A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-11 / 2. szám
is ui li as i*i ssnrssnlr Sok töprengés után úgy határoztam, hogy én is az önök segítségét kérem. 21 éves koromban megismertem egy lányt. Egy évig jártunk együtt, aztán elvettem feleségül. Ügy láttam, rendes viselkedésű és jó feleség lesz belőle. Megszületett az első gyerekünk. Nagyon boldog voltam. A feleségemnél azonban ezt nem tapasztaltam. Ettél függetlenül én mindent megtettem azért, hogy jó legyen minden, még tisztába is tettem a kislányunkat, csak neki ne kelljen csinálni semmit. Ugyanis én úgy gondoltam, hogy majd a figyelmességemért is jobban fog szeretni. Persze, tévedtem. Feleségem nem törődött sem a gyermekünkkel, sem velem. Elkezdődött a boldogtalan házasságunk. Meg kellett tanulnom főzni, a kicsit fürdetni, tisztába tenni. A háztartási munka mind rám várt. Abban az időben szépen kerestem, és a fizetésem mind hazaadtam, kocsmába csak akkor mentem, mikor a feleségem kijelentette: „Ma nem volt kedvem főzni vendéglőbe megyünk vacsorázni!“ Olyan alkalmazási viszonyban voltam akkor, hogy csak pénteken utazhattam haza a családomhoz. És amikor a számra mertem venni, hogy nekem jobban esne az az ebéd, amit ő főz, indulatosan azt felelte, hogy ha nem tetszik valami, menjek haza a szüléimhez, főzessek az anyámmal. Mert, ő egész héten a gyerekünkkel mérgelődik. Ráhagytam, csinálja úgy ahogy jobbnak látja. A munkámat is félbeszakítottam, hogy ne tudjon a kislányunkra hivatkozni. Mindennap otthon voltam. ö ezt arra használta fel, hogy rámhagyta a gyereket. Azzal, hogy megy a szüleihez. Később rájöttem, hogy nem mond igazat, nem a szüleihez megy, hanem vendéglőbe járt ebédelni, mit sem törődve azzal, hogy én mit fogok enni. A békesség kedvéért ebbe is beletörődtem. Felkötöttem a kötényt és nekiláttam a házi munkának. Így kezdődött, hogy teljesen magunkra maradtunk a kislányunkkal, a családi életünknek vége lett. Megpróbáltam mindent elfelejteni, új életet kezdeni, és már meg is szoktam, hogy egyedül élek, elfelejtettem a feleségem, amikor a sors újra az utamba sodorta. Kért, hogy fogadjam vissza. A kislányomra gondolva visszafogadtam. Azt hittem, minden rendbe jön. Mikor azonban a fizetésem megkaptam és odaadtam neki, másnap már megint nem találtam otthon, amikor hazamentem a munkából. Azért tártam önök elé a gondom, mert az Emberi sorsok rovat -•segítségével szeretnék megismerkedni 26 éves korig egy olyan fiatalasszonnyal, aki jó feleségem lenne. Jelige: Szerétéiért szeretetet Rendszeres olvasója vagyok az Emberi sorsok rovatnak, ezért bátorkodók Önökhöz fordulni tanácsért. 19 éves barna lány vagyok, elvált szülők gyermeke. Édesanyám egyedül, keservesen nevelt fel. Kicsi koromtól nehéz volt az életem. Irtóztam a férfiaktól, és elhatároztam, nem megyek férjhez, de ha mégis, akkor csak olyan férfihoz, aki megbecsül és szeret. Mindig eszembe jutott édesanyám intő szava, ezért talán nem is tudtam, vagy talán nem is mertem igazán szeretni. Féltem a családi élettől. Tavaly mégis megismerkedtem egy fiúval. Kedves, csinos, udvarias volt. Ügy láttam, nagyon szeret. Én eleinte csupán kedveltem, nem éreztem, hogy szeretem. ö ezt tudta, mégis mindent elkövetett, hogy kedvembe járjon, hogy viszontszeressem. Ez nem sikerült nekem, önző és fölényes voltam vele szemben. Hónapok teltek el és úgy éreztem, hogy szeretem, sőt már nagyon szeretem, s igyekeztem jóvá tenni korábbi hibámat. De mintha szerepet cseréltünk volna. Azt vettem észre, hogy most ő viszonyul hozzám úgy, mint én hozzá korábban. És ez nagyon fáj nekem. Azért viselkedik így, hogy visszaadhassa a kölcsönt? A szakmája most messze szólította el otthonról, így csak egyvagy kéthetente találkozunk. Nagyon hiányzik, várom, hogy láthassam. Mégis, amikor együtt vaeyunk, unalmasnak és megszokottnak tűnik fel minden. Ha viszont nincs mellettem, repülni tudnék hozzá, hogy láthassam. Kérem önöket, hogv legyenek a segítségemre, mert nagyon elhagyottnak érzem magam. Szeretnék én is örülni az életnek, mit tegyek, hogy betone lehessek? Jelige: Garam menti szomorú lány Válasz „Szeretném, ha szeretnének“ ieligére I,eírom a sorsomat, hátha segítségedre lehetek. 16 éves voltam, amikor megismerkedtem egy fiúval. Megszerettük egymást, és megfogadtuk. soha nem hagytok el egymást. Közben két évre bevonult katonának. Leveleztünk, amikor meg hazajött. találkoztunk. Eev év múlva megtudtam, hogy másik lánynak is udvarol. Megírtam neki. hogy szakítsunk. mert nem tudom elviselni, hogv már most megcsal. Szakítottunk. Nehéz volt. Az csaoott be. akit úgy szerettem. A világtól elzárkózva éltem, a kézimunkán kívül nem érdekelt semmi. Egv alkalommal azonban barátnőim elcsaltak táncolni. Megismerkedtem egy nálamnál négy évvel idősebb férfival, aki megtetszett. Udvarolt nekem, örültem a közeledésének, mert úgy gondoltam, majdcsak elfelejteti velem az első szerelmem. Három évig jártunk együtt, de azt az elsőt nem tudtam elfelejteni. Mikor közöltem ezt az udvarlómmal, megijedt és rögtön megkérte a kezem. Elutasítottam. A szüleimnek is könyörögtem, ne kényszerítsenek olyan fiúhoz, akit nem szeretek, hiszen elrontanám az életemet. Így érkezett el szilveszter estéje. Kértem a szüléimét, engedjenek el a bálba, ne tartsanak fogságban. Elengedtek. Ott volt az első szerelmem is. Mindjárt felkért táncolni és elmondta, még mindig szeret, és beszél a szüleimmel, kéri az udvarláshoz a beleegyezésüket. Nagy veszekedések után beleegyeztek. Elérkezett a húsvét, és mivel kisbabát vártam, megkérte a kezem. Szüleim ellenkeztek, és amikor bevallottam, sürgős a dolog, nagyon megvertek és azzal fenyegetőztek, hogy eltiltanak a háztól. Elköltöztem a fiú szüleihez, akik megsajnáltak és beszéltek a szüleimmel. Engedtek valamit, de azóta is tartják a haragot, nem beszélnek velem. Ha találkozunk, elfordulnak tőlünk, elmennek mellettünk, mintha nem ismernénk egymást. De a férjemmel jól megvagyunk. Boldog családi életet élünk, a szüléimét azonban elveszítettem. Az a tanácsom, hogy ha Igazán szeretitek egymást, mondd meg a fiúnak, kérje meg a kezed. Ha mind a ketten akarjátok a családi életet, eléritek a boldogságot. Jelige: Szeretni a bolondulásig... „Válasz „Nekem csak vele kell a szerelem“ jeligére