A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-04 / 1. szám
Pavel Jamrich, a CSSZBSZ üzemi szervezetének titkára A cím némileg hamis, mert igaz ugyan, hogy a tlmaőei (tolmácsi) Kirov üzemben elsősorban gőzkazánokat gyártanak, de az is igaz, hogy mást is, például úgynevezett energetikai egységeket (blokkokat) különKazángyárban böző hőerőművek részére. A közeljövőben pedig szovjet tervek alapján szeparátorokat is gyártanak majd a KGST keretében épülő atomerőművek számára. 1980-ig erre a célra új gépcsarnokot építenek. Jelenleg azonban termékeinek nyolcvan százaléka még gőzkazán. Amikor a múlt év végén ott jártunk, Stefan Bohunicky igazgatóhelyettes közölte velünk, hogy a szocialista államokba irányuló export tervét tízmillió koronával túlteljesítették. Egyebek között részt vesznek Magyarországon az úgynevezett Duna menti és Tisza akciókban... A kapitalista országokból érkező megrendeléseket is időben leszállították, és ami ugyancsak nem lényegtelen, a hazai megrendeléseknek szintén eleget tettek. Amint az igazgató-helyettes szavaiból kiveszem, legbüszkébbek arra, hogy üzemük egyedüli szállítója lesz a már említett szeparátoroknak. Egyrészt e büszkeség, mert a gyár egyáltalán képes ilyen igényes feladat teljesítésére, másrészt, mert a hazánkban épülő atomerőművekhez nyújtott szovjet segítséget ezzel viszonozhatják. Az üzem dolgozóit különben is mély és szoros barátság fűzi a Szovjetunióhoz. Az üzem legnagyobb tömegszervezete a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség. Hatszázharminchét tagja van. A barátság hónapjának keretében több nagyszabású kulturális és politikai akciót szerveztek, így például december 14-én a barátság estjét, amelyre a bratislavai szovjet konzulátus dolgozóit is meghívták. Megemlíthetjük még a „Mit tudsz a Szovjetunióról?“ című vetélkedőt, a szovjet filmek fesztiválját felnőttek és gyermekek számára, szovjet művészegyüttesek, továbbá moszkvai diákok vendégszereplését stb. Pavel Jamrich, a szövetség titkára szerint ezeknek a megmozdulásoknak nagy sikerük van mind az üzem dolgozói, mind a tolmácsi lakosok között. Stefan Bohunicky igazgatóhelyettes És amit még meg kell említeni: minden évben nyári békeünnepélyt rendeznek. A tavalyi, a rossz időjárás ellenére jól sikerült, amihez a vendégszereplő szovjet együttes is nagyban hozzájárult. —zsélyi— Prandl Sándor felvételei BARÁTI TALÁLKOZÓ A találkozó megnyitása. Balról jobbra: Nyustyin Ferenc, Dimitrij Mihajlovics Szaljikov, Ilja Mihajlovics Zsihorov, Göbő Lajos és Matej Terem Bár meghatározott céllal utazik a riporter, sosem tudja, mikor, hol mi adódik. Én is így jártam december elején. Ez akkor történt, amikor hirtelen jött kemény hideggel és havazással alaposan ránk ijesztett a tél. Zeliezovce (Zseliz) utcáján bandukoltam egykedvűen. Havazott. Sűrűn. Az éles szél meg csak úgy borotválta az ember képét. Arra lettem figyelmes, hogy sok fiatal fiú és lány húz egy irányba. Mint a vadludak. Vajon hová igyekeznek? Megkérdeztem. Csodálkozva néztek rám: még ezt sem tudja!? A pionírházba, találkára. Két fiatal szovjet tiszttel találkoznak és beszélgetnek el, immár negyedízben. Zselizen ez már hagyomány. Évente találkoznak szovjet tisztekkel az általános iskola és a gimnázium tanulói. Érdekes, hasznos és szép színfoltja ez a csehszlovákszovjet barátság hónapja eseménysorozatának. Velük tartottam. Az úttörőház egyik nagyobb terme zsúfolásig megtelt. Tűt sem lőhetett leejteni. Megérkeztek a vendégek. Alig húsz-huszonkét évesek. Sudár termetűek. Arcukon fiatalságuk vidámsága keveredett a találkozásból adódó komolysággal, mert ők nemcsak a szovjet fiatalokat képviselték, hanem a hadsereget is. Göbő Lajos iskolaigazgató üdvözlő beszéde után a gimnazisták kultúrműsorral kedveskedtek. Előbb négy kislány — Szedlák Márta, Bóna Kati, Grossz Ági, Urbán Mónika — ajkán csendültek fel magyar, szlovák és orosz népdalok. Mézes Árpád harmonikaszólója nagy tapsot kapott, de Németh Szilvia orosz nyelven elmondott verse is igen tetszett a vendégeknek, nem kevésbé Vörös Margit, Molnár Jozefina és Antal Erzsiké éneke. Ezt követően a két fiatal hadnagy a kérdések pergőtüzébe került: — A Szovjetunió melyik tájáról valók? — Mi tetszik Csehszlovákiában? — Mikor léptek be a Komszomolba? — Mit csinálnak szabad idejükben ? — Hol élnek és mit csinálnak a szovjet űrhajósok? — Szeretik-e az irodalmat? — Mi a véleményük a csehszlovák jégkorongozásról ? — És a lányokról? — Mi a kedvtelésük? — Miért választották a katonai pályát? — Kedvelik-e a beatzenét?... A kérdéseknek se vége, se hossza. A két fiatal hadnagy minden kérdésre kielégítő választ adott. Egyszerű, szerény közvetlenséggel beszéltek hazájukról, szűkebb szülőföldjükről (Voronyezs környéke), az irodalom szeretetéről, zenei élményeikről, a szovjet fiatalok yidámságáról, erejéről és a békéről. Odakinn tombolt a tél, idebenn meleg emberi szavak váltották egymást. Két baráti nép fiai ismerkedtek, barátkoztak. Szép és hasznqs találkozás volt. Dicséret illeti az iskolák vezetőit és tanulóit, úgyszintén Matej Terem pionírház-igazgatót, akik mindent megtettek a baráti találkozó sikeréért. — lb — / Köt 5
