A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-22 / 12. szám
Két tavaszi ruhamodell, molettebb termetüek részére: egyszínű tengerészkék és eszterházy-kockás ingruha, mindkettő hosszabbított derékkal. A VACSORA GONDJA naponta visszatér. Néhány ötlettel, gyorsan és könnyen készíthető étel receptjével segítünk most olvasóinknak. Sajtos karfiol: A karfiolt sós vízben puhára főzzük s leszűrjük. Tűzálló tálba vagy lábosba tesszük, tejföllel jól meglocsoljuk, a tetejére vajdarabkákat teszünk, s reszelt sajttal meghintjük. Sütőben átsütjük. Finom! Sonkás burgonya: a megfőtt, megtisztított, karikára vágott burgonyát jól kivajazott tűzálló tálba rakjuk. Soronként megszórjuk apró kockákra vágott sonkával vagy füstölt tarjával. Tejföllel jól meglocsoljuk, a tetejére szükség szerint vajat teszünk, s lassú tűznél előbb alsó, majd felső lángon átsütjük. Tavattzi torna Ha a tél folyamán kicsit túlhíztunk szokásos testsúlyunkon, egy-két jó tornagyakorlat segíthet visszaszerezni az elveszített vonalakat. ( 1. Csípőlazító gyakorlatok: Támlás szék mögé állunk. Bal kezünket tegyük a csípőnkre, jobb kézzel fogjuk meg a szék támláját. Egyidejűleg jobb lábbal álljunk egy könyvre. Másik lábunkat lassan emeljük derékmagasságba, majd lendítsük előrehátra, nyolc-tízszer egymás után. Utána váltás, — azaz másik kézzel és lábbal támaszkodva, ismételjük a gyakorlatot. 2. Kissé nehezebb és érdekesebb a következő gyakorlat: A szék előtt foglalunk helyet, félig a padlón, olyanformán, hogy mindkét tenyerünket és egyik térdünket támasztjuk a padlóra. Másik lábunkat kinyújtva, a szék ülésére helyezzük; majd ezzel a lábbal végezve a mozgást, lassan és ütemesen először a szék egyik oldala mellé, utána kis körívvel a szék másik oldala mellé helyezzük a padlóra a lábfejet. Ezt a gyakorlatot párszor ismételjük oda.-vissza -- természetesen egy idő után váltott lábbal is. six iimus tanúi: Kill A LAZ ÉS CSÖKKENTÉSE A felsőbbrendű élőlények közül az embernél a legfejlettebb a testhőmérséklet aktív szabályozása, amely lehetővé teszi az élet egyik legfontosabb jelenségének, az anyagcserének zavartalanságát. Ha több hőenergiát termelünk mint amennyit leadunk (pl. a munka és az izzadás aránya), hőmérsékletünk emelkedhet. Elhízott embereknek vagy betegségből lábbadozóknak is lehet emelt hőmérsékletük. Normálisnak a 36,4—37,4 fokos hőmérsékletet tartja az orvosi gyakorlat. Vannak emberek, akiknél a 36 fok normális, a 36,5 fok viszont már lázas állapotot jelent. Egyeseknél leromlott állapotban a hőmérséklet 35 fok alá vagy 42 fok fölé is emelkedhet. A testhőmérséklet 24 órán belül ingadozó; a legalacsonyabb hajnali négy óra előtt, a legmagasabb délután, tizenhat óra után. Az eltérés rendes körülmények között nem haladja meg az egy fokot, a másfél fokot többnyire csak betegség esetén haladja meg. A szokásos (hajnali alacsony — délutáni magasabb) testhőmérséklettel szemben találkozunk olyan beteggel és betegséggel, különösen idült fertőzések esetén, amikor a hőmérséklet reggel magasabb és estefelé alacsonyabb. A láz az emberi szervezet betegséget okozó tényezőkkel felvett harcának, védekezésének a jele. A hőmérséklet emelkedése, ha a beteg más panaszaival jár együtt, igen fontos tünet, amely betegségről árulkodik. Lázat több ok válthat ki, pl. 0 csaknem valamennyi fertőző megbetegedés O nem fertőző szövetroncsolás, izzadmányok felszívódása O idegrendszeri központok izgalma vagy sérülése, stb. A lázas beteghez orvost hívunk. Helytelen volna az orvos megérkezése előtt a háznál levő lázcsillapítókkal vagy régebbről megmaradt gyógyszerekkel, pl. penicilin-tabletták maradékával „lenyomni" a beteg lázát. Magától a láztól nem kell megijednünk. A meggondolatlan lázcsökkentés megnehezíti az orvosi kórfelismerést. A lázcsillapítót orvosnak kell rendelnie, hogy ez ne bénítsa a hőszabályozást és ne szüntesse meg a védő reflexeket. A betegség okának kiderítése mellett az orvos feladata sem csupán maga a lázcsökkentés, hanem a szapora szívverés, a kábultság, az étvágytalanság, a fájdalom, a kimerültség vagy más kellemetlen zavarok enyhítése, megszüntetése. Ma már minden családban megtalálható a lázmérő, az ú. n. orvosi (maximális) hőmérő; ezért helyes, ha mindenki elsajátítja a használatát. A mérés helye legtöbbször a hónaljhajlat, de lehet a szájüreg nyelv alatti része vagy a végbél is. A hőmérőt használat előtt lerázzuk, majd (ha orvosunk másként nem utasít) 3—5 percre elhelyezzük a hónaljhajlatban. A leolvasott értéket mindig jegyezzük fel, a lázmérés időpontjával együtt. Helyes, ha a többeknél használt lázmérőt fertőtlenítőszeres oldatban tartjuk. Ha már nincs rá szükség, alkoholos vattával lemossuk és a házipatikában helyezzük el, hogy a lakásban mindig a helyén találja, aki igénybe kívánja venni. Mint mondottuk, a láz a szervezet védekezését jelenti a kórokozókkal szemben; gyorsítja ai elpusztításukra igyekvő fehér vérsejtek haladási iramát, és az elölt kórokozókat elnyelő sejtek munkáját is. Csak amennyiben a túlmagas láz láthatólag igen megviselné a beteget és rontaná lelkiállapotát, igyekszünk kb. 38 fokra süllyeszteni (mellkasi borogatás, esetleg acylpyrin); ezen a fokon a szervezet védekező tényezői még tevékeny állapotban vannak, azonban a túl gyors lázcsökkentés lassítja ezeknek az erőknek az érvényesülését. Kétéves korig a gyermek végbélnyílásában mérjük a test hőmérsékletét, megolajozott végű lózmérővel, egyik kezünkkel feltartva a két lábát. Nagyobbaknál a hónaljban végezzük a mérést, de a végbélben ellenőrizzük, ahol kb. fél fokkal magasabb. Dr. Sz. Gy. — Merészeld még egyszer mondani, hogy nem szeretlek! — Miniszoknyavadász . . . Kertészkedés <
