A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-03-22 / 12. szám

•smliasri Válasz „Boldogság merre vagy" je­ligére Régóta olvasom az Emberi sorsok rovatát. Most úgy érzem, levelében fölvetett problémájára válaszolnom kell. Asszonyom, ön azt írja, hogy a férje nagyon megváltozott és rosszul bánik önnel. Azt viszont nem írja, hogy a férje például Iszákos, veri magát, más nők után jár, ami okot adhatna a maga viselkedésére. Ha vállalta az anya és a feleség sze­repét, azt is jól tudja, hogy a férje távol dolgozik az otthontól, s csak vasárnaponként jár haza, mégis azt kívánja tőle, hogy segítsen magának a ház körüli munkákban. Arra nem gondol, hogy kimerült és pihenésre vágyik. Talán éppen a maga erősza­kossága váltja ki belőle a goromba­ságot. A férje nyilván azért jár el dolgozni távolra az otthonától, hogy többet kereshessen a családjának, s talán nem is annyira rossz, mint maga, aki férje távolléte alatt szere­tőt tart. Leveléből kitűnik, hogy a szeretője 13 . évvel idősebb, de ez magának mit sem számít. Mindenáron ragasz­kodik hozzá, Miatta képes lenne el­szakítani édesapjuktól a négy gye­reket. Milyen anya maga? Arra nem gondol, hogy az idős férfi nem sze­reti magát, vagy ha igen, csak né­hány hónapos kapcsolatra törekszik? Mert ha biztos benne, hogy szereti, miért e rovaton keresztül közli vele, hogy nem számít a korkülönbség. Miért nem mondja meg neki sze­mélyesen? Vagy talán már nincs al­kalmuk a találkozásra? Mindebből arra lehet következtet­ni, hogy maga nem őszinte. Levelé-Klin; ill: bői ugyanis nem tűnik ki, hogy a szeretője nős férfi-e vagy sem. Köny­­nyen lehetséges, hogy meggondolat­lanságával két család életét teszi tönkre. Négy gyermeke van. Hogy meri leírni, hogy boldogság merre vagy? Egy igazi édesanya, ha semmi másban nem is, a négy gyermekében megtalálhatja a boldogságot. Külön­ben is azt hiszi, hogy az a tizenhá­rom évvel idősebb férfi majd dolgo­zik a maga négy gyermekére? Le­velében azt is írja, hogy a tizenöt évi házasságból csak öt évig volt bol­dog. Érdekes. Mégis négy gyermeket szült a férjének. Az a gyanúm, hogy maga nem szereti azt az idős férfit. Meg akarja őt szerezni, s később a végtelenségig kihasználni. Mindezt saját tapasztalatomból írom. Egyhetes üzemi kiránduláson vettem részt. Megismerkedtem egy három­­gyermekes asszonnyal. Megszédített. Kezdetben úgy tűnt, hogy nagyon szeretjük egymást. Közös megegye­zésünk alapján elzavarta a férjét, aki később ivásra adta a fejét, teljesen lezüllött — én pedig elhagytam a feleségemet s a gyermekeimet. Hoz­zájuk költöztem. Kezdetben az asz­­szony és a gyerekek látszólag na­gyon szerettek, ölelgettek, csókolgat­tak, apuciztak. Hat hét sem telt el, gyökeresen megváltozott a helyzet. Vége lett a nagy szerelemnek, a lát­szólagos nagy boldogságnak, mivel nem voltam hajlandó munkaidő után elvégezni azt a rengeteg munkát, amit kívántak tőlem. Végül odáig fajult a dolog, hogy a gyerekek már le is köptek, és azt vágták a sze­membe, hogy menjek oda, ahonnan jöttem. Közben azt is megtudtam, hogy a szeretett asszony már egy harmadik férfi társaságában érzi jól magát. Mikor ezt szóvá tettem, kido­bálta a ruháimat, kilökött az ajtón és bezárta utánam. Nem volt más lehetőségem, nagy szégyenkezve ha­zaköltöztem. A családom befogadott ugyan, de máig sem néznek rám jó szemmel. A feleségem lelkileg telje­sen összetört, aligha lehet rajta már segíteni. Nehezen viselem el, mert tudom, hogy mindez miattam és az asszony miatt történt, aki elcsábított. Asszonyom, azt tanácsolom önnek, hogy szeresse a férjét és csakis a családjának éljen. Később drága árat fizethet meggondolatlan cselekedete­iért. Jelige: A boldogságot keresse és találja meg a négy gyer­mekében Válaszlevél egy fiatalasszonynak Olvastam a leveledet és elhatároz­tam, hogy megválaszolom. Ne