A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-19 / 16. szám
Egyidősek a CSEMADOK-kal A CSEMADOK és az ifjúság elválaszthatatlan egymástól. Az, aki az elmúlt 25 év alatt végigjárta a CSEMADOK rendezvényeit, meggyőződhetett arról, mennyi fiatal vett részt a színjátszó csoportok, a tánccsoportok, az énekkarok munkájában. Persze, ezzel a felsorolás még távolról sem ért véget. A CSEMADOK széles teret nyitott és nyit a fiatalok kulturális kibontakoztatására. Érdemes lenne összeállítani egy kimutatást, hogy 1949-től hány fiatal lépett fel a CSEMADOK égisze alatt, hányán választották a kocsmák helyett a sokszor fütetlen helyiségeket, csupán azért, mert többek akartak lenni másoknál, mert bennük égett a tanulási és a szereplési vágy. Kérdezzük csak meg a mai negyven-ötven éveseket, melyek voltak a szervezetben töltött legszebb éveik. A válasz egyértelmű és világos lesz. Emlékeznek az első betanult színdarabra, a nehéznek tűnő tánclépésekre, az első vitafelszólalásra, az énekkari próbákra, vagy arra, amikor szétment a függöny, elcsendesedett a nézőtér, és minden szempár őket figyelte. Amikor először találkozik az ember életében valami újjal, arra emlékszik a legszívesebben vissza. Sokan olvasóink közül ott álltak a CSEMADOK bölcsőjénél. 1949 óta ez a szervezet felnőtté vált. Hogy ez mennyire igaz, arról vallanak az alábbiakban azok, akik akkor születtek, amikor a CSEMADOK megalakult, ők már valaminek az örökösei. Szüleiktől, idősebb testvéreiktől vették át a stafétabotot, és ez bizonyítja a legjobban egy szervezet életképességét. KASTÉLY MÁRIA — Egyszerű énekkari tag vagyok — mondja Kastély Mária. S mint mindig, ha arról van szó, hogy az ember a maga munkájáról valljon, most is akadozva, döcögve indult a beszélgetés. Kastély Mária Szinyéren született, abban az esztendőben, amikor a Bodrogközben s az ország más tájain is kezdtek megalakulni a CSEMADOK helyi szervezetei. Ebből természetesen aztán nem nehéz kideríteni, hogy ő is, akárcsak szervezetünk, mostanában tölti be a huszonötödik évét. S éppen erről a kortársi viszonyról beszélgetünk. — Még nyitrai diák koromban léptem be a CSEMADOK-ba. — Most hol tanít? — Leleszen. Matematikát és fizikát. — Ha jól tudom, kezdettől fogva tagja a Magyar Tanítók Járási Énekkarának. Ez azt jelenti, hogy minden hétfőn ide utazik többedmagával próbálni. Mit ad a közös éneklés, az énekkari munka? — Az éneklés egyrészt kikapcsolódást jelent számomra a napi munka után, másrészt a próbákon találkozók a kollégákkal, elbeszélgetünk a napi gondokról... S az igazság az, hogy nagyon szeretek énekelni, leginkább a népdalokat kedvelem. — S a közönség tapsa, a sikerélmény, amiről annyi szó esik manapság? — Jólesik a taps, az elismerés is, természetesen, de a legtöbb s talán a legnagyobb öröm maga az éneklés, a közös éneklés. Kastély Mária huszonöt éves, harmadik éve tanít, s. gondolom, ha az énekkarban, „egyszerű énekesként“ a CSEMADOK megalakulása huszonötödik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen fellép a dobogóra, egy kicsit a maga születésnapját is ünnepli majd. i — gs — VINCZE KATALIN Amikor megérkeztem Vághosszúfalura, éppen indulót játszott zongorán az óvodásoknak. A gyerekek pedig szépen meneteltek körbe-körbe. Vincze Katalinról már a CSEMADOK galántai járási bizottságának titkárságán is sok dicsérő szót hallottam Pásztor Ferenctől, a járási titkártól. 