A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-25 / 4. szám
m í t í MŰKEDVELŐ SZÍNJÁTSZÓINK NEGYEDSZÁZADOS MUNKÁJÁRÓL THÄLIA VARÁZSÁVAL... hető sikerek is. A Vitézek és hősök című darabbal a komáromi színjátszók Prágában lettek elsők rangos országos seregszemlén; és kétszer szerepelt sikeresen a műkedvelő színjátszók szlovákiai seregszemléjén a CSEMADOK Dunajská Streda-1 (dunaszerdahelyi) csoportja is... Ezek az emlékezetes sikerek újabb tettekre, egyre bátrabb tervezésre sarkallnak. Csallóközi Színház néven megalakul például az első állandó, önálló műkedvelő színpad. A szerdahelyiek példáját rövidesen KoSlcén (Kassán), Szepsin, Rimaszombaton, Léván, Rozsnyón, Bratislavában, Érsekújvárott és egyebütt is követik. Műkedvelő színjátszó mozgalmunk egyre inkább népszerűsödik, egyre több embert lelkesít, mígnem fokozatosan tömegmozgalommá érik, és számszerűleg is az öntevékeny népművészeti mozgalomnak ez a hagyományokban bővelkedő ágazata vonzza, mozgatja a legnagyobb tömegeket. Színészekként és nézőkként egyaránt. .. A hatvanas évek elején megkezdődik a színjátszó mozgalom töretlen ívű továbbfejlődése" egyik legfontosabb segítőjének: a rendszeres szakemberképzésnek irányítása. És ennek eredménye sem várat magára, hiszen az addig közepesnek minősített csoportok többsége rövidesen élcsoporttá lép elő, A tanfolyamok, megbeszélések, munkaértekezletek érdeme, hogy rendezőink és csoportvezetőink, de színjátszóink is fokozatosan jönnek a színjátszó mozgalommal szemben jogosan növekednek az igények, s már távolról sem elegendő csupán betanulni egy-egy színművet, hanem a próbákat alapos színpadi ismeretekkel fölvértezett, sokoldalú szaktudással bíró és a gyakorlati kérdésekben jártas rendezőnek kell irányítania, aki nemcsak tolmácsol, de alkot is a színpadon. Színjátszó csoportjaink emlékezetes bemutatóinak egész sora bizonyítja, hogy együtteseink munkájában így egyre sürgetőbben jelentkezik a lépéstartás, a művészi igényességgel az állandó belső megújulás, a korszerűsödés követelménye — olykor-olykor már egyenlőségjelet téve a néha bizony csak puszta kézlegyintésnyire becsült műkedvelő és a hivatásos színjátszás közé. A helyes irányítás és a csoportokkal fenntartott közvetlen kapcsolat eredményezte, hogy a Csallóközben, Gömörben vagy a Bodrogközben működő színjátszó együttesek munkájában egyre inkább határozott vonalvezetés, a művészi igényesség mércéjének folyamatos emelése tapasztalható. És a múló évek során még egy új, korszerű mozzanat kibontakozása is: annak reális felismerése, hogy a színjátszás legalapvetőbb feladata elsősorban annak a környezetnek jó és rugalmas színházi kiszolgálása, amelyben a csoport él, munkálkodik s hatni tud. Ez annyit tesz, hogy a ma színházának — különösképpen öntevékeny vonalon — nemcsak művészetet kell produkálnia, hanem szervezni is a maga közönségtáborát, s azt a legnemesebb eszközökkel műértésre kell nevelnie. Mi következik ebből? Nem más, mint hogy a ma színházát át kell hatnia a nemesebb emberré formálás szándékának és annak az objektív tudatnak, hogy műkedvelő színjátszásunk csak akkor tud igazán korszerűvé válni, ha kineveli a maga új igényesebb, pallérozottabb, műértőbh közönségét. Ez a kölcsönösség — színjátszóink igénye az új művelt közönséggel és a műértő közönség egyre növekvő igényessége színjátszóinkkal szemben — az öntevékeny színjátszó mozgalom korszerűségének a szocialista elkötelezettségének egyetlen járható útja a jövőt illetően, A műkedvelő színjátszás elmúlt negyedszázadának eredményei bizonyítják, hogy a