A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-31 / 22. szám
mos A HMLTOX EMIIM fenntartáso érdekében minden szükséges parancsot — tűzparancsot is — előzetes megbeszélés nélkül azonnal kiadhassanak. AZ ÚJ TRÓNÖRÖKÖS A háttérben természetesen nemcsak azok az aktuális követelések vannak, amelyek minden tüntetés jelszavaiban megtalálhatók, azaz az áremelkedések, az infláció megállítása, a szüntelenül romló életkörülmények megjavítása, a távoli tartományok és Addisz Abeba átlag-életszínvonala közötti különbség megszüntetése és mindenekelőtt a mezőgazdasági lakosság türelmetlen és esztendők óta robbanással fenyegető földreform-követelése. Ráadásul nemcsak a modern világ és a szinte érintetlenül maradt középkor furcsa együttélésének most kiéleződött ellentmondásai fenyegetik teljes felbomlással Afrika legrégibb független országának monarchikus rendjét, hanem az uralkodó osztály egyes rétegeinek most nyilvánosságra került súlyos törvénysértései és korrupciója. Bár Makonnen még február végén bejelentette, hogy az előző kormányzat néhány, akkor a lázadó katonák által letartóztatott tagját és tisztviselőjét, „ha az ellenük hangoztatott vádak bebizonyosodnak", bíróság elé állítják — semminő felelősségre vonás nem történt. Mindeddig csak szakszervezeti vezetőket és tüntetőket tartóztattak le a hatóságok. Maga a császár április közepén abban a rádióbeszédében, amelyben közölte, hogy unokáját, a jelenleg Oxfordban tanuló 21 éves Zare Jakob koronaherceget nevezte ki trónörökösnek (a császár fia, Asfa Vosszen tavalyi szívrohama óta súlyos betegként legtöbbször külföldi villái egyikében él) maga is kijelentette: a néptömegek követelése a szociális problémák megoldására jogos és igazságos, és hozzátette: „Ha az ezzel megbízott testület vizsgálata bebizonyítja, hogy az előző kormány tagjai valóban korrupciós bűncselekményeket követtek el, mindannyiukat bíróság elé állítják." A tömegeket azonban a császár és ?T miniszterelnök ígéretei nem nyugtatják meg. A fővárosban és több nagyvárosban rendőrök is tüntettek és azt követelték, hogy váltsák le a rendőrség országos főparancsnokát, mert esztendők óta megvesztegetési pénzekkel növeli vagyonát. Diredawa városban a tüntetők egy szónoka felsorolta, hogy a város egyes tisztviselői milyen állami javakat loptak el. Hasonlóan a diredawai tüntetéshez, a Seva és Kaffa tartomány kormányzói ellen felvonuló tömeg is konkrét korrupciós vádakat hangoztatott — Kaffa kormányzója ekkor parancsot, adott a sortűzre. (Makonnen miniszterelnök javaslatára ekkor a császár Seva és Kaffa kormányzóit fölmentette tisztségük alól: mindketten háborítatlanul élnek azóta is Addisz Abebo-i házukban.) 400, 200, 100 HEKTAR... >• Az alkotmányreformot kidolgozó bizottság és a földreform előkészítésével foglalkozó — képviselőkön és szenátorokon kívül néhány egyetemi tanárt is magában foglaló — bizottság állítólag május derekára készül el egy-egy részletes dokumentummal. Az alkotmányjogi bizottság a helyi önigazgatás problémáját és a parlamenti reform kérdését foglalja össze tervezetében. A földreformmal foglalkozó munkaközösség pedig — ezek az alapelvek már a Makonnen-kormány által kiadott Fehér Könyvben is megtalálhatók — fel akarja számolni a valóban középkori jellegű, a jobbágyságra emlékeztető viszonyokat, a császári és egyházi birtokokon kialakult elviselhetetlen feltételekkel kialakított bérleti rendszert pedig mielőbb meg akarja szüntetni. (Az Ethiopian Herald, a hivatalos angol nyelvű lap nemrég egy cikkében arról írt, hogy a földbirtok-maximumot 200 hektárban