A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-04 / 1. szám

Pavel Jamrich, a CSSZBSZ üzemi szervezetének titkára A cím némileg hamis, mert igaz ugyan, hogy a tlmaőei (tolmácsi) Kirov üzemben elsősorban gőzkazá­nokat gyártanak, de az is igaz, hogy mást is, például úgynevezett energe­tikai egységeket (blokkokat) külön­Kazángyárban böző hőerőművek részére. A közeljö­vőben pedig szovjet tervek alapján szeparátorokat is gyártanak majd a KGST keretében épülő atomerőmű­vek számára. 1980-ig erre a célra új gépcsarnokot építenek. Jelenleg azonban termékeinek nyolcvan százaléka még gőzkazán. Amikor a múlt év végén ott jár­tunk, Stefan Bohunicky igazgatóhe­lyettes közölte velünk, hogy a szo­cialista államokba irányuló export tervét tízmillió koronával túlteljesí­tették. Egyebek között részt vesznek Magyarországon az úgynevezett Du­na menti és Tisza akciókban... A kapitalista országokból érkező meg­rendeléseket is időben leszállították, és ami ugyancsak nem lényegtelen, a hazai megrendeléseknek szintén eleget tettek. Amint az igazgató-helyettes sza­vaiból kiveszem, legbüszkébbek ar­ra, hogy üzemük egyedüli szállítója lesz a már említett szeparátoroknak. Egyrészt e büszkeség, mert a gyár egyáltalán képes ilyen igényes fel­adat teljesítésére, másrészt, mert a hazánkban épülő atomerőművekhez nyújtott szovjet segítséget ezzel vi­szonozhatják. Az üzem dolgozóit különben is mély és szoros barátság fűzi a Szov­jetunióhoz. Az üzem legnagyobb tö­megszervezete a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség. Hatszázharminchét tagja van. A barátság hónapjának keretében több nagyszabású kulturá­lis és politikai akciót szerveztek, így például december 14-én a barátság estjét, amelyre a bratislavai szovjet konzulátus dolgozóit is meghívták. Megemlíthetjük még a „Mit tudsz a Szovjetunióról?“ című vetélkedőt, a szovjet filmek fesztiválját felnőt­tek és gyermekek számára, szovjet művészegyüttesek, továbbá moszkvai diákok vendégszereplését stb. Pavel Jamrich, a szövetség titkára szerint ezeknek a megmozdulásoknak nagy sikerük van mind az üzem dolgozói, mind a tolmácsi lakosok között. Stefan Bohunicky igazgatóhelyettes És amit még meg kell említeni: minden évben nyári békeünnepélyt rendeznek. A tavalyi, a rossz időjá­rás ellenére jól sikerült, amihez a vendégszereplő szovjet együttes is nagyban hozzájárult. —zsélyi— Prandl Sándor felvételei BARÁTI TALÁLKOZÓ A találkozó megnyitása. Balról jobbra: Nyustyin Ferenc, Dimitrij Mihajlo­­vics Szaljikov, Ilja Mihajlovics Zsihorov, Göbő Lajos és Matej Terem Bár meghatározott céllal utazik a ri­porter, sosem tudja, mikor, hol mi adódik. Én is így jártam december elején. Ez akkor történt, amikor hir­telen jött kemény hideggel és hava­zással alaposan ránk ijesztett a tél. Zeliezovce (Zseliz) utcáján bandu­koltam egykedvűen. Havazott. Sű­rűn. Az éles szél meg csak úgy bo­rotválta az ember képét. Arra lettem figyelmes, hogy sok fiatal fiú és lány húz egy irányba. Mint a vadludak. Vajon hová igyekeznek? Megkérdeztem. Csodálkozva néztek rám: még ezt sem tudja!? A pionírházba, találká­ra. Két fiatal szovjet tiszttel találkoz­nak és beszélgetnek el, immár ne­gyedízben. Zselizen ez már hagyo­mány. Évente találkoznak szovjet tisztekkel az általános iskola és a gimnázium tanulói. Érdekes, hasznos és szép színfoltja ez a csehszlovák­szovjet barátság hónapja eseményso­rozatának. Velük tartottam. Az úttörőház egyik nagyobb terme zsúfolásig meg­telt. Tűt sem lőhetett leejteni. Megérkeztek a vendégek. Alig húsz-huszonkét évesek. Sudár terme­­tűek. Arcukon fiatalságuk vidámsá­ga keveredett a találkozásból adódó komolysággal, mert ők nemcsak a szovjet fiatalokat képviselték, hanem a hadsereget is. Göbő Lajos iskolaigazgató üdvözlő beszéde után a gimnazisták kultúr­műsorral kedveskedtek. Előbb négy kislány — Szedlák Márta, Bóna Ka­ti, Grossz Ági, Urbán Mónika — aj­kán csendültek fel magyar, szlovák és orosz népdalok. Mézes Árpád harmonikaszólója nagy tapsot kapott, de Németh Szil­via orosz nyelven elmondott verse is igen tetszett a vendégeknek, nem kevésbé Vörös Margit, Molnár Joze­fina és Antal Erzsiké éneke. Ezt követően a két fiatal hadnagy a kérdések pergőtüzébe került: — A Szovjetunió melyik tájáról valók? — Mi tetszik Csehszlovákiában? — Mikor léptek be a Komszomol­­ba? — Mit csinálnak szabad idejükben ? — Hol élnek és mit csinálnak a szovjet űrhajósok? — Szeretik-e az irodalmat? — Mi a véleményük a csehszlovák jégkorongozásról ? — És a lányokról? — Mi a kedvtelésük? — Miért választották a katonai pályát? — Kedvelik-e a beatzenét?... A kérdéseknek se vége, se hossza. A két fiatal hadnagy minden kér­désre kielégítő választ adott. Egysze­rű, szerény közvetlenséggel beszél­tek hazájukról, szűkebb szülőföld­jükről (Voronyezs környéke), az iro­dalom szeretetéről, zenei élményeik­ről, a szovjet fiatalok yidámságáról, erejéről és a békéről. Odakinn tombolt a tél, idebenn me­leg emberi szavak váltották egymást. Két baráti nép fiai ismerkedtek, ba­rátkoztak. Szép és hasznqs találko­zás volt. Dicséret illeti az iskolák vezetőit és tanulóit, úgyszintén Matej Terem pionírház-igazgatót, akik mindent megtettek a baráti találkozó sikeré­ért. — lb — / Köt 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom