A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-10 / 19. szám
SZOMORŰ GYERMEKEK Szüleim 15 évi házasság után most válnak. Apám sokat kimaradozott, emiatt gyakori volt a veszekedés a szüleim között. Nemrég bevallotta, hogy viszonya van egy asszonnyal, mivel — szerinte — édesanyám nem ideális feleség, csalódott benne. Eddig azért nem vált el, mert arra várt, hogy mi nagyobbak legyünk, és megértsük döntését. Én 15 éves vagyok, a húgom 11 esztendős. Apám azt mondta, nem dob el minket, mehetünk hozzá, ő mindig támogatni fog. Én nem akarok odamenni, s ha elköltözik, ne zaklassa tovább anyám idegeit. De jobb lenne, ha nem válnának el, hiszen anyám még mindig szereti. Nem tudom elhinni, hogy itthagy minket egy idegen nőért, mert eddig úgy tapasztaltam, hogy szeret bennünket. Azzal biztat, megpróbálja az új házasságot, ha nem sikerül, legfeljebb megint elválik. Hogy gondolkodhat így egy felnőtt ember, hogy képes ilyen könnyen otthagyni a családját?! Kétségbe vagyok esve, mi lesz velünk, ha csak egy szülőnk lesz. Nincs, akivel megbeszéljem a gondunkat, bajunkat, ezért kénytelen vagyok Önökhöz fordulni. B. Pista A SZERKESZTŐSÉG VÉLEMÉNYE Nagyon fiatalon szomorú tapasztalatokra vagy kénytelen szert tenni. Azonban kár volna, ha csalódásodból a szülők, a felnőttek megbízhatóságáról általánosító következtetéseket vonnál le. Bár a családok legnagyobb részét összetartja a szeretet és a felelősségérzet, válások mégis előfordulnak. Nagy fiú vagy, tehát a felnőtt világ egyes komor tényeiről őszintén lehet beszélni veled. A válások oka többféle lehet. Van úgy, hogy új nagy szerelem sodorja el az egyik szülőt a családtól, és ez az érzés olyan erős, hogy a gyermekei kedvéért sem tudja leküzdeni. Az ilyen esetek mindegyikét külön-külön kell megvizsgálni, és mindig nagy körültekintéssel bírálni. Saj-Vámos Gábor felvétele náljuk, hogy apáról fiatal fia előtt kell szólnunk, de őszinteséggel tartozunk. Szerintünk 11 és 15 éves, „magas“ korotok ellenére sem várhat apátok tőletek olyanfajta megértést, ami neki megnyugtató lehetne. Annál is inkább, mivel az, amiért a gyermekeit mégiscsak elhagyja, neki sem túl fontos. Ha nagy szerelemmel ragaszkodna valakihez, új házassága küszöbén aligha mondaná, hogy megpróbálja, és legfeljebb újra elválik, önigazolásképpen anyátokra hárítja válásáért a felelősséget. Amikor azt mondja, hogy nem ideális feleség, ez meggondolatlan és felelőtlen kijelentés. Apátoknak tudnia kellene, hogy most már valójában édesanyád a fő támaszo-, tok, miért igyekszik lebecsülni előttetek? Beszélni kell még egyszer vele. Hátha rá tudod venni, hogy mélyebben nézzen magába s közös dolgaitokban őszintébben foglaljon állást. Hátha rájön, hogy a saját boldogulásán kívül, mint családapa, a ti életetekért is felelős. Hogy viszszatérítheted-e őt? Nem tudjuk. De ha nem is, legalább tisztábban látod őt, és talán majd könnyebben viseled el a tényeket. Azt azonban semmiképpen sem helyeseljük, hogy szüleid válása után édesapáddal ne találkozzatok. A haragot, a fájdalmat le kell küzdenetek. Az édesanyátokat ért sérelem ellenére mindkét szülőre szükségetek van. HIÁNYZIK az apai szeretet Nem gondoltam, hogy egyszer én is Önökhöz fordulok tanácsért. Sokat szenvedtem eddigi életemben. Édesanyám nagyon szorgos, rendes aszszony, de az édesapám mulatós kedvű, felelőtlen ember volt. Világéletében szeretett gavalléroskodni. Amikor nagyobb lettem, mindent nekem kellett helyette elvégeznem. Így csak nagyon ritkán mehettem a fiatalok közé. Szerettem volna továbbtanulni, de az apám nem egyezett bele. Dolgozni mentem, és a keresetem mindig elszedte. Azt mondta, hogy ha férjhez megyek, ő vesz majd bútort. 19 éves koromban mentem férjhez, a férjem 25 éves volt akkor. Sajnos az apám nem váltóttá be az ígéretét, így kölcsönre kellett bútort vennünk. Férjemmel azonban nem féltünk az élettől. Fiatalok voltunk, dolgoztunk, és így minden problémánkat megoldottuk. Házasságunk második évében megszületett az első gyermekünk, és mi nagyon boldogok voltunk. Sajnos a férjem nemsokára megbetegedett, s hosszabb ideig kórházi ápolásra szorult. A kórház 110 kilométerre volt a lakhelyünktől, de én minden héten kétszer meglátogattam a férjemet, aki meg is gyógyult. Házasságunk harmadik évében született a második gyern>ekünk. Szép családi életünk azonban csak hat évig tartott, mert akkor a férjem megismerkedett egy kétgyermekes asszonnyal. Az ismeretség nem tartott sokáig, utána látszólag minden rendbe jött közöttünk. De a férjem új ismeretséget kötött, ezúttal egy huszonnégy éves lánnyal. Több mint egy éve együtt élnek. A két gyermeket én nevelem, s mindent megadok nekik. Csak az