A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-06-14 / 24. szám

KENYÉR FORMÁJÚ DOMBOK BÁCSKÁI BÉLA képei alá Az évszakok egymást követő rend­jét a táj színének változása jelzi a leghívebben. A dombok hullámvona­lai felett leszűkül a látóhatár, s csak egy-egy fa, bokorcsoport szeli ketté a kékséget. Ez a dombok felett húzódó keskeny, megemelt horizont az évszakok váltakozásában az ál­landóságot jelenti. Ecsetvonásnyi állandóságot. Alatta húzódnak a mélybarna kenyér for­májú dombok. Egyszer télifehérben, másszor klvirult tavaszi virágpompá­ban, majd a nyár érett színeibe bur­kolva, aztán lassú átváltozással tűn­nek át a puha őszbe, hogy az arany színének minden árnyalatát elénk terítsék. Lyukva Ilyennek látom évek óta a gömöri dombokat, a gömöri dombok válto­zását. A friss szántások dombháti szőkeségét, amely a hajlatok alján elbarnul, megsötétedik, s amely más tónust nyer napsütésben, megint mást, ha felhős az ég, ha reggel van, vagy ha éppen alkonyodik. A dom­bok között elszórtan tanyák, magá­nyos házak állnak... Bácskái Béla ezt a tájat festi hul­lámzó tisztaságával, állandó meg­újulásával, színeinek örökös változá­saival. E táj mindennapi közelsége, melegsége az az állandó hatóerő, amely a művész alkotó tevékenysé­gét besugározza. A szülőföld, amely­ből kinőtt, s amely — ma már — alkotásaiban tovább emelkedik egye­temesebb emberi gondolatok hordo­zójává lényegülve. Ha Bácskái Béla munkáit nézem, minden képéről ez sugárzik vissza, mintha minden kép azt mondaná: ez vagy, ez vagy te, általam ismerted fel önmagadat, s én tebenned emel­kedem tovább. A táj hétköznapi fogalmai így lé­nyegülnek át művészi erejű monda­nivalóvá, művészi erejű gondolatok­ká, embereket közelítő sajátos lírai beszéddé. Más, megváltozott értelmet kap a Mátra-puszta, a Kukorgó-pusz­­ta, a Lyukva, a Pecele tanya, az Ortás-puszta — az egész Guszona Milyen messzire kellett jönnöd, hogy meglásd magad e tátott kőben s rátalálj egy új, befelé táguló tájra ... (Tőzsér Árpád Szülőföldtől szülő­földig) környéke, Bácskái Béla szűkebb pát­riája. Itt járván e dombokon, úgy érzem két kiállítás képei fognak körül. Ugyanazok és mégis mások. Mert mennyire más volt ez tavaly az ok­tóberi napsütésben, s mennyire más ma, a májusi megújulásban. S a párhuzam szinte magától adódik. Az őszi rimaszombati kiállítás ké­pein a művész az ősz komorabb szí­neit festette olajjal a vászonra, a mostani füleki kiállításon pedig az akvarelleket, a tavasz üde, fátyolos, virágzó-zöldellő frisseségét, lírai tó­nusait mutatja fel. Ugyanaz a táj, ugyanaz a modell kétféle művészi megfogalmazásban. Bácskái akvarelljei tökéletesek. Megkapó őszinteségükkel egyértel­műen az ember „belső tájait“ vetítik ki, azokat a tájakat, amelyek az al­kotóban lényegülnek, lényegülhetnek csak át ennyire tisztára. Kerestem, miben mások azok a képek, ml ad nagyobb erőt a keretekbe fogalma­zott tájaknak a szokvány-táj képeken túl? Az ember hiánya? Nem, nem az. Inkább az ember látszólagos hiánya, mert Bácskái képein az em­ber csak látszólag nincs jelen. De ott van a munkájával. Bácskái tá­jain megművelt szántók hullámve­rése ér dombtól dombig. Az emberi munka ritmusa tölti ki a megemelt, keskeny horizont alatti földeket. így