A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-25 / 4. szám
SZILASI L BÉLA Fiatalosan, mégis bámészkodón, kissé hülyén ébredtem. Fejem majd széthasadt a tegnap esti sörözéstől. A túlsó ágyon Miso, a barátom heverészett elégedetten. Az volt a mindene, ha ébresztő után szunyókálhatott még egy kicsit. Pedig hányszor ráfizetett már a szegény, morva fiú! Mosolygón emelte rám öklömnyi szemét. — Be van dagadva az egész arcod. .. hülyére ittad magad — mondta némi kárörvendéssel. Képtelen voltam válaszolni. A nap is a szemembe sütött, meg aztán vasárnap volt. Vasárnap! Ezeken a napokon keveset szoktam beszélni, m.ég kevesebbet törődni azzal, mi történik körülöttem. Csendben meghúzza magát az ember és élvezi a kötetlenséget, a szabadságot. Ilyenkor pihenem ki az elmúlt hét fáradalmait s gyűjtök erőt a következő hétre. , Valami mégis azt súgta, válaszolnom kell neki, bár az utóbbi két hétben erősen meglazult a barátságunk. Kicsiségen kaptunk össze, mert olyan az ember, hogy mindig kicsiségen veszik össze, a komoly dolgokon ritkán. Szamárság, de megtörtént. Szóval, hacsak tehettük, kerültük egymást. Képmutató módon ugyan egymásra vigyorogtunk, de beszélni alig beszéltünk. — Tévedsz — mondtam unottan, de fölénnyel —, az is az én nagyságomnak a jele. .. — Hogy dagadtra ittad magad? — kérdezte s harsányan felnevetett. Nevetése azonban nyomban lelohadt Egymásra néztünk. Tekintetemből alighanem mélységes közönyt és megvetést olvasott ki, ami meghökkentette. Nagyon is jól tudta, mit jelent az. összehúzta magát, mire bennem öröm érzete ébredezett. Mosolyognom kellett. De a mosolyt azon nyomban elűztem az arcomról s helyére szomorúságot húztam. Büszkeségből. vagy ki tudja miért. Ilyen volt az alapállásom játékos szóváltásaink közben. Szóval vasárnap reggel volt, harminckét perccel az ébresztő után. Hamarosan reggeliért kell futnom, gondoltam. Bár éhség környékezett, mégsem volt íuthatnékom. Sosem szerettem azokat a dolgokat, amelyekről tudtam, hogy biztosan bekövetkeznek, pedig jelen esetben étkezésről volt szó, ami a katonaságnál tiszteletre méltó szertartásnak számít. Többször szerettem volna hadakozni makacsságom ellen, mert úgy éreztem, hogy bilincsként szorul rám s mindenképpen le kell ráznom magamról, de a szándékom, valahol félúton, mindig elakadt. Hülye az ember, hetek, hónapok múlásával rájön. Nagy nehezen kikecmeregtem a hálózsákból. Beleléptem a papucsba. Fájdalom hasított a fejembe. Egy pillanatra elsötétült előttem a világ. A következő percben meg iszonyatos szomjúságot éreztem. Lassú, unott mozdulatokkal felöltöztem. A barátom árgus szemmel figyelte a mozdulataimat. így talán még sohasem nézett rám. Szinte fájt a tekintete. Nem értettem meg, mit akar. Ez felidegesített. Mondanom kellett valamit. Nem bírtam ki szó nélkül. Nem gorombáskodtam. — Fáj a fejem... Talán azért fáj, mert nem álmodtam... — Én sem álmodtam — kapott Miso a baráti hangon. — Akarsz limonádét? — Van? — Találsz a szekrényemben. A szekrény ajtaja mintha égette volna a kezem. Két hét óta most először váltottunk baráti szót. És két hét óta először nyúltam a tulajdonához: „első lépések az újra kezdődő nagy barátkozás útján“ !. .. Kis híján felröhögtem. Kínomban. Reszkető kézzel fogtam a limonádés üveget, a kapcsot, ami talán újra összeköthet két embert a nagy idegenben, ezen a napfényes reggelen, ezen az eseménytelen katonavasárnapon. Talán csak itt. a nagy várakozások és magány közepette születhet meg az emberben ilyen nagy és felemelő érzés, mint most bennem. Felemelő érzés! Hülyeség, badarság — eszméltem fel. Hirtelen szét kellett taposnom ezeket a feltolakodó és émelyítő érzéseket. Meg kellett tennem, mert váratlanul és hirtelen jöttek, mint ködből a fény. Zsebemből előkotortam egy koronást és az éjjeli szekrényére tettem. Fölényesen dölyfös volt a mozdulatom. — Hülye vagy?! — fakadt ki Misoból panaszosan a szó, s a pénzérmét haragos mozdulattal lesöpörte a szekrényről. Nagyot koppant a padlón. Vigyorogva fordultam vissza az ajtóból. — Nem szeretek tartozni senkinek. Még neked sem! Beálltam a hosszú sorba. Rettenetesen untam a várakozást, a hosszú álldogálást. A citromos tea illata azonban marasztalt. Mikor jól teleszívtam magam, az otthonról hozott könyveim közé menekültem. Mindenről megfeledkezve estig olvastam. A nyugalom órái voltak ezek. A könyvek oldalairól kifeslő világ színei, hangulatai, s a regényfigurák szenvedélyei szinte röpítettek. Lágyítottak, megkeményítettek, talán meg is edztek, mint ahogy az acélt szokás.