állapítják meg — más források 400 hektárról tudnak.) A földreform mindenekelőtt a megművelhető földterület 30—30 százalékát kezében tartó császári családot és az egyházat érinti. Hailé Szelasszié és unokája, Zare Jakob (a császár hivatalos címe: „a Királyok Királya, az Úr kiválasztottja, Juda győzelmes oroszlánja és Etiópia császára") helyzetét csak részben érintené a földreform, mivel a császári család birtokában lévő műkincsek, ékszerek és épületek értéke megközelíti a fantasztikus földbirtok-vágyon értékét. Más a helyzet az egyházzal; a kopt egyháznak (a lakosság mintegy 60 százaléka tartozik e bénították már a gazdasági életet; jelenleg már csak a tartalékok felhasználása folyik, az iparban alig van számottevő termelés. A hónap elején véget ért ugyan több élelmiszerüzem, a legnagyobb tejüzem, az egyik országos szállítási vállalat, az autóbuszüzem és a vasút sztrájkja, de ezt követte a postások, az adó- és vámhivatal dolgozóinak munkabeszüntetése és néhány napos munko után újra sztrájkba léptek a közlekedési dolgozók. Makonnen miniszterelnök kétszer is beszélt a válsághelyzetről; először egy rádió- és televíziónyilatkozatban magyarázta, hogy a „megoldatlan problémák okozta nehézségek fölött tirrá lenni aligha lehet olyan körülmények között, amikor a nép megmozdulásainak hevessége megakadályozza az intézkedések nyugodt előkészítését". Makonnen hozzátette: a februárban nyilvánosságra hozott kormánynyilatkozatban megígért reformokkal kapcsolatban (földreform, eddig a szervezkedéstől eltiltott rétegek szakszervezeti jogainak biztosítása, adóelengedés, fizetésrendezés a hadseregben és a közalkalmazottaknál) most készítik elő az intézkedéseket és kérte, a lakosság segítse azzal a kormányt, hogy nyugodtan megvárja a rendeletek nyilvánosságra hozatalát. Három nappal később azonban — ezúttal már nem a rádió mikrofonja előtt, hanem a főváros egyik rendőriskolájában, 2500 rendőr előtt — megmondotta: ha a zavargások tovább folytatódnak, fontolóra veszi a szükségállapot bevezetését. Néhány nappal Makonnen bejelentése után rövid rádióközlemény hangzott el, amely szerint a hadügyminisztert és a belügyminisztert felhatalmazták: a rend Etiópia fővárosa, Addisz Abeba Harmadik hónapja tart a zűrzavar, a nyugtalanság Etiópiában, s a helyszínről tudósító hírlapírók véleménye szerint a még februárban, a pedagógussztrájkkal kezdődött politikai válság csak most szélesedik ki igazán. Az első Addisz Abebo-i tüntetéssorozat utón nemcsak a katonai zendülés által kialakult új helyzet fenyegette a negyvennégy esztendeje uralkodó Hailé Szelasszié császár rendszerét, hanem a szakszervezetek is megmozdultak. Az új miniszterelnök, Endalkacsev Makonnen bejelentette ugyan, hogy számos reformjavaslat kidolgozásához kezdenek hozzá kormánya tagjai, ez azonban senkit sem nyugtatott meg. Márciusban és áprilisban a főváros után vidéki központokban (mindenekelőtt Seva és Kaffa tartományban) lángoltak fel a tüntetések és most már az eddig érintetlen harmadik hadosztály katonái is fellázadtak. Ez a hadosztály a fővárostól mintegy ötszáz kilométerre, Jijiga városban és környékén állomásozik — a lázadás azt mutatja, hogy a nyugtalanság immár az ország egész területére kiterjedt. A jijigai lázadók letartóztatták a hadosztály több tisztjét és a város kereskedőinek többségét és kijelentették: lépéseikkel mindenekelőtt a gabonaárak emelkedése ellen kívánnak tiltakozni. TŰZPARANCSOT IS Az országban márciusban és áprilisban egyébként tüntetésekkel és sztrájkokkal tulajdonképpen megHarár egyike a jellegzetes vidéki városoknak
