A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-19 / 16. szám
írott szóval Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége Központi Bizottságának április 20-í bratislavai j ünnepi ülésén csúcsosodik ki a szövetség 25 éves évfordulójának ünnepségsorozata. A meghívott vendégek és a jubileumi emlékérem kitüntetésére javasoltak névsorában ott találjuk a Hét szerkesztőségének nevét is. Jóleső érzés ez szerkesztőségi kollektívánk számára, hogy a CSEMADOK Központi Bizottsága ilyen elismerésben részesíti egyetlen sajtóorgánumának, a Hét képes hetilapnak munkásságát, tevékenységét. Immár két évtizede vesz részt a a lap a CSEMADOK termékeny kulturális életében, társadalmi és közéleti tevékenységében. A dolgos hétköznapok, ünnepek vagy nagy évfordulók egyaránt igazolják, hogy a Hét nélkülözhetetlen fóruma kulturális szövetségünknek, melyen keresztül a CSEMADOK tagságának tízezrei értesülnek szocialista hazánk épüléséről, társadalmi és kulturális életéről, a világ helyzetéről, népeink, nemzeteink sorsáról. A Hét a CSEMADOK információs eszköze, propagátora, szellemi fóruma. Mint ilyen, ugyanazt a célt, feladatot és küldetést valósítja meg, mint a CSEMADOK, azzal a különbséggel, hogy míg a szövetség tisztségviselői, választott szervei élőszóval, személyes kapcsolatok folyamán bontják le a központi irányelveket, vitatják meg az időszerű teendőket, ugyanakkor a Hét írott szóval, pontosan meghatározott terjedelemben és időpontban hetente 24 oldalon szól a tagsághoz, az olvasóhoz. A formai különbségen túl a szerkesztőségre annál is nagyobb felelősség hárul, mivel az írott szó nemcsak egyszer kimondott vélemény, állásfoglalás vagy ténymegállapítás, hanem maradandó dokumentum, olyan valami, amit többször el lehet olvasni, érvelni, vitatkozni lehet a közölt írások mondanivalójáról. Ha fellapozzuk a. Hét és elődje, a Fáklya példányait, bekötött évfolyamait, a CSEMADOK sokrétű, gazdag munkássága tárul elénk. Az aktív építőmunka számtalan példája igazolja, hogy az egyenjogúságot kapott magyar nemzetiségű lakosság nagy lelkesedéssel kapcsolódott be a szocializmus alapjainak lerakásába s annak építésébe. Ez mindenekelőtt a falu kollektív mezőgazdasági szervezésében mutatkozott meg. Azonos időszakban a CSEMADOK alakulásával alakulnak meg az egységes földművesszövetkezetek is. A kollektivizálás szervezői, a szocialista eszmék bátor agitátorai között ott találjuk a CSEMADOK alapitó tagjait, a magyar nemzetiségű kommunistákat, akikre kettős feladat várt: szervezni, alapítani a CSEMADOK-ot, megnyerni a műit káros ideológiai hatásával félrevezetett tömeget a szocialista kultúra elsajátításának, s ugyanakkor serkenti a magyar nemzetiségű lakosságot, hogy aktívan vegyen részt a kollektív földművelésben, az ország újjáépítésében, a szocialista brigádokban, a falu- és városszépítésben. Az e téren végzett munkáról, sikerekről ezernyi emléket őriz a bekötött sajtó. Sok példás dolgozó, CSEMADOK alapító tag munkásságáról és sok értékes emlékéről számoltunk be lapunk hasábjain e jubileumi év alkalmából, és ezen ünnepi számunkban. A CSEMADOK tagságának, tisztségviselőinek sokrétű tevékenysége és a szocializmus építésében elért eredmények főleg a kulturális élet területén mérhetők fel. Az ötvenes évek falujáró kultúrbrigádjal a munkahelyeken, mezőgazdasági dolgozók között, traktorbrigádoknál, íjiratóünnepségeken rögtönzött műsorok, csasztuskák, a helyi hangszórón át sugárzott köszöntők vagy bírá- . ló hangok, az első színielőadások, irodalmi estek, a fiatal értelmiség, a tanítók előadásai a szocialista hazafiságról, a haladó nemzeti kultúra ápolásáról, a materialista világnézetről és a kommunista erkölcsről mindmind nagy értékkel szolgálták a szocializmus ügyét. A CSEMADOK kibontakozott munkássága a későbbi években s ma is a hazafiságra való neveléssel, a minden magyarlakta községre, városra kiterjedő népnevelő előadásokkal, színjátszó körök, énekkarok, kórusok, tánccsoportok, a gombaszögi, zselizi, komáromi