A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-05-31 / 22. szám

Vámos Gábor felvétele A viselkedésről Olvasóink naponta érkező levelei az őszinteség­ről tesznek tanúbizonyságot. Mindig akad né­hány olyan levél is amelyben egy-egy fiú vagy lány bepillantást enged a mai fiatalság, — ér­zelmi és problémavilágába. Ezúttal a viselkedést szabályozó legfontosabb tényezőkről, azok rendszeréről ejtünk néhány szót. Az emberek viselkedése, mindig szoros össze­függésben van annak a társadalomnak az érték­­rendszerével, amelyben élnek. A legtöbben igye­keznek viselkedésüket úgy igazítani, hogy azok ne idézzék fel a környezet, különösen pedig a számukra fontos társadalmi csoport tagjainak ellenérzését. A kialakult értékrendszerhez való alkalmazkodást négy egymással összefüggő rend­szer könnyíti meg. A tájékozóság érdekében ér­demes megismerkedni velük. Az emberek kö­zötti érintkezés követelményeinek sűrített meg­fogalmazása a jog. Egy államban érvényes jog­szabályok összességét a társadalomban kialakult erkölcs legsűrűbb összefoglalásának — minimu­mának — is szokták nevezni. A jog az emberi együttélés alapvető, mindenkire egyformán köte­lező szabályait tartalmazza, azokkal a bünteté­sekkel, megtorlásokkal együtt, amelyekkel a tár­sadalom az előírásokat megsértő polgárokat sújtja. A garázdákat, erőszakoskodókat, betörő­ket, tolvajokat, csalókat, sikkasztókat, gyilkoso­kat és még sok egyéb bűn elkövetőit, üldözi és megbünteti a társadalom. A következő nagy jelentőségű tényező, amely az emberek társadalmi életét, együttélését sza­bályozza, az erkölcs. Ez már sok olyan viselke­dést, magatartást szabályoz, amelyekre a jog nem tér ki. Ebbe a fogalomkörbe tartozik a má­sok anyagi helyzetével való visszaélés, az indo­­dolatlanul magas haszonkulcs, „baráti“ kölcsö­nökért kamatkövetelése, embertársaink kihasz­nálása, a nálunk kevesebbet tudó, vagy járatlan személyek becsapása. Azt például, ha valaki elő­nyösebb helyzetét más vagy mások kárára hasz­nálja föl. Erkölcstelen dolog a hazugság, az adott szó be nem tartása, a személyes felelősség alóli kibúvás, vagy ügyeskedő áthárítása másvalakire. Általában mindazok a jellemhibák, amelyekkel bárkinek is kárt okozunk. Erkölcstelen tulajdon­ság az irigykedés, a bosszúállás, más boldogulá­sának vagy boldogságának megrontása, illetve megakadályozása. Mindezeket a jog nem büntet­heti, ám az erkölcstelen embert a társadalom el­ítéli, megveti. Néha megszégyeníti, sőt ki is kö­zösíti. Az orrpiszkálás, a böfögés, a társaságban való ásítozás, az udvariatlanság csupán illemkérdés. Világos, hogy a kapcsolatteremtés, a megszólítás, a témaválasztás is mind az illem, az illendőség területére, az illik-nem illik világába sorolandó. Az illem igen hosszú idő alatt, lassanként kiala­kult és rögzült szokásokon épült fel. Sok viselke­désformát csupán azért tartunk helyesnek, mert így szoktuk meg. A leggyakrabban magunk sem tudjuk, hogy ivódott belénk, ez vagy az a szo­kás. A gyermekek gyakran tesznek fel a felnőt­teknek zavarba hozó kérdéseket, hogy ezt vagy azt miért csináljuk, miért kell éppen így csinál­ni. Az okos felnőtt nem idegenkedik az ilyenféle indoklástól: mert így szokás. És a gyermekek ezt a választ az esetek legnagyobb részében el is fogadják. Mert valóban az az igazság, hogy sok kérdésben nincs is szükség, sőt lehetőség a mélyebb magyarázatra. Jog, erkölcs, illem, szokás: íme ezek azok a nagy erőrendszerek, amelyek minden társada­lomban szabályozzák az emberek viselkedését, SZAMURÁJ MEGADTA MAGÁT Hiroo Onoda (jobbról) a japán császári hadsereg hadnagya a háború kitö­résekor. 