A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-31 / 22. szám
keresztény államvallás hívei közé, 20 százaléknyi a mohamedánok száma, a többiek katolikusok és zsidók, mégpedig az agau és a falasa törzs sötét bőrű zsidói) a földbirtokon kívül nincs lényeges vagyona és a legnagyobb ellenállás a földreformmal szemben éppen az egyházi vezető körökben van, (Az alsópapság támogatja a földreformért harcoló híveket.) Egyébként éppen a legutóbbi tüntetéssorozat idején jelentek meg először vallási okokból tüntető tömegek Addisz Abeba utcáin: a főváros legnagyobb mecsetjénél mintegy ötvenezer muzulmán követelte, hogy a mohamedánokat tekintsék egyenjogúaknak a koptokkal. A tüntetéshez csatlakoztak diákok és szervezett munkások is, az eredetileg csak vallási jellegű felvonulásból — akárcsak az utóbbi hetek minden tömegtüntetéséből — azonnali reformokat követelő manifesztáció lett. Egyre több hír van arról, hogy a nyugtalanság, zendülés, katonai felkelések közepette Endalkacsev Makonnen miniszterelnök több katonatiszti csoporttal is titkos megbeszéléseket folytat. Február óta az etióp hadsereg főtiszti karában három szárny alakult ki. A legkisebb a konzervatív tábornokok csoportja, amely Hailé Szelasszié mögött felsorakozva a legkeményebb fellépést követeli a tüntetők ellen. Egy valamivel népesebb csoport, mérsékelt reformokat kíván és azt, hogy az idős császár mondjon le, azonnal .ültesse a trónra unokáját, és távozzon külföldre. A legjelentősebb számban is, befolyásban is a tisztek harmadik csoportja. Állítólag minden eddigi katonai zendülés szervezői ennek a (főként fiatal századosokból és őrnagyokból álló) csoportnak tagjaiból kerültek ki. Ez a csoport kívánja a legradikálisabb reformokat; hajlandó azt katonai irányítás alatt végrehajtani és száz hektárban szabná meg a földbirtok-maximumot; sem az egyház, sem a császári család kezében nem hagyna földet. Vannak olyan hírek is, hogy ennek a csoportnak az államforma azonnali megváltoztatására vonatkozó kész tervei is vannak: száműzni kívánják a császári család tagjait és ki akarják kiáltani a köztársaságot. (E csoport követelte egyébként az amerikai „békehadtest" tagjainak mielőbbi eltávolítását is.) A katonák nyugtalanságára válaszul május elsejéf ír Etiópia nagy gondja az iparosítás. Felvételünk az egyik szovjet segítséggel épülő olajfinomítóról készült tői Makonnen kormánya újabb (február óta harmadik) tiszti fizetésemelést jelentett be — a fiatal tisztek havi 15, századostól fölfelé havi 22 dollár emelést kaptak. A fizetésemelés bejelentésének napján Tigre tartományban lázadt fel két ezred. Amit Makonnen csak megígért, április utolsó napjaiban a hadsereg hajtotta végre: letartóztattak 19 volt minisztert, mégpedig korrupció és hatalommal való visszaélés vádjával. Ugyanakkor a hadsereg és a létszámban, jelentőségben vele egyenértékű császári testőrség parancsnokait és a vezérkar vezetőit is internálták. Egy „koordinációs bizottság" nevében kiadott nyilatkozat — aláírója egy ezredes — teljes támogatásáról biztosítja a miniszterelnököt, a bizottság vezetői megjelentek a császár előtt is, hűségesküjük megerősítésére. Egyre pontosabban rajzolódik ki a kép: óránként őrjárat a fővárosban, a tegnapi vezető réteget gyorsan váltja a fiatal tisztek csoportja: az agg császár szerepe legfeljebb a hűségeskü átvétele . .. A drezdai Zwinger épülete A romjaiból újjáépített varos Drezda egyike volt a Német Birodalom legtöbbet szenvedett városainak a második világháborúban. Drezdát ezelőtt a Labe gyöngyének nevezték, mert mérhetetlenül gazdag volt műemlékekben. Ugyanakkor jelentős iparral is rendelkezett s talán ezért tették annyira tönkre a második világháborúban. Egyetlen éjszaka, 1945. február 13-ról 14-re virradó éjjelén