A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-10 / 19. szám
A mosolygó varos 1972-ben leplezték le a Vörös Hadsereg téren a Testvérbarátság-emlékművet, a csehszlovák—szovjet barátság jelképét: az emlékmű felállítása köszönetnyilvánítás volt a 29 év előtti felszabadításért és az 1968. évi internacionalista segítségért. V. I. Lenin emlékművét a Május 9 téren állítjuk fel. Leleplezésére a terv szerint a CSKP XV. kongresszusának évében, 1976-ban kerül sor. A következő ötéves tervben szerepel egy új kultúrház és kórház építése. Ha végigmegy a városon, meglátja, hogy sok helyütt javítják az utakat; egész Prostéjov fel van túrva. 0 Prostéjovban jelenik meg a Stráz lidu (A nép őre), a CSKP járási bizottságának és a járási nemzeti bizottságnak a hetilapja. Miről ír? Mindenről, ami követésre méltó és aktivitásra buzdítja a járás lakosait. 1974. április 10-i számában például — egyebek között — aktív fiatalokról olvashatunk: „A nagy évfordulók (Szlovák Nemzeti Felkelés, felszabadulás) tiszteletére a prostéjovi ruhagyár fiataljai önkéntes társadalmi munkában — saját üzemük és a mostkovicei üzemi üdülőközpont környékének a rendbehozásán — legkevesebb 1200 órát szándékoznak dolgozni. Ezenkívül legalább 20 önkéntes véradót toboroznak." Mozgalmas a város sportélete is. A lakosok főleg az I. ligás női röplabdacsapatra büszkék: Poláková és Soucková, a csapat két legtehetségesebb tagja a csehszlovák válogatott erőssége. A birkózás, a kézilabda, az asztalitenisz, az atlétika és a jégkorong szintén a népszerű sportok közé tartoznak. 9 Hosszú, festői szépségű fasor vezet a prostéjovi temetőbe. „Itt nyugszik Jifí Wolker, a költő, aki szerette a világot s igazságaiért harcra kelt." Néhány percig meghatódva, mozdulatlanul állok a nagy forradalmár költő sírjánál. A lenyugvó nap sugaraival még utoljára megsimogatja a síron nyíló tulipánokat, aztán eltűnik a látóhatár mögött. Búcsúzom én is: Viszontlátásra! Mert szeretnék még sokszor visszatérni. Az építészetileg is végtelenül szép, kellemes város megigézett, elbűvölt, meghódított, s én szívembe fogadtam vidám, kedves lakosaival együtt. Viszontlátásra hót! VARGA ERZSÉBET Május 9 tér: A kép bal oldalán a városháza, a városi nemzeti bizottság székhelye, a jobb oldalon Wolker háza világot s igazságaiért harcra kélt". S nem véletlen, hogy éppen Prostéjovból indult el a forradalmár költők útján — a halhatatlanságba. A város forradalmi múltja ugyanis több mint százéves. Az első — Duch casu (Az idő szelleme) című — cseh nyelvű munkáslap is Prostéjovban jelent meg, először kilencven évvel ezelőtt, 1884. március 27-én. A prostéjovi munkások tüntetései sokszor véres tragédiával végződtek. Ilyen eseményt idéz fel az 1917. április 26-i véres nap áldozatai emlékére állított emlékmű is: azon a tragikus napon az osztrák katonák a kenyérért és békéért tüntető proletárok tömegére lőttek. 1945. május 9-ig nem jártak erre mosolygó tavaszok, az emberek sem örültek így a reggeli napsütésnek: olyan lehetett az arcuk, mint Wolker arca ott szemközt, annak a háznak a falán, ahol rövid életét töltötte. # — A prostéjovi járásban a második világháború 1945. május 9-én fejeződött be. Azon a napon, pontosan reggel 7 és 8 óra között léptek az első szovjet katonák városunk területére — mondja Josef Ambroz, a városi nemzeti bizottság alelnöke. A reggeli pihenő után ugyanis a városházára vitt az utam. Az épület, amely 1911 és 1917 között készült el, most a városi nemzeti bizottság székhelye. Nemcsak kívülről gyönyörű: az egyes helyiségek — amelyeket Ambroz „Új lakónegyedek is létesülnek” elvtárs készségesen megmutat — mintha egy mesebeli palota termei volnának. Josef Ambroz közben a város múltjáról és — főként — jelenéről beszél: — A felszabaduláskor körülbelül 37 000 lakosa volt Prostéjovnak, mo már negyvenkét és fél ezer. Huszonkilenc évvel ezelőtt két gyár működött a város területén: a ruhagyár és a mezőgazdasági gépgyár. Jelenleg is ezek a fő üzemeink. A ruhagyárnak 6900 alkalmazottja van, az ott dolgozó munkások nyolcvan százaléka nő. Új létesítmény többek között a Gala nevű üzem, amelyben sporteszközök készülnek: tulajdonképpen minden, ami a sporttal kapcsolatos. örömmel beszélek a város gazdag kuturális életéről. Prostéjovnak saját állandó színtársulata van. A színházi előadások száma havonta átlag 33. Az olomouci Oldfich Stibor színház művészei is gyakran lépnek föl nálunk, s nem ritka vendégek brnói, ostravai és prágai színészek sem. Az üzemi kluboknak is van önkéntes színjátszó csoportjuk. A színházon kívül négy mozi van a városban, s a „Z“-akció keretében most kezdjük a nyári filmszínház építését. Ugyancsak a „Z"-akció keretében épül az új Téli Stadion, amely körülbelül 6000 néző befogadására lesz alkalmas. Új lakótelepek is létesülnek. 1971- től 1975-ig a terv szerint 2670 lakást kell átadnunk. A terv kilencven százalékát már az év végéig teljesítjük. Virágok, fák között ülök a délmorvaországi kerület legészakibb járásának központjában, a Május 9 téren. Körülöttem a kibomlott tavasz, növények, emberek fürödnek a reggeli napfényben. Minden csupa mosoly, csupa élet. A szemközti ház faláról Jifí Wolker kőarca néz rám. ö nem mosolyog, inkább gondterheltnek látszik. S én nem is csodálkozom ezen: abban az időben, amikor ő járta a város utcáit, még nem voltak ilyen szépek a tavaszok. Olvasóm, aki ismeri a nagy cseh szocialista költő életét, már bizonyára kitalálta, melyik városban vagyok: igen, Prostéjovban. Itt született, élt és alkotott, itt halt meg és itt van eltemetve „a költő, aki szerette a Wolker sírja Wolker emlékműve Prostéjovban
