A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-12 / 15. szám
A MOSZKVAI ÚJ HANG ÉS CSEHSZLOVÁKIA J. S. Machar: „Johan Mydler, a prágai hóhér estéje, hétfőn 1621. június 21-én“ című balladáját az Űj Hang 1939. évi 7. száma közölte. Ennek az irodalomtörténeti érdekessége, hogy Egon Erwin Kisch német fordítása nyomán ültették át magyar nyelvűre. Ezt közölték is a vers fölött, de, hogy ki fordította magyarra, nem sikerült kideríteni. A vers minden esetre nagyon megkapó, s az adott helyzetben haragot keltett Prága fasiszta megszállóival, a Gestapóhóhérokkal szemben, fme egy részlet a balladából: „Ma este mind valamennyien megszolgáltuk az italt. Én magam huszonnégy fejet vágtam le, Mindig egy csapásra, hiba nélkül; Három gerincet törtem el, könnyen, simán, Mintha forgács lett volna — összesen huszonhét darab! Hol találnak egy ilyen hóhért még?“ A ballada közreadásának az aktualitását indokolta még az, hogy jelképesen szólt a gyávákról, a fasizmus előtt meghunyászkodókról, valamint a „várbírókkal“ együttműködőkről is. Jirí Wolker „Ballada a fűtő szeméről“ című versét Pervy Péter álnév alatt Gábor Andor fordította. Ez a vers az Űj Hang 1938. évi 7. számában — 3—5 oldal — jelent meg. Gábor Andor színvonalas műfordítói munkát végzett, szépen tolmácsolta a fiatalon elhunyt cseh proletárköltő művészetét. K. G. szignóval az Üj Hang 1938. évi 3. számában „Anti-Gide vagy optimizmus, babona és illúzió nélkül“ címmel jelent meg az a cikk, amely St. K. Neumann munkásságát, s főleg az „Anti-Gide“ című könyvének a megírását méltatta. Neumann az „Anti-Gide“ című könyvében megcáfolta Gide oroszországi útinaplójának a Szovjetunióra szórt rágalmait. K. G. — a szignó valószínűleg Katona Győző személyét jelenti — ez alkalommal foglalkozott az Űj Hang hasábjain a kitűnő cseh íróval és költővel. Neumann „Mindenek előtt harcos, aki nagy költői és írói tehetségét teljes szívvel és lélekkel az emberiség boldogságáért vívott nagy küzdelem szolgálatába állította és aki ebben a hősies harcban látja és találja meg saját boldogságát.“ — írta egyebek között K. G. A szerző hangsúlyozta, hogy Neumann nem tűri sem a babonákat, sem az illúziókat. Mindig határozott állást foglalt el. „Ha a csehszlovákiai munkások gazdasági harcban állottak — St. K. Neumann mint érdekelt fél jelentkezett és harci szolidaritásra hívott fel. Ha az elnyomottak politikai akcióról volt szó, kötelességének tartotta, hogy melléjük álljon.“ A cseh író politikai kiállítására jellemzően K. G. idézte Neumann egy versét, amely a spanyolországi fasiszta terror fölött mondott elmarasztaló ítéletet. Neumann „Minden döntő kérdésben: a Szovjetunió, Spanyolország, a demokrácia, a fasizmus, a trockizmus kérdésében egyértelműen, harcosan foglal állást. A Szovjetunió mellett, Spanyolország mellett, a demokrácia mellett, a fasizmus ellen, a trockizmus ellen.“ — állapította meg K. G., aki cikkét így fejezte be: „St. K. Neumann szívvel-lélekkel harcol a munkások és az emberi haladás ügyéért. Az »Anti-Gide« ennek a harcnak egyik alkatrésze.“ Az Űj Hang az előbbiekben ismertetett írók és költők alkotásainak a közlésén túl, publicisztikai síkon is sokat foglalkozott Csehszlovákiával. Számos írást jelentettek meg, amelyek Csehszlovákia feldarabolásának, majd hitleri megszállásának a kérdéseivel, valamint a magyar és a csehszlovákiai nép közös gondjaival, egymáshoz való viszonyával foglalkoztak. Az 1938. évi 4. számban például Borsodi Pál: Csehszlovákia sorsa címmel írt cikket. Rámutatott, hogy Ausztriának a német birodalomba való bekebelezése közvetlenül Csehszlovákia létét fenyegeti. Elemezte a csehszlovák belpolitikai helyzetet, bírálta az angol és francia kormányok engedékeny politikáját, majd Csehszlovákia védelmi képességeit taglalta. A németek mesterkedéseivel kapcsolatban, így írt: „A berlini diplomácia a legközvetlenebbül azon fáradozik, hogy a csehszlovák kormány mondja fel a Franciaországgal, különösen pedig a Szovjetunióval fennálló szerződéseit. A német fasizmus haditerve: a cseh burzsoáziát »megpuhítani«, az országban zavarokat teremteni, s végül katonai nyomást alkalmazni.