az angol és amerikai légiegységek romhalmazzá bombázták a 15 négyzetkilométernyi területen fekvő, sűrűn lakott várost. A bombázás során több, mint 35 ezer ember vesztette életét, 80 ezer lakás teljesen megsemmisült, és a többi is súlyosan megrongálódott. Negyedmillió ember vesztette el az otthonát. Sokan ma is megkérdezik, hogy kinek a számlájára írható ez a szörnyű pusztulás. Véleményem szerint egyedül és csakis a fasizmus számlájára, amely kirobbantotta az emberiség legvéresebb háborúját. Amikor 1945 májusában a szovjet hadsereg megtörte a hitleri haderők utolsó ellenállását, Drezdában kevesen hitték, hogy a hajdan oly gazdag és gyönyörű város ismét újraéled. A történelmi értékű palotákból, templomokból és reprezentatív utcasorokból csupán 18 millió köbméter alaktalan romhalmaz maradt. Az embereknek nem volt hol lakniuk, nem volt mit enniük, nem volt se vizük, se villanyuk, a város közlekedése és telefonhálózata teljesen megsemmisült. Sürgős és határozott intézkedésekre volt szükség, vhogy a városba fokozatosan visszatérjen az élet. Két nappal a szovjet csapatok megérkezése után, német városparancsnokságot alakítottak. Az újjáéledő német antifasiszta és demokratikus erők vezetésével a lakosság hozzálátott a romok eltakarításához, hogy ideiglenes lakhelyeket biztosítson mindazoknak, akik fedél nélkül maradtak. A romeltakarítók többsége természetesen asszony és gyerek volt, hiszen a férfiak még nem tértek vissza a háborúból. Ezek a katonai raktárakból elökeritett mundérba öltöztetett asszonyok és gyerekek láttak munkához, a város újjáépítéséhez. Egy szál feszitövassal és kalapáccsal dolgoztak, takarították a romokat és gyűjtötték a A város modern központjn téglát az új épületekhez. A drezdai új városháza előtt ott áll az a szobor, amely az ö munkájukat örökítette meg. A durva ruhába és katonabakancsba öltöztetett női alak kalapácsot tart a kezében és emlékeztet a 30 éve történt eseményekre. A város építésének fontos dátuma 1953, amikor Walter Ulbricht az Altmarkt-téren elhelyezte a városközpont újjáépítésének alapkövét. A Német Demokratikus Köztársaság óriási erőfeszítéseket tett annak az érdekében, hogy újjáépítse a megsemmisült történelmi épületeket is. Elsőként a világhírű képtár épületét, a Zwingert varázsolták újjá. A barokk építészet e világszerte ismert ékszere 1974-ben ismét eredeti szépségében ragyogott és termeiben helyet foglalhattak azok a müvek, amelyek a festészet legnagyobb világértékei közé tartoznak. A háborúra ma már csak kevés olyan épület emlékeztet, amelyet még nem építettek újjá. Közéjük tartozik az opera és a királyi palota épülete, amelynek újjáépítésén most fáradoznak. Átépítették a börtön épületét is, amelyben 1069 különböző nemzetiségű antifasiszta harcost végeztek ki. Az épületet a technikai főiskola hallgatói vették birtokukba. Csak egyetlen műemléket nem építenek soha többé újjá, azt a világhírű templomot, amelynek romjait konzerválták, hogy örök időkre intő emléke legyen o második világháború pusztításainak. A mai Drezda jellegzetes arculatát a napfényes új lakóházak, az új városközpont, a Práger Strasse modern szállodasora, az iskolák és a gyönyörű gyermekjátszóterek tárják elénk. Újjászületett a város ipara is> hiszen a mai Drezda nemcsak a történelmi emlékek és főiskolák városa, hanem az NDK fontos ipari központja is. Itt találjuk az egész világon ismert elektrotechnikai-, gépipari- és optikai müveket, de mellettük jelentős a város élelmiszeriparo is. Nagy perspektívák állnak Drezda előtt felszabadulásának 30. évfordulóján is. Újjáépítik a város összes műemlékét, folytatják az ipar fejlesztését, és a modern lakótelepek építését. A várost ma a lüktető élet jellemzi. Még inkább ez jellemzi a jövőben is. PAVEL HASKO