52 éves korában adta meg magát. Több mint 28 évvel a második világháború be­fejezése után Hiroo Onoda letette a fegyvert és megadta magát. Kifényesített puskával és saját maga varrta sapkával hagyta el március 10-én a búvóhelyét, mely a Fülöp-szigeteken volt. Onoda visszatérése a második világháborúból hatalmas szenzációként hatott. A napilapok első oldalon szalagcímekben hozták a hírt, így a la­kosság figyelmét legalább pár napra elterelték a növekvő gazdasági nehézségekről, az áremel­kedésekről. 1944 decemberében Onoda hadnagy parancsot kapott felettesétől Taniguchi őrnagytól, hogy szükség esetén, mint kém dolgozzon az ellenség hátországában. Amikor 1945 márciusában az amerikaiak leszálltak Lubanga szigetén, 75 japán katona tartózkodott ott. Közülük a harcok során 31-en elestek és 40-en akkor adták meg magu­kat, amikor 1945 augusztusában Japán letette a fegyvert. Onoda három bajtársával együtt a dzsungelbe menekült, hogy küldetését teljesítse. 1950 júniusában Juichi Akats nevű katona meg­adta magát a fülöp-szigeti hivataloknak, Schoichi Shimada szakaszvezető 1954 májusában esett el és Kischichi Kozukát 1972. október 19-én rendőr­járőr golyója terítette le. E naptól kezdve tudtak Onoda hadnagy hollétéről, akinek sikerült ez al­kalommal ismét megmenekülnie. Széles körű nyomozást indítottak utána. Az egyik magaslaton felvonták a japán zászlót és Onoda volt parancsnoka a következő szöveget is­mételgette a mikrofonba: „Onoda hadnagy, itt Taniguchi őrnagy beszél. A háború befejező­dött!“ Onoda mielőtt megadta volna magát, követel­te, hogy erre adjon parancsot Jamashity tábor­nok, aki valamikor a japán hadsereg fülöp-szi­geti főparancsnoka volt. Erre azonban nem ke­rülhetett sor, mivel Jamashity már régen halott. Az amerikai hadbíróság ítélte kötél általi ha­lálra, mivel több mint 25 ezer fülöp-szigeti la­kos haláláért volt felelős. Onoda hadnagy visszatérte után elmesélte, hogy főleg banánnal és kókuszdióval tartotta fenn éle­tét. Persze ez nem fedi teljesen a valóságot, mert a sziget lakóinak vallomása szerint Onoda, a még élő társaival együtt gyakran szervezett ki­sebb „kirándulásokat“ a dzsungel peremére, ahol a helyi parasztok állatai legelésztek. Ha embert vettek észre, azonnal lelőtték. Több mint harmincán estek áldozatul így a sziget lakói kö­zül. Szemrebbenés nélkül öltek, ha meglepték őket rablótámadásaik során. mini-magazin BOHÓC ISKOLA Sok ember bohóc­kodik, de valódi bo­hócnak lenni mű­vészet. És ezt meg is kell tanulni. Ezért a budapesti artista­iskolában bohóc­képzést is végez­nek. Az első évfo­lyamba 2ó0 fiatal jelentkezett ebből 11 fiút és hat lányt vettek fel. A tanul­mányi idő három év. A végzős nö­vendékek diplomát kapnak. Érdekes, hogy ez igényes szakmára lányok is jelentkeztek. DIVATBA JÖN A KARATE A karate olyan sportág, amely elsősorban az erőnlét fokozását segíti elő és természetesen az önvédelmet szolgálja. Tehát, gyakorlati jelentősége van, főleg a nyugati országokban, ahol napirenden vannak az éj­szakai verekedések. A gyerekek már egészen kicsi ko­rukban megismerkednek e különös sportolási móddal. Felvételünkön Phillip Paley amerikai „csodagyereket" láthatják, aki most kilencéves és már öt éve edz. Mint azt a kép is bizonyítja versenyre kel a felnőttekkel is. És a földre is teríti őket. LEHET, HOGY SIKERÜL Sok, sok állam­ban minden év­ben választanak szépségkirály­nőt. Szigorú szemmel mére­getik a lányo­kat, hogy azután a sok közül egy­nek fejére te­gyék a koronát. Tavaly Ausztriá­ban a 18 éves Roswita Kobald­­ra esett a vá­lasztás, aki most úgy döntött, hogy leszerző­dik a filmhez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom