A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-12 / 15. szám
öntevékeny énekkari mozgalmunk tapasztalatairól, eredményeiről „DALOLJ SZÍVEM, ZENGJEN A SZŐ.. “ Kodály Zoltán az emberek zenei ismeretei gyarapításának legcélszerűbb módját abban látta, hogy minél nagyobb tömegeket kell közvetlen kapcsolatba hozni az élő zenével. A gyakorlat igazolta fölismerés ez, mert — például — a karéneklés népszerűsítése valóban az egyik legtermészetesebb útja annak, hogy minél szélesebb tömegbázisra helyezzük a zenei műveltség általános alapjait. Az amatőr énekkari mozgalom ezért a korszerű népművelés, a városi és a vidéki öntevékeny művészeti munka nagyon fontos részét alkotja. Ennek tudatában pedig nem kis örömmel nyugtázhatjuk, hogy a csehszlovákiai magyarság kulturális életében a kórusmozgalom nemcsak gazdag hagyományokra tekinthet vissza, de sikerekben gazdag jelenről is számot adhat. Erről a szövetségünk munkájának eredményességét is jelentősen befolyásoló témáról beszélgettünk Viczay Pállal, a CSEMADOK KB Népművészeti Osztályának vezetőjével, aki egyben az osztály zenei szakterületének irányítója is. • A CSEMADOK megalakulásának negyedszázados jubileuma kiváló alkalom arra, hogy röviden áttekintsük énekkarainknak az elmúlt huszonöt esztendőben végzett munkája tapasztalatait. Mielőtt azonban a jelenről beszélnénk, kérem, szóljon röviden a mozgalom „gyökereiről“, azaz még régebbi hagyományairól... — A Csehszlovákia magyar műkedvelő énekkari mozgalom több mint százéves múlttal bír. Dél-Szlovákiában 1860-ban, Losoncon alakult az első magyar énekkar, a Komáromi Dalkör 1861-ben kezdte el működését, a Rozsnyói Dalárda megalakulása pedig egybeesik az I. Internacionálé kikiáltásával. Az első világháború befejezése után is számos magyar énekkar alakult hazánkban. 1921-ben mutatkozott be például a komáromi Egyetértés Munkásdalárda, mely nagyon fontos szerepet vállalt a haladó kulturális hagyományok terjesztésében. Hasonló küldetést teljesítettek a nyitrai, az érsekújvári és a kosicei (kassai) daloskörök. A harmincas évek derekán a Csehszlovákiai Magyar Dalosszövetség már 62 szervezett énekkart tömörített s ezek művészi színvonala — a rendszeres irányítás révén — folyamatosan emelkedett. 1938-tól a felszabadulásig, illetve a CSEMADOK megalakulásáig, sajnos, szerény keretek közé szorult a hazai magyar kórusmozgalom. A CSEMADOK létrejötte azonban egyben a csehszlovákiai magyar énekkarok megalakulásának s gyors népszerűsödésének feltételeit is megteremtette. S valóban: már az öt venes évek küszöbén új felnőtt kórusok alakultak Egerszegen, Dióspatonyban, Rozúaván (Rozsnyón), Calovón (Nagymegyeren) és Komárnóban (Komáromban). A Rimavská Sombota-i (rimaszombati) énekkar például 1958-ban Prágában, országos szakszervezeti seregszemlén a legjobb cseh és szlovák kórusokkal közösen szerepelt. Énekkari mozgalmunk újabb jelentős mérföldköve volt az 1961-es esztendő, amikor a zselízi országos énekkari és népzenei fesztivál komoly lendületet adott egész kórusmozgalmunk fejlődésének. A fesztivált követő esztendőkben jelntősen aktivizálódtak felnőtt énekkaraink, aminek legobjektívebb értékmérői az 1969-es és 1972-es galántai Kodály-napok voltak. Napjainkban kereken ötven felnőtt énekkar és száznál is több férfi, illetve női éneklő csoport munkáját irányítja a CSEMADOK Központi Bizottságának Népművészeti Osztálya. Természetesen, a mennyiségi gyarapodás mellett, a minőségi fejlődés célkitűzéseit is szem előtt tartjuk. • Miként jellemezhető énekkaraink műsorpolitikája s miképp folyik e fontos művelődéspolitikai