mozgalom gyakorlati irányításának leghatékonyabb, legrugalmasabb eszközét a járási dramaturgiai tanácsok jelentik, amelyek a CSEMADOK járási bizottságainak és a Járási népművelési központoknak közös szervei. Feladatuk a járás színjátszó együtteseinek műsorpolitikai és szakmai irányítása, járási seregszemlék, különböző tanfolyamok rendezése. Kétségtelen, hogy e tanácsok munkájának eredményessége távolról sem csupán a CSEMADOK-tól függ, mégis nyíltan meg kell mondani, hogy az elmúlt 25 évben — sajnos — nem mindenütt sikerült kellő mértékben aktivizálni a dramaturgiai tanácsokat. Ugyancsak nem mindig sikerült az elképzeléseknek megfelelően szorosra fűzni az együttműködés szálait járási bizottságaink és a járási népművelési központok között. Gyors orvoslást igénylő fogyatékosság ez, hiszen fő célunk aligha lehet más, mint hogy együtteseink ne csupán kimutatásokban szerepeljenek, hanem évadonként átlagosan legalább egy-egy bemutatót tartva legyenek a vidék kulturális életének fáklyavivői. Ezzel kapcsolatban merül fel műkedvelőink helyes műsorpolitikai irányításának kérdése. Bevezetőben említettem már, hogy az ötvenes évek elején csoportjaink minden különösebb válogatás nélkül játszottak Gárdonyit és Moliére-t, Gorkijt és Móriczot. A lelkesedés fűtötte munka dramaturgiai irányítása csak az egész mozgalom központi koordinálásával egyidőben kezdődik. Ennek eredményeképpen műkedvelő színpadainkról fokozatosan eltűnnek a mai szemmel nézve már giccsesen ható színművek, és rendezőink figyelmét egyre inkább a szocialista országépítést segítő vagy az aktuális társadalmi problémákat tárgyaló szovjet és hazai színdarabok kötik le. Sőt, bátor kézzel nyúlnak már a világirodalom legrangosabb alkotásaihoz is. Ami pedig külön örömünkre szolgálhat, az nem más, mint hogy a hazai magyar drámairodalom számos alkotását immár több mint két évtizede éppen a Csemadok helyi szervezeteinek műkedvelő együttesei mutatják be elsőként, ősbemutatóként. E rövid mérlegelés aligha lenne teljes, ha nem szólnánk arról is, hogy az utóbbi két-három esztendőben — az 1968—69-es időszak számos, utólagos tapasztalattal szolgáló hullámvölgyét leküzdye — színjátszóink műsorpolitikájának elvi és gyakorlati irányításában ismét jelentős sikereket könyvelhetünk el. Ennek a határozott eszmei-művészi előrelépésnek eredményeképpen csoportjaink munkájának homlokterében elsősorban haladó szellemű, elkötelezett drámai alkotások állnak. Rendezőink megértették, hogy az amatőr színjátszás legfontosabb feladata nem más, mint céltudatos dramaturgiával napjaink időszerű mondanivalójának művészi tolmácsolása a színpadon. Értékes bizonyítéka volt ennek 1972-ben a szovjet dráma fesztiválja, a tavalyi, Jubileumi X. Jókainapok műsora, de több élcsoportunk haladó szellemű, aktuális darabválasztását tükrözik az idei évad kicsúcsosodásának előkészületei is, amelyek a CSEMADOK megalakulásának 25. és a Szlovák Nemzeti Felkelés közelgő 30. évfordulójával esnek majd egybe. Huszonöt esztendői Az öntevékeny művészi munka gyakorta változó körülményeihez mérten tekintélyes idő. Az emlékezetes és szebbnél szebb sikerek egész sorára futotta belőle. De egyben arra is, hogy az öntevékeny művészeti mozgalom ma már falun és városon egyaránt komoly tekintélynek örvendjen; hogy műkedvelő színjátszóink teljes felelősséggel tudatosítsák népművelői feladataik sokrétű komolyságát, a színpad varázsához érzett őszinte szeretetük s ragaszkodásuk gyakorlati értelmét. Mert a taps sugallta jóleső öröm megfizethetetlen. BORSAI M. PÉTER (PrancLl S. felv.) I