1968-ban végzett Losoncon, és így már hat éve készíti föl a kis emberpalántákat arra, hogy az iskolában jól megállják a helyüket. Két évig Csákányban tevékenykedett, de itt nem volt alkalma bekapcsolódni a kulturális munkába, mivel a faluban akkoriban nem mutattak a tömegszervezetek komolyabb érdeklődést a színjátszás iránt. Pedig Katikában benne élt a szereplési vágy, hiszen már gyermekkorában megkedvelte a színpadot. Szülőfalujában, Vágkirályfán mindig történt valami, voltak rendezvények. A kulturális munka iránti szeretetet a szüleitől örökölte, és hogy ez mennyire igaz, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy mind az öt testvér aktív CSEMADOK-tag. Ehhez azt is hozzá kell tennem, hogy bátyja, Vincze Gábor, a kulturális élet mozgatója, szervezője és irányítója Vágkirályfán. Nem véletlenül tettem említést bátyjáról, és nem véletlenül említette Katika sem az ő nevét, hiszen Barcs Iván nemrég bemutatott Anya című drámájának Vincze Gábor a rendezője, és természetesen Katalin is szerepet vállalt a darabban. Ha már az említett drámánál tartunk, érdemes megjegyezni, hogy a szereplők valóban mindent megtettek a darab színre viteléért. Hosszú éjszakákra nyúltak a próbák, ‘'pzért, mert két szereplő késő estig dolgozott. A többiek vállalták a ,'áradságot, de megérte. Vincze Katalin egyúttal a tánccsoportot is vezeti szülőfalujában és részt vesz a szavalóversenyeken is. Ottjártamkor, éppen a pedagógusok járási szavalóversenyére készült. Kedvenc írója József Attila, Váczi Mihály és Juhász Gyula. Érdeklődése sokoldalú. Kedveli a komoly zenét, persze ennek hallgatására nagyon kevés idő jut. Lakóhelye hét kilométerre van a munkahelyétől, és az autóbuszösszeköttetés sem a legjobb, így tavasszal, valamint nyáron a legkellemesebb közlekedési eszköz a kerékpár. — Így hát sportol is — jegyzem meg. — Igen — válaszolja mosolyogva. — Kellemes a Vág-parti töltésen kerékpározni. — Ha felelős tisztségviselője lenne a CSEMADOK-nak, milyen javaslatokkal élne? — teszem fel a kérdést. — Nem vállalnék ilyen felelős tisztséget. Nehéz országos viszonylatban gondolkoznom. Véleményem szerint sok-sok egyszerű kultúrmunkásra van szükség, akik elvégzik az apró mindennapi munkát. Csak így lehet felrázni azokat a helyi szervezeteket is, amelyek gyengébben működnek. És jobban be kell kapcsolni a fiatalokat. Bevallom, hogy frappánsabb választ nem is vártam. ■■■■ ■I mmmm A LENGYEL „EZER TÓ" A természet bőkezű volt Warmiához és Mazúriához, az ember viszont — felhasználva tudását és a technika vívmányait — elérte, hogy ez a vidék a látnivalókra kíváncsi és pihenni vágyó turisták egyik paradicsoma legyen. Warmia és Mazúria tájképi arculata több százezer év alatt alakult ki a gigászi méretű skandináv jégmező állása, majd bonyolult olvadási folyamata során. A gleccser alakította ki a lengyelországi „ezer tó birodalmának“ jellegzetes tájképét. A valóságban a tavak száma jóval meghaladja az ezret. Ha csak az egy hektárnál nagyobb területű tavakat vesszük figyelembe, számuk így is 1620, az öszszes tó együttes területe pedig meghaladja az ezer négyzetkilométert. A mazúriai tavak igen szépek, de jellegük eltérő. Mások a széles morénatavak mások a tektonikus eredetű keskeny és mély tavak, amelyeket erdős dombok öveznek, s megintcsak mások az erdők mélyén csillogó, festői látványt nyújtó apró víztükrök. A két legnagyobb tó a 106,6 négyzetkilométer területű Sniardwy és a 104,5 négyzetkilométeres Mamry. Ezek a lengyel vitorlások igazi paradicsomai. Az „ezer tó birodalmát“ keresztülkasul bejárhatjuk, úgy hogy ki se szállunk a vitorlásból vagy a kajakból. A tavak túlnyomó részét ugyanis természetes vízrendszerré kötik össze a folyók, vagy a mesterséges csatornák. A folyók és a csermelyek partján — éppúgy, mint a tavak körül — dús, magas erdők zöldellnek. Az olsztyni vajdaság területének közel egyharmadát sokféle fafajtából álló, rendkívül szép erdők borítják, amelyek mélyén szarvasok, őzek, vaddisznók, farkasok, borzok, vidrák, hódok és bölények élnek. A mazúriai erdők és tavak lakói közé tartozik kétszázötven madár- és negyven halfajta, amelyek közül több európai vi-
