A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-03-01 / 9. szám

lettek a gyermek sorozatos sikereinek a kamara­muzsikában, a zongorázásban és a zeneszer­zésben egyaránt. Az apa és fia között a szakítás azonban csak 1843-ban következett be, amikor a 19 éves Smetana már túl volt zeneiskolai tanulmányain. Proksch és Liszt voltak a meste­rei. Atyja megtagadta fia további anyagi támo­gatását, ezért az ifjú Smetanának saját lábára kellett állnia. Az első sikerek Előbb Prágában zenetanítóskodott, majd a Thun grófi családhoz szegődött el zenetanító­nak. Huszonhárom éves korában kiterjedt hangversenykörúton vett részt, s ez végre ismertté tette nevét. Rövidesen zenei tanintéze­tet alapított Prágában, majd 1850-ben kinevez­ték a császári háznál koncertmesternek. Itt a komponálásra Is bővebben nyílt lehetősége. Elkészült az alkalmi „Diadalszimfónia", majd a G-moll trió, mely életének első megpróbáltatá­sát, négyéves kislánya halála miatti gyászát tükrözi. Négy évvel később ú|abb gyász érte: felesége is meghalt. E csapásokat környezet­változtatással próbálta kiheverni, 1856-tól fél évtizeden át Svédországban működött, mint a Göteborgi Filharmonikus Társaság igazgatója. 1861-ben pedig német és holland hangverseny­­körutat bonyolított le. Hazatérés Amikor megnyílt a cseh nemzeti színház, Sme­tana hazatért Prágába, s 1866-ban a cseh nemzeti színház karnagya lett. Smetana előtt a cseh nemzeti zene gyermek­­clDŐben járt. Volt ugvan néhány tehetséges művelője, így pl. Josef Slávik, a kitűnő hegedű­­művész, aki azonban igen fiatalon meghalt, vagy Josef Myslivecek és még mások, akik azonban nagyobbára külföldön tevékenyked­tek és művészetük, bár elég jelentős volt, nem állt különösebben közel a cseh néplélekhez és kultúrához. Ekkor tűnt fel Smetana, és műveivel megte­remtette a modern cseh zenét, amelv nyugod­tan felveheti a versenyt a legfejlettebb kultú­rájú néoek zenéiével. Smetana előtt nem volt naavobb cseh nemzeti zenemű, opera, szimfónia és Smetana bízott magában, hogy ezen a téren úttörő munkát végezhet. Bár már eddiq is kom­­oonált figyelemre méltó zenedarabokat, legje­lentősebb művelt, csak hazatérése után alkotta meg. Egyúttal szoros kapcsolatban marad a művészet egyetemével. Operái De karmesteri, tanári, előadóművészi és szerve­zői tevékenysége nem szoríthatja háttérbe zeneszerzői alkotómunkáját. Operaszerzői mű­ködésével megnyitja a cseh nemzeti opera fej­lődésének útját. Első operája A brandenbur­giak Csehországban ugyan még csekély vissz­hangra talál, de Az eladott menyasszony már oz 1866-os bemutatón fényes sikert arat, és ez a siker napjainkig is műsoron tartja ezt a Sme­­tana-operát. Harmadik operájának, a Dalibornak azon­ban művészi fejlődésében, valamint szenvedé­sekkel telt élete történetében tragikus jelentő­sége lett. Az eladott menyasszony után, mely egyszerű melódiájával és könnyen érthető szer­• * • Százötven évvel ezelőtt, 1824. március 2-án született Litomyilben a cseh zenetörténet nagy alakja: Bedrich Smetana. Nevét gyakran említi együtt a zenetörténet az orosz Glinka, a ma­gyar Erkel Ferenc, a lengyel Moniuszko és az orosz Muszorgszkij nevével. Smetana is, mint az említett pályatársak, abban volt kiemelkedő, hogy létrehozta és naggyá tette hazája roman­tikus operaművészetét. Az idáig vezető út Sme­tana számára sem volt könnyű. A jómódú pa­rasztszülők nem akartak fiukból hivatásos mu­zsikust nevelni, még akkor sem, amikor tanúi Két évvel ezelőtt, 1972 februárjában a Drezdai Állami Operaház társulatának tagjai vendégsze­repeitek a Bratislavai Szlovák Nemzeti Színház operaszínpadán. A német vendégek játszották Az eladott menyasszony mind a négy főszerepét. — A képen: Hermi Ambros Mafenka és KarlWils­­iermann Jeník szerepében. kezetével mindenki számára hozzáférhető volt, következett ez a nem kisebb zenei értékű és szépségű opera, amelynek értékeléséhez már magasabb zenei intelligenciára volt szükség és így sokak számára érthetetlennek látszott. Ké­sőbbi operái — a Két özvegy, A csók, A titok, a Libusa, az ördögfal — már nem tudták megközelíteni Az eladott menyasszony sikerét. Szimfonikus költeményei 1874-ben, 50 éves korában, egy újabb nagy megpróbáltatás küszöbén, hallásának végzetes romlásakor, hősies erőfeszítéssel Smetana bele­kezdett élete legnagyobb szimfonikus művének megalkotásába. Hazám — ezt a szót írta nagy zenei eposzának élére, és valóban, mind a hat hangszeres „ének", mind a hat szimfonikus köl­temény a zeneköltő szülőföldjének múltjából elvenít föl egy-egy poétikus képet. A sorozat leghíresebb, legnépszerűbb darabja a Moldva lett; ebben Smetana Csehország nagy folyóját énekli meg. Érdemes még megjegyezni, hogy Smetanát főleg csak mint zeneszerzőt emlegetik, pedig zongoraművész Is volt, és mint ilyen számos hangversenyt rendezett és több hangverseny­körúton Is volt. Részlet az előadásból Betegsége és haldia Smetanát — aki őszintén lelkesedett minden jóért és szépért, s meg volt győződve nézetei­nek helyességéről és végső diadaláról — sok támadás érte ellenségei részéről. Egyes jelen­téktelen művészek, akiknek Smetana alkotó gé­niusza akadálynak tűnt fel céljaik elérésében, konok harcot kezdtek a nagy zeneszerző ellen: becsmérelték és igyekeztek elidegeníteni híveit zenei irányától, sőt még hazafiságát Is kétség­bevonták, zenei géniuszának és alkotó erejének lankadásáról beszéltek, szünet nélkül folytatva ellene a harcot. Az állandó izgalmak következtében és hosszú betegeskedése folytán hallóidege teljesen meg­bénult és röviddel halála előtt súlyos ideg­összeroppanást kapott, kínzó álmok és hallucl­­nációk még a pihenés és elszunnyadás ritka perceitől is megfosztották. A borzasztó betegség végül őrjöngéssé fajult. A prágai elmegyógy­intézetben halt meg 1884. május 12-én. A vy­­sehradi temetőben nagy pompával temették el a cseh nemzet nagyjai közé. rp.

Next

/
Oldalképek
Tartalom