Ne haragudj, hogy tegezlek, de én is fiatal vagyok, úgy látom nehéz a helyzeted. Az a tanácsom, hogy a legjobb belátásod szerint cselekedj. Ha az első fiút nem szereted, arra senki sem kényszeríthet, hogy hozzá kösd az életed. A másik fiúval kapcsolatban csak annyit, hogy ha igazán szereted, várd meg, míg leszerel. Boldog csak azzal lehetsz, akit igazán szeretsz. Lehet, ez nem lesz könnyű, de tudnod kell, hogy az élet csak úgy lesz szép, ha magunk is igyekszünk széppé tenni. Jelige: Egy gimnazista lány Magányosnak érzem magam. Ennek az okát nem akarom részletezni. Fiatalon mentem férjhez és csak később vettem észre, hogy nem a legokosabban cselekedtem. Mielőtt azonban egy ártatlan gyermek érezte volna ennek a következményét, elváltunk. 29 éves vagyok, önálló anyagilag is jól szituált. Ami hiányzik, az a megértő élettárs. Ha akad korban hozzám illő férfi, aki a boldogságot tartja az élet értelmének, szívesen megismerkednék vele. Jelige: Csak értelmiségi lehet TÉLEN VIRÍTANAK Igénytelen és téli időszakban rendszeresen virágzik a narancsliliom, tudományos nevén Clivia miniata is. A valóban liliomra emlékeztető, barnássárga virágai többesével nyílnak, húsos virágszár végén. Virágtalanul is díszít, hosszú, szalagszerű leveleivel. Jól tűri a száraz szobalevegőt, és ott is megél, ahol sohasem éri napfény. Nyáron szabadban tartható, félárnyékos helyen. Az idős növényeket két-három évenként ültessük át tápdús, kötöttebb földbe. A nagy növények mellett előtörő sarjakat leválaszthatjuk, lehetőleg minél több gyökérrésszel, én önálló növényként nevelhetjük tovább. Az átültetéssel együtt tőosztással is szaporíthatjuk. A növény a harmadik évben kezd el virágozni. A virágzás elmaradását legtöbbször az okozza, hogy a növény nem pihent augusztus — október között. Ezért ősszel, a narancsliliomtövet is pihentessük egy hónapig, az öntözés fokozatos, és majdnem teljes megszüntetésével. Nem szabad azonban annyira kiszáradnia, hogy a levelei elkezdjenek fonnyadni, hanem csak a növekedésük álljon le. FORRÓ SZENDVICSEK - GYORS VACSORÁK A szendvicssütésnél a sütőlapra helyezzünk alobal-lemezt, azt kissé vajazzuk meg, így sosem kell attól tartanunk, hogy odapirul a kenyér. Egy csésze teával vagy egy pohár sörrel bőségesen elegendő vacsora. AGGLEGÉNY PIRlTÓS Ehhez ujjnyi vastagra szelt zsúrkenyérszeleteket megvajazunk, beborítjuk egy hajszálvékony szelet gépsonkával, erre egy vékony szelet megtisztított alma kerül, majd az egészet vékony sajtszelettel fedjük be. Sütőben sütjük. HÜSOS SZENDVICS A kenyérkét vékonyan megvajazzuk, ráborítunk egy félujjnyi szelet húspástétomot, erre egy réteg apróra vágott, vajon párolt gomba kerül, majd az egészet sajtszelettel fedjük be. A fentebb jelzett módon sütjük. TÖLTÖTT ZSEMLE Kisebbfajta zsemlék tetejét levágjuk, belsejét kikaparjuk, és vajjal vékonyan kikenjük. Az üregbe egy evőkanálnyi tejfellel kevert sonkát, vagy ugyanennyi párolt gombát teszünk, erre ráütünk egy nyers tojást, vigyázva, hogy a sárgája egészben maradjon, és a sütőben addig sütjük, míg a tojásfehérje összeáll, de a sárgája puha marad. 20 hét