országos, a járási, helyi, kulturális népművészeti rendezvényekkel, ünnepségekkel, szaktanfolyamokkal, irodalmi vetélkedőkkel, az országos akciók és nagy évfordulók tiszteletére tett munkafelajánlásokkal és társadalmi tevékenységgel a magas szintű szocialista társadalom erősödését, a szocialista öntudat elmélyítését szolgálja. Évek hosszú során lapunkban minderről hírt adtunk. Cikkek, riportok, arcképek, elmefuttatások igazolják a CSEMADOK gazdag munkásságát, sokrétű tevékenységét. Mondhatnánk úgy is, hogy a Hét nemcsak szervezője, propagátora, de krónikása is lett a CSEMADOKNAK. A Hét hasábjain írott szóban vagy fényképen sok mindent megörökítettünk a CSEMADOK 25 éves tevékenységéről. Ezen krónikának kezdettől fogva központi, kimagasló alakja a dolgofelsorolására, hanem kulturális szövetségünk ünnepi megemlékezésére szenteljük, mégis meg kell említenünk lapunk munkásságát az öntevékeny kulturális élet szervezése terén. Ez mindenekelőtt abban nyilvánul meg, hogy nagy elismeréssel szólunk a CSEMADOK azon tagjairól, akik sok-sok fáradságos napi munka után, a családi kört, a pihenést, szórakozást feláldozva összejöttek a kultúrotthonokban, iskolákban, hideg helyiségekben az éneklés, színjátszás, tánckultúra tanulására, ápolására. Számtalan írásban, tudósításban, fényképen adtunk hírt ezen tagok, csoportok tevékenységéről. Ám ezen maradandó emlékek sem fejezik ki azon felmérhetetlen értéket, amit a CSEMADOK-tagok öntevékeny kulturális tevékenységükkel a maguk szellemi világa és haladó kultúránk ápolása érdekében tesznek. Évek folyamán számos szakriportot közöltünk, ankétokat szerveztünk a Hétben az öntevékeny kultúrmunkáról azzal a céllal, hogy a tanácsadáson túl a minőségi szintet emeljük, a szocialista tartalmat segítsük kibontakoztatni kulturális életünkben. 1962—63-ban „Szavak, amelyeket fáj kimondani“ címmel egy évig tartó vita folyt a Hétben arról, hogyan lehetne nagyobb aktivitásra serkenteni a CSEMADOK-szervezeteket, érdekelté tenni a széles tömegeket a kultúra ápolásában. Hogyan lehetne jobban kihasználni a művelődési házakat. Műkedvelő csoportjaink kapnak-e elegendő és tartalmilag megfelelő anyagot stb. 1964-ben a „Tűznek nem szabad kialudni“ zene rovatban népdalainkat ismertettük, felidéztük a népdal évszázados hagyományait. Ezt követően a forradalmi és munkásmozgalmi dalokat ismertettük. Ápoltuk és serkentettük a csehszlovákiai magyar kórusmozgalmat, a tanítói énekkart, az irozó ember, azon százezrek és milliók, akik kemény harcban megdöntötték a kapitalista rendszert és önfeláldozó munkával, rövid negyedszázad alatt megalkották a gazdag és boldog szocialista közösséget. Ez minden hazafi, CSEMADOK-tag, lapunk olvasója és minden dolgozó számára a legnagyobb érték, a legfontosabb életvalóság. Ezért van az, hogy az ember a maga gondjaival és örömeivel, munkájával és eredményeivel központi témája lapunk minden riportjának, szépirodalmi alkotásának. Kimagasló példa erre a Hét múlt évi sorozata, a 24. oldalon közölt „Dolgos hétköznapok“. Mint ahogyan azt a témakörben olvashattuk, nem csupán a termelésben élenjáró dolgozókat, példás szakembereket, érdemes kommunistákat, de az öntevékeny kulturális életben részt vállalt egyének munkásságát is méltattuk. Ezzel lapunk sajátos küldetésének teszünk eleget, vagyis a termelő munkán túl, a szabad idő hasznos eltöltését, a kulturális élet széles körű kibontakozását segítjük elő. Ezt az írást nem a Hét. érdemeinek dalmi színpadok es színjátszó kórok tevékenységét. A példás és élenjáró együtteseknek, csoportoknak ez évben tevékenységük méltatásával a 24. oldalon állítunk erpléket. Habár a Hét tükrözi a CSEMADOK életét, hírt ad a rendezvényekről, tevékenységekről, közli a központi bizottság irányelveit, mint sajtótermék nem a krónikás szerepét hivatott betölteni, hanem elsősorban szellemi fórum. Eszerint lapunk tartalmát, eszmei mondanivalóját a szocialista közösség célkitűzései, a szocialista hazafiság és proletár nemzetköziség, a kommunista