- Arra eszméltem fel, hogy rettenetes éhség kínoz. Vacsora után a szobámba mentem. Miso barátom az ágy szélén ült és olvasott. Borzas fejjel, összekuporodva, mint egy tépett veréb. A pénzérme még mindig a padlón csillogott. Várakozón és kihívón: rajta és az én kezemen múlik, hogy az otthonától távolra szakadt két makacs ember újra egymásra talál-e. Még egyszer a borzas fejre tekintettem, majd gyors, határozott mozdulattal lehajoltam és zsebre vágtam a koronást. Miso felragyogó arccal és hálás szemmel nézett rám... ADY ENDRE Proletár fiú verse Az én apám reggeltől estig Izzadva lát-fut, robotol, Az én apámnál nincs jobb ember, Nincs, nincs sehol. Az én apám kopott kabátú, De nekem új ruhát vészén S beszél nekem egy szép jövőről Szerelmesen. v Az én apám gazdagok foglya, Bántják, megalázzák szegényt, De estére elhozza hozzánk A jó reményt, Az én apám harcos, nagy ember, Értünk ad gőgöt és erőt, De önmagát meg nem alázza A pénz előtt. Az én apám bús, szegény ember, De ha nem nézné a fiát, Megállitná ezt a nagy, földi Komédiát. Az én apám, ha nem akppná, Nem volnának a gazdagok, Olyan volna minden kis társam, Mint én vagyok. Az én apám, ha egyet szólna, Hajh megremegnének sokan, Vígan annyian nem élnének és boldogan. Az én apám dolgozik és küzd, Nála erősebb nincs talán, Hatalmasabb a királynál is Az én apám. 55 éve, 1919 január 27-én halt meg Ady Endre költő, a huszadik századi magyar líra forradalmi megújulásának elindítója a magyar irodalom egyik nagy forradalmi lírikusa. Ady Endre halálának 55. évfordulója alkalmából egyik verséből idézünk két sort a vízszintes 1, függőleges 13, 22, és vízszintes 38. számú sorban. Vízszintes sorok: 13. Női főszerep Ibsen: Peer Gynt drámájában. 14. Villanykörte. 14a. Oj több idegen nyelvben. 15. Becézett Olga. 1B. öt és ötvenegy római számmal. 18. Irodai helyiség. 21. Talál. 23. Keresztül. 24. Fél tucat. 26. Rába. . . dunántúli labdarúgó-csapat. 27. Nem nőstény. 29. Tagadószó. 30. Jármű. 32. Szenegál fővárosa. 34. Holland barokk festő. 35. Becézett Mária, 37. Érzékszerv. 38. Angol idő (é. h.). 40. összevissza zeng. 41. Literátus. 42. Söntés. 43..........Árpád, híres magyar színművész. 44. Magyarországi vármegye. 47. Két szó: szlovák helyeslés és idegen tagadás. 49. Spanyol névelő. 51. Angol tenger. 52. Dallam franciául (é. h.). 54. Japán gyöngyhalásZnő. 55. Kicsinyítő képző. 56. Széna németül. 58.........Allan Poe, amerikai író. 60. Albán pénzegység. 61. Azonos a vízszintes 13-al (é. h.). 63. Nem fölé. 64. Mén betűi. 66. Városrész rövidítve. 67. Időhatározói névutó. Függőleges sorok: 1. Mohón evett. 2. Régi. 3. Irány. 4. Mássalhangzó kiejtve. 5, Kis Ágnes. 6. Csiger. 7. Hím ivarmirigyek váladéka. 8. Növényi ital. 9. Állóvíz. 11). Fennsík Észak-Olaszországban. 11. Nem mozog. 12. Tudod szlovákul (é. h.). 17. A madarak királya. 19. Azon a helyen. 2(1. Lapos. 24. Hasznot hajtó. 25. Erőgép. 27. Hangszer. 28. Családanya a régi rómaiaknál. 30. Nincs szerencséje. 31 Hármas korona. 32. Folyó Jugoszláviában. 33. Alarm. 36. Állami illeték. 37 Azonos a vízszintes 15-el. 45. Vadász állás. 46. - Jókedvű. 48. Folyó Etiópiában. 50. Shakespeare király. 52. Vad dühös. 53. Rendfokozat. 55. Gyümölcsös 57. Amerikai Ep’esült Államok. 58, Nem egészen első. 59. összevissza: mér. 60. Férfinév. 62. Mássalhangzó kiejtve. 63. Ha szlovákul. 65. Személyes névmás. Beküldendő a vízszintes 1. függőleges 13. 22, és a vízszintes 39. számú sorok megfejtése lapunk megjelenésétől számított 6 napon belül. Az előző rejlvény helyes megfejtése: ..Hibáink mindig megbocsáthatok, ha megvan a kellő erőnk ahhoz, hogy beismerjük őket." Könyvet nyertek: a zárójelben megjelölt számú keresztrejtvények megfejtéséért: Sporny Dezsöné, Imel (48); Kovács Ferenc, Velky Cetin (49); Baranyai László, Kamenín (50); Vldinszky Éva, Slavec (51); Bán Erika, Rim. Sobota (52). • 1