Bácskái Béla képein a mozgás kétirányú: a dombok hullámzása modelltől emberig, embertől — alko­tótól, szemlélőtől — a módellig ter­* Bácskái Béla jed. Valahol ez a kettős mozgás ad­ja Bácskái sajátosan egyéni látás- és fogalmazáskészségét, képei rit­musát, emberi-alkotói mondanivaló­jának szépségét, őszinteségét. A valóság képein egyszerre tágul kifelé és befelé. A kinti világ tuda­tunkban átváltozik, képi értelmet nyer, s új jelrendszerré alakul át. Bácskái Béla művészetének ez a ki­felé és befelé tágulása — a világ ér­telmes dolgainak felismerése és mű­vészi alkotássá formálása — egy hosszú út eredményeiről beszél, olyan útról, amely a „szülőföldtől a szülőföldig“ ér. Hogy csak itt és ez­által lehetünk többek önmagunk-Tavaszelő nál, itt, ezen a földön, ebben a táj­ban, amely szépségével, erejével for­mált, formál, megtart és felemel. Bácskái Béla képei erről a szépség­ről, erről az erőről vallanak. GÁL SÁNDOR ÍROK - FELESÉGEK VÍZSZINTES: 1. Móricz Zsigmondi fe­leségének a neve (színésznő volt). 11. Jókai Mór feleségének a neve (színész­nő). 14. Fontos táplálék. 15. Ilyen an­golul. 16. Izomszalagja. 17. Shakespeare drámai hős. 18. ... 1, angol főnemesi cim. 20. Latin név. 23. Abroncs. 24. Nu­mero rövidítése. 25. Szlovák méz. 27. .. . Bias, Madrid külvárosa. 28. Mátka. 30. Egyiptomi napisten. 31. Egyes álla­tok hátsó részéből kinövő szőrös rész. 33. Európai nép. 35. Van ideje, nem siet, 36. Magyarországi fürdőhely. 37. Kevert terv. 38. Ilyen szék is van. 40. Főütőér. 42. Kettős betű (ford.). 44. Német névelő. 45. ... Torbággyal össze­vont község. 47. Angol tenger. 48. Ar­ton kémiai Jele. 49. Jövendőmondó. 51. :gtáj. 53. Háziállat névelővel. 54. Un­dorodik valamitől. 55. Egyhangú. 56. Kegyetlenül vad, szörnyű, pusztító. 59. Európai nép. 60. Levegő görögül. 62. Tesz. 64. Literátus. 67. Madách Imre feleségének a neve. FÜGGŐLEGES: 1. Petőfi Sándor fele­ségének a neve. 2. Folyó az NSZK-ban. 3. Béke több szláv nyelvben. 4. Francia arany. 5. Kettős mássalhangzó (ford.). 6. Elektromos töltéssel rendelkező atom. 7. Moha németül, 8. Senki, semmi franciául. 9. Folyó Ausztriában. 10.. Ad acta. 11. Azonosak. 12. Azonos a víz­szintes 60-al. 13. Rába betűi. 19. Nem fél. 21. Mikszáth Kálmán feleségének a neve. 22. A munka és az energia egysége. 25. Nem megy el. 26. Bűzös, kellemetlen szagú. 28. Feleségem any­ja. 29. Azonos a vízszintes 40-el. 31. Gépen, járművön a mozgás megállítá­sára vagy lassítására való szerkezet. 32. Méhlakás. 33. Idegen Anna. 34. Be­cézett női név. 39. Szóvégződés. 41. Do­log latinul. 43. A Lengyel Légiforgalmi Társaság neve. 45. Fia, arab nevekben. 46. Kevert tea. 48. Nem fölé. 50. Ruha­darab. 51. Csillagkép. 52. Halfajta. 53. Nagy magyar forradalmi költő. 57. Fö­léje. 58. Három olaszul. 60. Argon vegyjele. 61. Részvénytársaság. 62. Egyforma mássalhangzók. 63. Régebbi aprópénz rövidítés. 64. Kötőszó. 65. Fo­lyó a Szovjetunióban. 68. A múlt idő jele. Beküldendő a vízszintes 1, 11, 67, függőleges 1, és 21. számú sorok meg­fejtése lapunk megjelenésétől számított 6 napon belül. Az elűző rejtvény helyes megfejtése: „örömtelen életének minden szenve­délye, minden vágya, utolsó menedéke a művészet volt.“ KERESZTREJTVENY

Next

/
Oldalképek
Tartalom