“ Cikke befejező részében Borsodi így foglalt állást: „Csehszlovákia függetlenségének védelme ma. — mikor a német fasizmus Ausztriát »pacifikálja«, amikor az egész Dunavölgyét meg akarja hódítani — a béke és demokrácia összes erőinek legsürgősebb feladata.“ Lippai Zoltán a folyóirat 1938. évi 7. számában „Németország és Csehszlovákia“ című írásában arra figyelmeztetett, hogy a németek „Csehszlovákia belső és külső függetlensége ellen indított támadása egész szélességében felgöngyöli Európa imperialista újrafelosztásának kérdését. A német imperializmus Csehszlovákián keresztül szabad utat akar nyerni a Duna medencébe és tovább: keletre és délkeletre. Nincs lokalizált német—csehszlovák »konfliktus«“. Lippai élesen elítélte az angolok magatartását: „Angliát Csehszlovákia függetlenségének szempontja maga kevésbé érdekli, sokkal inkább az, hogy Csehszlovákia a német fasizmusnak és szudétai ügynökségének engedményeket tegyen. E célból nemcsak Prágát, hanem Párizst is nyomja.“ Lippai jó érzékkel mutatott rá, a fasizmus megfékezéséhez „az kell, hogy a támadóval szemben való együttes védekezés politikája következetes legyen“. Szántó Zoltán 1936- tól a Komintern Végrehajtó Bizottságának a munkatársa volt, majd a Kommunisták Magyarországi Pártja átszervezésének az idején az ideiglenes Központi Bizottság vezetője lett. Ebben a minőségben ő szerkesztette a Prágában nyomtatott, s Magyarországra illegális úton eljuttatott „Dolgozók Lapja“ című újságot. Szántó Zoltán közvetlen közelről volt tanúja Csehszlovákia tragédiájának, a Szentesy Károly álnéven több alkalommal írt az Űj Hangba a csehszlovák kérdésről. Az 1938. évi 11. számban „A müncheni összeesküvés és Magyarország“ címei írt politikai tanulmányt. Leleplezte a magyar uralkodó körök Csehszlovákia ellenes soviniszta mesterkedéseit, s rámutatott arra; nem szabad illúziókat táplálni Hitler politikája iránt. A korabeli magyar polgári és szociáldemokrata sajtót bírálta: „Elhallgatják, hogy Münchenben nem csupán Csehszlovákia sorsát döntötték el, nem csupán Csehszlovákiát dobták zsákmányul a horogkeresztes hódítónak, hanem megnyitották az utat a német imperializmus előtt Magyarország és a Balkán felé is.“ Józan realitással figyelmeztetett: „Csehszlovákia megcsonkítása, a Csehszlovákián elkövetett erőszak és a német önkénynek való kiszolgáltatása a német veszélyt közvetlenül Magyarország nyakára hozta. A magyar népnek nincs oka ujjongásra.“ Az 1939. évi 4. számban „Hitler Prágában“ című cikkében Szántó Zoltán egyebek között így írt: „Magyarország számára rendkívül nehéz helyzetet idézett elő Csehszlovákia letörlése Európa térképéről“. „Ugyancsak Magyarország német kézre juttatásán dolgoznak a nyilas banditák is, akik a szlovák Tisók és Szidorok mintájára szintén hajlandók arra, hogy belső zavargások keltésével a határon ólálkodó fasiszta rablót becsábítsák az országba“. S végül: „A magyar reakció revíziós politikája gyengítette a Csehszlovák Köztársaság helyzetét a német hódítóval szemben. Csehszlovákia likvidálása kockára tette a független Magyarországot. A revíziós politika folytatása a szomszédos országokkal szemben a magyar függetlenség elvesztését fogja jelenteni. Hitler a magyar reakcióval Románia és Jugoszlávia számára ásatja a revízió vermét, de bele akarja lökni Magyarországot is.