A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-02-22 / 8. szám
wmmmmmmm ROVAROKKAL ROVAROK ELLEN A gyapot kártevője, a nagyfejű csajkó 099 Egyetlen légy utódai egy év alatt ellephetnék az egész Földet. És nemcsak a légy, hanem más, nem kevésbé szapora rovarok utódai ia. A természetben azonban ilyesmi nem fordul elő: bonyolult kölcsönhatások egyensúlyt teremtenek. Igaz, ez a bonyolult mechanizmus néha elromlik. Az idős emberek még emlékeznek szörnyű sáskajárásokra, meg arra, hogy olykor gabonapoloskák az egész termést megsemmisítették. A föld különböző részein még napjainkban is előfordult, hogy a gyapjas pille hernyója több hektárnyi erdőt is elpusztít. Az ilyen erdőben napos időben is olyan zaj hallatszik, mintha esne az eső — a sok millió rágcsáló hernyó zaja ez. Ezek azonban rendkívüli esetek. A mindennapi életben szinte alig észrevehetőnek tűnik a kártevők okozta veszteség, kis mennyiségekből tevődik össze. Egy gabonazsizsik mindössze 7 gramm gabonát pusztít el. Ez nem sok, de cseppekből áll a tenger is ... A kimutatások szerint a kártevők a világ mezőgazdasági össztermésének mintegy 20 százalékát pusztítják el. Az Országos Növényvédelmi Kutatóintézet adatai szerint a Szovjetunióban a kártékony rovarok ellen folytatott küzdelem mintegy ötmilliárd rubel értékű termés megőrzését eredményezi — ilyen hatásosak a növényvédő módszerek. Hosszú időn át főleg vegyi módszerekkel folyt a küzdelem — az ipar több mint százféle mérgező vegyi anyagot gyárt erre a célra. Ezek alkalmazása azonban kétélű fegyver. Némelyikük nemcsak a kártékony, hanem a hasznos rovarokat is elpusztítja, és megbontja a természet ökológiai egyensúlyát. Más anyagok, több szakértő véleménye szerint, károsan hatnak a hasznos állatokra. Jelenleg világszerte vitatkoznak erről a biológusok. A Szovjetunióban már jelentős mértékben korlátozták a vegyi mérgek alkalmazását. Mindinkább előtérbe kerülnek a növényvédelem más biológiai módszerei. Ezek a módszerek lényegüket tekintve természetesek és ezért teljes mértékben ártalmatlanok a környezetre nézve. Lényegük az, hogy rovarokat „vetnek be“ a mezőgazdasági kártevő rovarok elleni küzdelembe. A Szovjetunió különböző vidékein telepeket létesítenek az erdők-mezők védelmét szolgáló rovarok tenyésztésére. Egy moldavai telep például mintegy 50 millió tojásfürkészt tenyészt majd naponta. Mind szélesebb körben alkalmazzák a ragadozó atkákat is, melyek egyetlen kísérleti gazdaságban, a Belaja Dácsa Szovhozban 65 000 rubel értékű zöldséget mentettek meg. A Litván SZSZK-ban ez a ragadozó atka lehetővé tette az egy négyzetméterre jutó zöldségféle termésének 3,5 kilogrammal való növelését. Már régen alkalmazzák a gab onapoloska-toj ások fürkészdarazsait. Az utóbbi években több mint 500 hasznos rovarfajt fedeztek fel. Nem kétséges, hogy sok fajt még nem ismer a tudomány, ezek azonban „inkognitóban“ is végzik hasznos tevékenységüket. A növényvédelmi módszerek kidolgozásánál a kutatók számítanak ezekre a még felfedezendő ismeretlen szövetségesekre is. A kísérletek eredményei máris rendkívül sokat ígérők. A Tadzsik SZSZK-ban úgynevezett integrált (harmonikus) gyapotvédelmi módszert alkalmaznak — erről Muhamedkul Norzikulov akadémikus, a Tadzsik Tudományos Akadémia tagja tájékoztatott. — Ma még korai volna a biológiai módszerekre való áttérésről beszélni, ezért nem mondhatunk le teljesen a vegyi mérgek használatáról. Alkalmazásukat azonban korlátozni lehet, anrfyira, hogy csak minimális kárt okozzanak. Az a helyzet, hogy a gyapot kártevői, ha nem szaporodnak nagyon el, durván mondva, hogy ha 100 növényre 10 rovar jut, akkor nem okoznak észrevehető terméscsökkenést. Normális körülmények között a kártevők fokozottabb szaporodását megakadályozzák ellenségeik, a termésvédő rovarok. Ha ennek ellenére egyes területeken nem tudnának velük megbirkózni és a kártevők száma valamilyen oknál fogva meghaladja a jeletéktelennek tekinthető „kártételi szintet“, akkor ezt és csak ezt a területet vegyi méreggel kell kezelni, a szomszéd területek érintetlenek maradnak. Ezzel kétszeres hatás érhető el: a helyi beavatkozás nem bontja meg a természet egyensúlyát, s a szomszédos területek hasznos rovarjai befejezik az ember által elkezdett munkát, elpusztítják a kártékony rovarok petéit. További vegyi kezelésre nincs szükség. Hogy orvosi hasonlattal éljek, ez az eljárás hasonlít a minimális gyógyszeres kezelés elvéhez, amely a szervezet természetes védőerőire helyezi a fő hangsúlyt. A szovjet tudósok számos más módszert is kidolgoztak. E munkák színvonaláról fogalmat alkothatunk dr. Caldwellnek, az Egyesült Államok Mezőgazdasági Szolgálata agronómusának kijelentése alapján. A Journal of Commerce című folyóiratban ezeket írja: „Az oroszok... lehagytak bennünket a biológiai növény- és állatvédelem módszerei terén, ami a ragadozó rovaroknak a növények és állatok rovarkártevői ellen vívott küzdelemben való felhasználását jelenti.“ A szovjet tudomány e téren elért Nemzetközi Növényvédelmi Kongeredményei szerepelni fognak a VIII. resszus napirendjén is. A kongreszszust 1974 augusztusában rendezik Moszkvában. Vegyszerekkel permetezik a takácsatkáktól megtámadott területeket A gyapot ellenségeit pusztító hasznos rovarok gyűjteménye hét, 1b