kérdés irányítása? — Kórusaink repertoárja valóban színes és műfajilag is sokrétű. Műsorkészletük alapját magyar népdalfeldolgozások és egyéb ismert kórusművek képezik. Különösen Bartók, Kodály, Ádám, Vass, Farkas és Bárdos önálló zenedarabjai vagy népdalfeldolgozásai népszerűek. A magyar nyelvet is bíró hazai zeneszerzők közül Németh-Samorinsky István, dr. Rajter Lajos, Szíjjártó Jenő, Schleicher László, Mózsi Gyula, Erdős Dezső és Janda Iván, a szlovák zeneszerzők közül Mikulás Schneider-Trnavsky, J. ValaSfan, E. Suchoú, J. Cikker, A. OéenáS, O. Ferenczy és O. Francisci, a komoly zene cseh mesterei közül pedig Smetana, Dvofák, Malát, Pícha művei szerepelnek a leggyakrabban kórusaink műsorán. A szovjet zeneszerzők közül Dunajevszkij, Sosztakovics, Tulikov, az orosz klasszikusok közül Kelet-Szlovákia egyik legeredményesebb énekkara Szepsin működik (Prandl S. íelv.) A CSEMADOK levicei (lévai) helyi szervezetének vegyeskara az 1972-es Kodály-napokon pedig Csajkovszkij szerzeményei a legkedveltebbek. A legtöbb énekkarunk műsorában régi forradalmi és mozgalmi dalok is szerepelnek. Hogy kórusainknak valóban változatos és igényes a műsora, azt a legjobban a CSEMADOK országos és járási rendezvényei bizonyítják, amelyek évről évre kórusaink folyamatos művészi fejlődéséről tanúskodnak. Énekkaraink repertoárjának gyakorlati irányítását elsősorban a CSEMADOK Központi Bizottsága által létrehozott és támogatott karmesteri klub s a Központi Énekkari Tanácsadó Testület végzi. E tanácsadó testületet a Bratislavai Népművelési Intézettel közösen, általában negyedévenként egyszer hívjuk össze. Ezeken a megbeszéléseken megvitatjuk a soron levő központi vagy területi énekkari seregszemlék szervezési kérdéseit és műsorát, a kórusok művészi rangsorolásának kérdéseit, és a jelenlevők javaslatokat tesznek a időszerű teendőkre vonatkozóan. Járási méretben a járási tanácsadó testületek végeznek érdemdús irányítószervező munkát. Különösen a galántaiak aktívak, ahol rugalmas szakmai tanácsadással egybekötött élénk előadói tevékenység folyik. Jó eredményeket mutathatnak fel az újvári, a nyitrai, a dunaszerdahelyi és a komáromi járásban is. • Gondolom, az amatőr énekkari mozgalom eredményességének egyik legfontosabb kulcskérdése a rendszeres szakemberképzés... — A karéneklés iránt országszerte tapasztalható széles körű érdeklődés megkívánja, hogy énekkaraink élére egyre fölkészültebb karmestereket tudjunk állítani. A szakemberképzés és a karmester-utánpótlás sarkalatos problémájának ezért már az ötvenes évek derekától fokozott figyelmet szentelünk. Nagy segítségünkre van ebben a Bratislavai Népművelési Intézet, illetve annak nemzetiségi osztálya. Évente különböző kotta- és módszertani segédanyagokat jelentet meg, szemináriumokat, tanfolyamokat tart a karmesterek részére és pályázatokat hirdet új énekkari művek komponálására. Itt kell elmondani, hogy az utóbbi évtizedben sokat változott a karmesterképzés módszertana. Míg az 1955—63-as esztendőkben főképp tíz-tizennégy napos „gyorstanfolyamok“ keretében kaphattak alapfokú zenei ismereteket az érdeklődők, a hatvanas évek elejétől inkább két-három éves távtanfolyamokon képezzük karmestereinket. A legutóbbi tanfolyam 1972 decemberében zárult, s azóta — 24 hallgatóval — már újabb kurzust nyitottunk. A tanfolyam résztvevői évente négyszer két-két napos konzultáción, egyszer pedig öt-hat napos bentlakásos összpontosításon vesznek részt. • Milyen hatással vannak a felnőtt énekkarok a gyermekkórusok munkájára? — Valóban talán éppen a felnőt-M mm ■■■■■■■■■■ mmmm 10 hét