“ Ismeretlen szerzők tollából az 1938. évi 10. számban „Csehszlovákia körül“ valamint „Az angol játék kukulisszatitkai“ címmel jelent meg a Csehszlovákiával kapcsolatos írás. Ez utóbbi cikk leleplezte Anglia kormányának a szerepét Csehszlovákia elárulásában és kiszolgáltatásában. Az 1939. évi 4. számban jelent meg „A cápa“ című cikk. Az ismeretlen szerző Hitlert értette „a cápa“ elnevezés alatt, s Csehszlovákia német megszállásának ténye nyomán azt a következtetést vonta le, hogy Magyarország is közvetlenül a szakadék szélére került. „Az invázió“ címmel prágai levelet közöltek a német megszállásról az Űj Hang 1939. évi 6. számában. Ennek a rendkívül érdekes levélnek a szerzője sem ismeretes. Idézünk néhány részletet: „Időközben a Gestapo Prágában is berendezkedett, mint »valamennyi nagyvárosban. A Petschek-bankházat a Bredowskán kifosztották, az aranyat, valutát, értékpapírokat Berlinbe szállították, s az épületet a Gestapo vette birtokába. Számtalan letartóztatás, a rendőrközpont, a Károly-téri kerületi fogház, a pankráci börtön zsúfolva vannak. Ez a munka jól van megszervezve. Az újonnan jött Gestapó-emberek elég jól tudnak csehül.“ „Néhány órával a bevonulás után mindenütt Blaskowitz tábornok kétnyelvű plakátjai függtek, melyek bejelentették, hogy Németország átvette a „protektorátust“. A plakátokat készen hozták Németországból. (A két első mondat cseh fordításában húsz hibát olvastam meg) Slányban egy kis malőr történt: a cseh lakosság nem értette a német szöveg mellé nyomott másik nyelvet. Nem is érthette, mert a plakát — véletlenül — német-román szövegű volt. A plakátokat aztán hamar letépték és levakarták.“ Csehszlovákia megszállásával természetesen megszűnt az Űj Hang Moravska-Ostravában működő szerkesztősége. A folyóirat azonban továbbra is igyekezett kapcsolatot tartani csehszlovák munkatársaival. * # * Az Űj Hang egész működése folyamán eleget tett annak a programpontjának, miszerint „hirdeti, hogy a magyar nép csak a demokratikus és békéért következetesen harcoló országok oldalán s a szomszédos népekkel való békés együttműködéssel könnyíthet sorsán és küzdheti ki boldogságát“. Ez a helyes népfront és antifasiszta politikát folytató folyóirat nehéz, veszélyekkel terhes időben mondta ki, hogy Magyarország és Csehszlovákia népeinek a jövőjét csak közös úton lehet biztosítani. Amikor mindkét oldalról a reakciós erők vad sovinizmusra, nacionalizmusra uszítottak, az Űj Hang marxista-leninista alapon vizsgálta és értékelte a két ország népeinek a viszonyát. Az Űj Hang Csehszlovákiával kapcsolatos irodalmi és publicisztikai tevékenysége, hangvétele a két ország népei között a felszabadulás után kibontakozó és megerősödő testvéri barátság megalapozását szolgálta. TIMÄR EDE az SZKP Központi Bizottsága mellett működő Társadalomtudományi Akadémia aspiránsa VAPCÁROV: Búcsú Majd álmaidban meg-meglátogatlak, mint messzi vendég, kit senkise várt. Ne hadd, hogy kinn az úton ácsorogjak — Az ajtót be ne zárd! Belépek hozzád, csöndben letelepszem, s csak nézlek, nézlek a homályon át. És mikor édes arcoddal beteltem, megcsókollak és úgy megyek tovább. Kardos László fordítása NAZIM HIKMET: Volt egy kékszemű óriás Volt egy kékszemű óriás s egy icipici nőt szeretett. A nő álmaiban egy icipici ház meg egy márványrajzszínű, illatos, díszloncokkal szegett, napos, virághabos kert lebegett. Óriás volt az óriás szíve, s a keze oly nagy dolgokra szabott, hogy nem sikerült megépítenie az icipici kéjlakot; még kopogtatni se tudott az icipici lány márványrajzszínű lonccal illatos, virághabos kertjének háza kapuján. Volt egy kékszemü óriás s egy icipici nőt szeretett. És icipici volt a nő; s ahogy az óriás mellett loholt a nő, elfárasztotta a nagy út. „Ég veled, lelkem nyugalmat kíván!“ - szólt a kékszemű óriásnak, s egy gazdag törpe oldalán belibbent díszloncos, napos, virághabos kertkapuján az icipici háznak. S most már érti, hogy a kékszemű óriás óriáshoz illő szerelmeinek még sírjuk sem lehet ilyen márványrajzszirmú, illatos, virághabos loncok közt lapuló icipici kis házikó (Szabó Lőrinc fordítása)
