A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-25 / 4. szám
A CSEMADOK kolonl Zobor hangja vegyeskar ÉNEKKARI TALÁLKOZÓ A múlt év december közepén ünnepelte fennállásának második évfordulóját a CSEMADOK kolonl helyi szervezetének Zobor hangja nevű vegyeskara. Ez alkalomból négy énekkar részvételével énekkari találkozót szerveztek a községben. A nézőtér zsúfolásig megtelt. Először a CSEMADOK lévai Fáklya énekkara Szalal Pál, a rokonszenves karmester vezetésével nyerte meg a kolóniák tetszését. Különösen az Aki száz évig énekel című kórusmű aratott nagy sikert, amelyet Vass Lajos írt a kórus számára. A másik vendégegyüttes a pogrányl általános iskola Gyöngyharmat-gyermekkórusa volt. Vezetője Debrődi D. Géza. Ez az énekkar ugyan már ötödik éve működik, de lényegében minden iskolaév kezdetén újjáalakul, mert a kilencedikes tanulók távozásával évről-évre érzékeny veszteség éri a kórust. Így, négy hónapos tevékenységéről adott számot ezen a találkozón. Az 1974-es év nagy feladatai előtt (júniusban országos gyermekkar! fesztivál lesz Érsekújvárott) jól vizsgáztak a gyerekek. Herényi; Kétágú sip, Maros; Űttöröhívogató és Szönyl: Sárga csikó című gyermekkari művei már „beértek“. A CSEMADOK zsérel vegyeskara nem ismeretlen a kolonl közönség ÜJ FELADATOK ELŐTT Az utóbbi évek egyik legjobb, legélénkebb hangulatú évzáró taggyűlésére került sor Luéenecen (Losoncon). A CSEMADOK Központi Bizottságát Simon János képviselte, aki felszólalásában méltatta a losonci helyi szervezet munkáját, de egyben felhívta a tagság figyelmét a rájuk váró feladatokra, az 1974-es jubileumi év méltó megünneplésére és az igényes feladatok méltó teljesítésére is. A vita során Z u p i a n Géza, a Nemzeti Front városi szervezetének küldötte és Zborayné, a városi előtt. A két szomszédos község énekkarai fennállásuk rövid ideje alatt, már több alkalommal cseréltek műsort és énekeltek együtt. Az ezüstkoszorús kórus, Slmek Viktor karnagy vezetésével, most is meggyőzte hallgatóit, hogy magas szinten műveli a többszólamú éneklést. A találkozóra kissé fáradtan érkeztek, mert az előző héten a rádióban énekeltek a női kar pedig Trenóínben, a kerületi versenyen szerepelt, s ez meglehetősen kifárasztotta a kórust és a karmestert egyaránt. De a bizonytalan kezdést követően ismét a „régi“, jó zsérei kórust hallottuk. Műsorszámaik tökéletesen kidolgozottak, hangképzésük példamutató. A tiszta intonációra való törekvés és a szólamok kiegyensúlyozbtt hangszíne magában hordja további sikereiket. Ezt leginkább, Bárdos; Erik a som nőbizottság küldötte is felszólalt. Mindketten elismeréssel szóltak a helyi szervezet munkájáról, amelyet a városi, állami és társadalmi szervek is nagyra értékelnek, s arra kérték a tagságot, hogy a választási program megvalósításában a CSEMADOK tagsága továbbra is nyújtson hathatós támogatást. A vita során szóba került, hogy Losoncon milyen nehéz a kultúra művelése, hiszen a városnak nincs saját kultúrháza. A Vigadó színházterme használhatatlan állapotban van ma is, s a Polana üzemi klubjának színházterme ősszel használhatatlanná vált, mivel nem lehet klfűteni, elromlottak a kazánok. Losoncon így nem kerülhet sor szinte című népdal-feldolgozásával bizonyították. A CSEMADOK kolonl helyi szervezetének Zobor hangja nevű vegyeskórusa felejthetetlen élményt szerzett hallgatóinak. Elmaradt a máskor be-becsúszó bizonytalan kezdés, a hangnembeni esés. Sőt még elnyomott szólam sem akadt. Minden „kijött“. Bárdos; Fönn az égen, Pozsony mellett és Tiszai dalok című szerzeményeit éppoly átélten, hangulatosan adták elő, mint Halmos; Fel vörösök, proletárok című forradalmi dalát, amit most tanultak be. Külön kell szólni Vass Lajos: A szántól szőlőhegyen című népdal-feldolgozásáról. Ez a humoros mű sokáig várta, hogy a kórus megtalálja előadásának azt a formáját, amivel kifejezővé, széppé s a benne rejlő humoros elemeket a közönség részére is kacagtatóvá tudja tenni. Nos, ezen az estén ez is sikerült. A férfikar kitűnő teljesítményt