hara­gudj, hogy tegezlek. Most 25 éves vagyok, de én is 17 éves voltam ak­kor, amikor férjhez mentem, s szin­tén két fiút szültem. Érdekesnek s egyben furcsának ta­láltam a leveled. Azt írod, hogy amikor férjhez mentél, azt hitted, hogy boldog leszel. Tudtad, hogy a fiú iszik, mégis hozzámentél. Ha ti­zenhét éves is az ember, kell, hogy legyen benne felelősségérzet magé­val szemben és mások iránt. Külö­nösen abban az esetben, ha tizenhét éves fővel megy férjhez. Ügy érzem, leveledben egy kicsit sántít az igazság. Ugyanis azt írod, hogy bár még mindig szereted a fér­jedet, mégis szeretnél közelebbi kap­csolatba kerülni azzal a nálad húsz évvel idősebb kétgyermekes apával. Szerintem az a bajod, hogy rádöb­bentél valamire: keveset éltél szaba­don, keveset szórakoztál, nem úgy, mint a hozzád hasonló korú fiatalok, akik még szabadok. Az ember akkor is boldog lehet, ha csendes családi életet él, ha gyerekei szépek és egész­ségesek. Írod, hogy a férjed alkoholista lett és veri a gyerekeket. Próbáld meg szép szóval, melegséggel és szeretet­tel leszoktatni káros szenvedélyéről. Például: járjatok együtt moziba vagy kirándulni, vegyél neki könyveket, ha szeret olvasni, okos asszonyi fur­­fanggal próbáld őt lekötni. Lehet, hogy így rendbe jöhet még közietek az elromlottnak vélt kapcsolat. Ezt neked is akarnod kell! A gyermekeid érdekében mindent meg kell próbál­ni. Ne haragudj, de én úgy érzem, te is hibás és felelős vagy azért, ami köztetek történt. Nem hiszem, sőt biztos vagyok benne, hogy a fiaid nem lennének hálásak ezért, ha el­válnál a férjedtől és idegen férfiak­kal keresnéd a kapcsolatot. Csak a legvégsőbb esetben vállald a válást. Tanácsolom, vállalj munkát, anyagi­lag tedd magad függetlenné a férjed­től, lehet, hogy ez is segítene. Bár­hogy alakuljon a sorsod, sose téveszd szem elől, hogy két gyermek anyja vagy, aszerint viselkedj és élj. Azt az idős férfit pedig hagyd békén. Nem hozzád való. Korban sem. Az élet nem színes karnevál. Nemcsak szórakozásból és vigalomból áll. Jön­nek nehéz napok, problémák, gon­dok, keserűségek. Tanuld meg oko­san elrendezni az életedet, úgy, hogy ne kelljen szégyenkezned sem ma­gad, sem mások előtt. Azt hiszem, ezt huszonhárom éves fővel is lehet. Jelige: Nem állandó ünnepből áll az élet TEL E F O N a lakásban Otthon úgy kell elhelyeznünk n telefon­­készüléket, hogy kényelmesen hozzáfér­hessünk, telefonálás közben lehetőleg le is ülhessünk, s ha úgy adódik, pa­pír, ceruza is legyen a kezünk ügyé­ben. A telefonkészülék nálunk általában asztali kivitelű, tehát nem lehet a fal­ra erősíteni. Dugaszolá aljazató beépí­tett, a lakásban állandó helye van. Te­­lefonhosszabbitó zsinórral azonban bár­hová átvihető. Ha ajtókon át kell ve­zetni a zsinórt, mindenütt a fal mellett vezessük, s rögzítsük a parkett szegély­léceihez, igy vezessük szolgálati helyé­hez. A telefont sik lapra kell helyeznünk. Ez lehet kimondottan telefonasztalka, de lehet bármilyen más bútordarab is. Kiegészítője a telefonkönyv, jegyzet­tömb, íróeszköz, ezeknek a telefon mel­lett feltétlenül helyet kell biztosítanunk. A telefonasztalka tehát akkor jó, ha minden tárgyat rátehetünk, és az ülő­két ha már nem kell betolhatjuk az asztal alá. 1. Ezt a telefonasztalkát és ülőkét 10 mm vastag, rétegelt lemezből terveztük, amelyet matt olajfestékkel lehet lemá­zolni. Az ülőke betétje habszivacs, ezt színes textíliával kárpitozzuk. 2. Az előszobái megoldásnál a kiulaku ló, takart pudkurészte helyezhetjük a telefonkönyvet, a telefon mellé a jegy­zettömböt, iránt. Az ülő- és a hátpárna behúzott habszivacslupból készült. 3. A telefon a lakószobában is lehet. Az ülőgarnitúra L-alakú elrendezésénél a sarokba keiúlt dohányzóusztalkán all­hat, itt a telefonkönyv, stb. is elfér, s kényelmesen leülhetünk a készülék mellé. 20

Next

/
Oldalképek
Tartalom