A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-01 / 9. szám
Meglepetés Varga Lajos rajza A téli esték nagyon sokszor szinte ránk nehezkednek, nyomasztó súlyukat érzi mindenki. Mégis kevesen mennek el ilyenkor hazulról. Sokkal kellemesebb a fűtött szobában olvasgatni, televíziózni, mint kint birkózni a kajánul fütyülő széllel. Nekem ezen az estén ennek ellenére nagy mehetnékem támadt. Egyelőre nem tudtam, hogy hová, merre vegyem az utam —, de ez az érzés -egyre erősebben dolgozott bennem. „Menni, menni, mindegy hogy hová, csak menni“ ... — Megvan — csaptam hirtelen a homlokomra. Már tudom hogy mit csináljak, mivel töltsem el az estét. Sebtében majdhogynem felborítottam a hatalmas vázát, ahogy az előszoba felé rohantam mosolyogva az ötleten, ami egyre jobb kedvre derített. — Ez aztán olyan móka lesz, de olyan móka, hogy megemlegeti a „szépasszony“. Nekifogtam a gondos előkészületnek. A szekrény mélyéből előkerült a hatalmas orr, amely alatt ott fityegett egy kis fekete bajusz, felette meg a kerekded fekete szemüveg. Feltettem és a tükörből egy idegen pofa bámult vissza furcsa vigyorral. Megelégedetten akartam ellépni a tükörtől, amikor eszembe jutott a paróka. Igen, még azt is meg kell keresnem. Feltettem. Úgy megváltoztatta az arcom, hogy még a saját édesanyám sem ismert volna rám, nemhogy Terka. Most majd meglátjuk, mit is jelentenek azok a nagy szavak a bátorságról. Nemrég náluk vendégeskedtünk és a kanasztaparti alatt mesélte a társaságnak: ő még az életében nem ijedt meg senkitől és semmitől, és teljesen ismeretlen számára a félelem. „Nem tudja, mi a félelem“ — ismételgettem, magamban a fiatalasszony szavait, miközben felvettem régi kopott nagykabátomat. Nyakamba csavartam a sálat, fejembe nyomtam a kinyomkodott öreg kalapomat és kényelmesen, öregesen becsuktam magam után az ajtót. Lassan lépkedve indultam el Terkáék BEDftlCH SMETANA születésének 150. évfordulója alkalmából hat legismertebb operájának címét rejtettük el a vízszintes 1, 71, függőleges 1, 5, 21, és 52. számú sorban. Vízszintes sorok: 1. Francia naturalista író. 15. Ibsen híres színdarabja. 16. Mária Bécsben. 17. A munka és az energia egysége. 18. . . . pasa, Eger várát ostromolta. 23. Egyiptomi napisten. 22. Harc betűi felcserélve. 23. Francia névelő. 24. Első hegedűs. 26. Fél liter. 28. Ásvány. 29. Igen olaszul. 30. Mulatóhely. 31. Konyhaedény. 33. Krajcár röv. 34. Az olasz skála első hangja. 36. Állatok fekvőhelyéül szolgál. 39. Prém. 40. Moszat közepe. 42. Mássalhangzó kiejtve. 43. Nem ott. 44. Zokog. 45. Kettős mássalhangzó. 46. Folyó Erdélyben. 48. Kis Ágnes. 49. Hajórész. 50. Nem fölé. 51. Királyi szék. 52. Argon vegyjele. 53. Tudományos Ismeretterjesztő Társulat. 55. Kevert dolog. 57. Mesterség kezdete. 58. Famunkás. 59. Dickens írói álneve. 61. Bern betűi. 62. Mese közepe. 63. Adós betűi. 64. Talál. 66. Göngyöleg. 68. Kutat. 