nyújtott, a szólórészek éppen olyan üdék volak, mint a női karé. Az énekkari találkozó a három vegyeskórus közös éneklésével folyta-, tódott. Suchoft; Aká sl mi krásna, ismeretlen szerző: Tavaszköszöntő és Kodály Zoltán; Fények ragyogása című művét énekelték. Az utóbbival a hét éve elhunyt mester születésének 91. évfordulójára emlékeztek a kórusok. De az est fénypontja, a közönséggel való közös éneklés volt. Ez a kislány gyöngyöt fűz című népdalt énekeltük egyszólamban, majd kánonban. Meg kell dicsérni a közönséget a szép éneklésért, de azért is, hogy lelkes tapsával pártfogolta és gazdagon jutalmazta fáradozásainkat. semmilyen kulturális rendezvényre, s a tél folyamán a hivatásos szlovák és magyar színtársulatok sem tarthatnak előadásokat a városban. Sajnos, így a CSEMADOK színjátszói sem léphetnek közönség elé! Vajon tesznek-e valamit az illetékes városi szervek a színház- és előadótermek mielőbbi használhatóvá tétele érdekében? Bednár Józsefnek, a szervezet elnökének részletes beszámolóját tetszéssel fogadta a taggyűlés. A tíz pontból álló határozati javaslat elfogadása után, az új vezetőség — élén ismét Bednár Józseffel — az 1974-es jubileumi esztendő programja megvalósítását tűzte ki feladatául. SÓLYOM LÁSZLÓ GONDOLATOK # • • A téma könnyűnek ígérkezett. Ügy tűnt, csupán tanulságok, tapasztalatok, esetleg eredmények összegezése lesz a feladatom. De aztán, amikor^ gondolatban rendezgetni .kezdtem tollhegyre kívánkozó mondanivalómat, kiderült, hogy tulajdonképpen műkedvelő színjátszó mozgalmunk egész jelenét és jövőjét érintő alapkérdésekről van szó. Mert mit is jelent öntevékeny művészeti mozgalmunkban — jelen esetben a színjátszásban — a CSEMADOK megalakulásától eltelt negyedszázad? Nyilvánvalóan nem pusztán 25 érdemdús munkával és kisebb-nagyobb sikerekkel fémjelzett esztendőt. S máris itt vagyunk a leglényegesebb kérdéscsoportnál. De tartsunk rendet! Közismert és gyakorta Joggal hangsúlyozott megállapítás, hogy a műkedvelő színjátszás az általános népművelési munka, a városi s a vidéki öntevékeny mozgalom nagyon fontos részét alkotja. Az Itteni magyarság életében a műkedvelő színjátszás igen régi hagyományokra tekinthet vissza. Már a húszas, harmincas években igazi mozgalommá kezdett terebélyesedni. A második világháború alatt — természetesen — ez a tevékenység háttérbe szorult, és a felszabadulást követő első esztendőkben is csupán nagyon gyér eredményekről beszélhetünk. Az 1949-50- es esztendőkben azonban — a CSEMADOK helyi szervezeteinek megalakulásával egyidőben — szinte gombamódra szaporodnak falvainkon a színjátszó csoportok. Igaz, mint az élet minden szakaszán, az újrakezdés itt is nehéz: csoportjaink néhol a legmostohább körülmények között, petróleum- és acetilénlámpák fényénél, iskolákban s fűtetlen, szegényes berendezésű kultúrtermekben szerepelnek. Műsoraikat kezdetben még alig-alig irányítja valaki, így játszanak Kisfaludyt és Moliére-t, operettet és drámát, de főképp népszínműveket. E lelkes, ám lényegét tekintve mégis széteső munka koordinálása 1951—52-ben kezdődik, amikor a CSEMADOK Központi Bizottságának titkársága irányítani kezdi a csoportokat, megfelelő színműveket sokszorosít, majd a járási népművelési otthonokkal karöltve megkezdődnek a falusi csoportok rendezőinek első szakmai iskolázásai is. A kezdeti sikerek, az első komolyabb eredmények láttán körzeti, járási, később pedig központi versenyeket és seregszemléket hirdet a CSEMADOK, melyek kivétel nélkül az amatőr színjátszó mozgalom színvonalának emelkedését, széles körű népszerűsödését eredményezik. Természetesen, ezek a fesztiválok az együttesek színvonalának általános emelkedése mellett a színjátszásnak már nem csupán szórakoztató jellegére építettek, hanem eszmei-népművelői küldetését is hangsúlyozták. Színjátszóink és az irányító szervek közös igyekezete nem volt hiábavaló: lassan-lassan kezdtek jelentkezni az első valóban komoly, országos mércével is mér-A CSEMADOK zsérei vegycskara ,é (A szerző felt'.)