párt vezető erejének tiszteletben tartása, a szocialista etika és erkölcs, a marxista—leninista világnézet, a világbéke megőrzése és a burzsoá ideológia elleni harc tartalma határozza meg. A Hétben közölt írások, riportok, irodalmi alkotások célja az olvasók gondolkodásra való serkentése, figyelmük, gondolkodásuk, cselekedeteik fentiekre való terelése. Az ötvenes évek tapasztalatlanságát, az ifjú nemzedék kezdeti túlbuzgóságát és az 1968—69- es évek túlkapásait, hibáit leszámítva a Hét bátor magatartással, pártossággal és sok-sok kezdeményezéssel járult hozzá a csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális életének fejlődéséhez, szellemi életünk szocialista tartalmának kitöltéséhez. Éveken át fóruma volt nemzeti kultúránknak, irodalmi életünk kibontakozásának. Párhuzamosan az irodalommal az oktatásügy, az emberek iskolán kívüli nevelése, az ifjú generáció nevelése állandó témaköre a Hétnek. E téren nagy jelentőséggel bírt az 1962- ben „Kinek van igaza“ című ankétünk, melynek célja a családi és iskolai nevelés összehangolása az ifjúság kommunista nevelése érdekében. A nevelés és tudatformálás határozza meg lapunk szellemi fórumának tartalmát, melynek célja volt is és lesz is a szocialista hazafiságra, a proletár nemzetköziségre való nevetés, a marxista-leninista világnézet terjesztése. a Hét csakugyan, mint a CSEMADOK, az egy hazában élő nemzetekkel és nemzetiségekkel való testvéri együttélést és barátságot erősíti. Harcba szálltunk mindig a nacionalizmus ellen, elítéljük a sovinizmust és kiemeljük a hazafiság példás megnyilvánulásait. A szellemi kultúrában azok a közös vonások kerülnek előtérbe, melyek az elnyomatás, kizsákmányolás időszakában összekötötték a szlovák és magyar népet és ma is a barátság és testvériség elmélyítését erősítik. „Ismerd meg hazádat“, „Hazai tájak“, „Ki mit tud?“ stb. sorozatainkban megismertettük az olvasókkal-az ország történelmi, kulturális, gazdasági és politikai hagyatékát, kincseit, értékeit. „Beszélő múlt“ című sorozatunkban 1966-67- ban bemutattuk haladó nemzeti hagyományainkat, majd ezt követően 1971-ben a forradalmi hagyományoknak állítottunk emléket. Csehszlovákia Kommunista Pártja 50 éves évfordulója tiszteletére felidéztük Dél- Szlovákia kimagasló forradalmi eseményeit, érdemes pártdolgozóit, vezéreit, a kapitalista kizsákmányolás és fasiszta elnyomás elleni harcot és a felszabadulás utáni szocialista építőmunka eredményeit. Ezzel elmélyítettük olvasóink tiszteletét, megbecsülését a párt iránt, megerősítettük a szülőföldhöz fűződő szeretetüket, mely oly bátor és példás kommunista' vezéreket adott a népnek. Legkézzelfoghatóbban a proletár nemzetköziség eszméje tükröződik a Hétben, mely elsősorban a Szovjetunióhoz és a szocialista táborhoz fűződő bizalomnak és barátságnak köszönhető. Ezt a barátságot a szocializmus építése folyamán kialakult kölcsönös segítség, személyes kapcsolatok alakították ki. Ennek köszönhető, hogy oly nagy visszhangra találtak az „Ismerd meg barátunkat, a Szovjetuniót“, „Felszabadulási élménybeszámolók“, „Szabad népek szabad hazája — a Szovjetunió“ című ankétjaink és cikksorozataink. A szocialista világközösség tagállamaihoz fűződő barátságunkat a „Mit tud ön a baráti szocialista országokról“ szóló ankétünk, riportok, élménybeszámolók, irodalmi alkotások, gazdasági elemzések publikálása erősíti. Ma csupán lapunk azon jellegű írásait említettük, melyekkel közvetlen részt vettünk a CSEMADOK negyedszázados tevékenységében, nemzetiségi kultúránk, anyanyelvűnk ápolásában, a szocialista tudat formálásában, az országépítésben, az internacionalizmus és a marxista-leninista eszmék terjesztésében. Mindezt a szerkesztők, írók, publicisták, politikusok, CSEMADOK-funkcionáriusok, tudósítók és levelezők felelősségteljes aktív alkotásával tudta nyújtani a Hét. Így legyen a jövőben is, ezen az úton kíván a szerkesztőség továbbra is munkálkodni a fél évszázadba lépő CSEMADOK tevékenységében. MAJOR ÁGOSTON, főszerkesztő