apai szeretet hiányzik nekik. Mindössze huszonhét éves vagyok, de már eddig is sok keserűséget kellett megérnem. Nagyon megviselt a férjem hűtlensége. Feledékeny lettem, elkalandoznak a gondolataim, pedig a munkám nagy figyelmet igényel. Szeretném, ha tanácsot adnának, ha levelező társakra tehetnék szert. Jelige: Mert abban, kit szerettünk, csalódni kínosabb, mint a halál. A SZERKESZTŐSÉG VÉLEMÉNYE A sok csalódás és gond bizonyára kimerítette idegileg. Helyes lenne, ha szakorvoshoz fordulna, aki hoszszabb pihenést írna elő az ön számára. Felelősségteljes munkája és a gyerekek nevelése érdekében helyes lenne, ha mindenekelőtt az egészségére gondolna. Leveléből nem derül ki pontosan, hogy több évi házasélet után a férje miért változott meg annyira. Véleményünk szerint ne reménykedjék abban, hogy a férje visszatér és minden rendbe jön. Másodszor lett hűtlen, s bizonyára harmadszor is az lenne. Ne gondoljon rá, csakis a gyerekeivel törődjön, akik sok mindenért kárpótolhatják. Ha úgy gondolja, hogy egyedül társtalanul nem képes az életét rendbe tenni, keressen magának új, megbízható élettársat, olyat, aki nemcsak hűséges férj, de gyermekeinek is jó apjuk lesz. *1 aas nrvns tsi ii síi: kiiI A LEGVESZÉLYESEBB ÉTELMÉRGEZÉS Egy régi folyóirat orvosi rovatában a botulizmusról olvasott K. Mártonná fiatalasszony s aggódva kérdi: „Előfordul-e még ez a mérgező fertőzés, felismerhető-e az élelmiszereken, hogy elkerülhető legyen?“ Nálunk és a környező országokban a botulizmus ma már valóban igen ritkán, 10—15 esztendőnként előforduló ételmérgezés. A mérgezést a Clostridium botulinum nevű mikroba mérge, a botulotoxin okozza. A botulinspórák a talajban, a vízben, a folyómedrek és tavak iszapjában fordulnak elő. Onnan kerülnek a halakra, a vadkacsákra, a juhokra, a lovakra és a szarvasmarhákra. A helytelenül feldolgozott hús, az elégtelenül sterilizált hús-, hal- és zöldségkonzervek fogyasztásával terjed a mérgezéssel járó fertőzés az emberre. Maga a Clostridium mikroba a levegőn elpusztul, de spórái légmentes helyen felélednek, szaporodnak és mérget termelnek. A spórák igen ellenállók, legalább 120 fokos gőz öt percig tartó hatásának kitéve pusztulnak el. Főzéssel a mérget, s botulotoxínt is ártalmatlanná tehetjük, ehhez 30 percen át legalább 80 fokon kell főzni az ételt. A botulotoxin a legerősebb mérgek közé tartozik, 1 mg mennyiségű, tiszta, szárított kivonat 16 ezer halálos adagot tartalmaz. Nem szabad megtörténnie, hogy valaki akár egy falatot is fogyasszon olyan füstölt áruból, például szalámiból, kolbászból, amelynek a megszokottól eltérő, megváltozott vagy kifejezetten rossz az íze. Aki konzervet vásárol, jól nézze meg, mikor gyártották, nem lépte-e túl az áru „életkora“ a megjelölt szavatossági időt. Ám, ha a konzerv nem is mutatja romlottsága jegyeit, felnyitása után figyeljük meg, kellemes és tipikus szaga van-e, nem árad-e belőle szokatlan bűz vagy például avas vaj szaga. — A konzervált ételeket legalább 15 percig főzzük. — Azokat a konzerveket, amelyeket főzés vagy melegítés nélkül fogyasztunk, nem csupán szaglás, de ízlelés útján is ellenőriznünk kell, ha a legkisebb gyanús jelet észleljük, ne nyeljünk le belőle egy csipetnyit se, és ne sajnáljuk a konzervet: dobjuk el, hogy más se ehessen belőle! Ételmérgezés szempontjából igen veszélyesek a különféle pástétomok, halsaláták, majonézes ételek, még az általában ártalmatlannak gondolt burgonyasaláta is. A botulotoxin a fertőzött étel fogyasztásától számított 12—24 órán belül váltja ki az első tüneteket. A mérgezés foka az elfogyasztott étel menynyiségétől és a szervezet ellenállóképességétől függ. A betegnek rossz a közérzete, fáj a feje és a hasa, hányingere és hasmenése, esetleg székrekedése van. Később a méregnek az idegrendszerre gyakorolt hatása is megnyilvánul, s ez figyelmeztet a helyzet komolyságára: az ételmérgezések közül csak a botulizmus jár ilyen súlyos idegrendszeri változásokkal. A szemmozgató idegek bénulása folytán kettős látás áll be, a két szem két irányba tekint, a pupillák nem egyenlő nagyok s nem reagálnak a fényre meg a közelített tárgyakra. További idegpályák bénulása beszédzavart okoz, a mérgezett rosszul ejti ki a szavakat, nehezen nyel. Igen komoly jelenség a végtagok bénulása. A halálos veszélyt a szívműködés zavara és a légzőrendszer bénulása jelenti. Érdekes, hogy ha ritka is a botulizmus, a mérgezés gyanúja gyakran felmerül. Ámde, amíg az orvosok valamelyik ételmérgezésre határozottan rámondják, hogy botulizmusról van szó, alapos klinikai és laboratóriumi vizsgálatnak vetik alá a beteget, s részletesen elemzik a mérgezés körülményeit. Dr. Sz. Gy. 20