70. Ismeretlen névjele. lakása felé. Tudtam, hogy egyedül van. Feri — Terka férje — említette, hogy csak késő este érkezik haza szolgálati útjáról. Az ablakok világosak. Minden rendben. Utolsó simítás a szerelésen, és kezdődhet az akció. Ott állok az ajtajuk előtt. Jó hosszan megnyomom a csengőgombot. Bentről halk neszek, ajtócsapás. Fordul a kulcs a zárban, és az ajtóban megjelenik a „bátor asszony“. — Kezeit csókolom, hölgyem. Jó helyen járok? ... — Kit keres? — néz rám csodálkozva. De látom, rögtön elkapja rólam a tekintetét, nem mer sokáig fürkészni. Így van ez, ha nagyon ronda emberekkel van dolgunk. Ritkán nézegetjük őket hosszabb ideig — nehogy megbántva érezzék magukat fürkésző tekintetünk miatt, ami eszükbe juttathatja rútságukat. — Balázs Ferencnét keresem. Csodálkozva kérdezi. — Engem? ... Ez lehetetlen . .. hiszen én magát... hiszen én önt soha . .. soha nem is láttam. Biztosan tévedni tetszik. Látom szeretne megszabadulni tőlem, de én nem tágítok. Határozottan elindulok felé. De Terka villámgyorsan bevágja az orrom előtt az ajtót. Csak a nagyon kifinimult reflexeimnek köszönhetem, hogy a hatalmas, görbén lekonyuló gumiorrom nem maradt a sajátommal együtt a becsapódó ajtóban. Fütyörészve indultam hazafelé. Nagyon meg voltam elégedve a saját produkciómmal, mit sem törődve azzal az egy-két emberrel, akik rácsodálkoztak a fiatalosan viháncoló „öregre“. Jókat kuncogtam magamban, amikor arra gondoltam, hogy meséli el majd Terka a történteket. Legjobb lesz, ha azon melegében utánanézek a dolognak — jutott eszembe, ahogy szerelésemet rakosgattam a szekrénybe. Függőleges sorok: 2. Viharos északi szél a dalmát partokon. 3. Róbert Lajos Géza. 4. Ad acta. 6. Egyformák. 7. Kicsi a. . . de erős (közmondás). 8. Férje. 9. Helyrag. 10. 999 római számmal. 11. Három „a“. 12. Görcs szlovákul (fon.). 13. Kölesféle növény. 18. Aranyban van! 19. Mohamedán pap. 24. Szeszes ital cig. 25. Cipészszerszám. 26. Végtag. 27. Oktató. 32. Sóder egynemű betűi. 35. Használt holmik adásvételével foglalkozó kereskedő (házaló). 37. Vadász állás. 41. Jan. . . Komensky. 43. Igerész. 45. Elefánt szlovákul. 47. Ékezettel: személyem. 48. Területmérték. 49. A múlt idő jele. 50. Kikötőváros az Arab-félsziget déli csúcsán. 54. Zamat. 56. Hangtalan líra. 58. Szörnyű, pusztító. 60. Gyümölcsös. 63. Azonosak. 64. Szélmentes oldal a hajózásban (é. h.). 65. Elő betűi felcserélve. 66. Kettős mássalhangzó. 67. Nyár eleje. 68. Himfy öccsének monogramja. 69. Szélvihar kezdete. 70. Tiltószó. Beküldendő a vízszintes 1, 71, függőleges 1, 5, 21, és 52. számú sorok megfejtése lapunk megjelenésétől számított 6 napon belül. Az előző rejtvény helyes megfejtése: „ . . . áttört az élet gátjain / és igazságot nyújt felénk / boldog jövőt terít elénk.“ „Normális“ külsőmben ismét elindultam barátom lakása felé. Magam elé képzeltem a megrémült asszonyt, aki remegő ajkakkal, sápadt arccal adja elő a vele történteket. Próbálgattam a sötétben, milyen ábrázattal fogom majd végighallgatni az egészet, ha egyáltalán beenged, ha ki meri nyitni ezek után az ajtót... Ismerve a járást, nem gyújtottam villanyt a folyosón. Alighogy levettem kezem a csengő gombjáról kivágódott az ajtó és két akkora pofont kaptam, hogy csak úgy szikrázott bele a szemem. A csattanását talán még a földszinten is lehetett hallani. Majd Feri bevágta az ajtót maga után. Hát... teljes mértékben sikerült meglepetést szereznem — csak éppen nem Terkáéknak, hanem magamnak ... Azóta is gyakran emlegetik a farsangi tréfát, s olyankor mindig ott érzem az arcomon Feri barátom kezének nyomát. BENDE JÓZSEF KERESZTREJTVÉNY
