A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-02-22 / 8. szám
Amikor az első szívátültetés megtörtént, egy fiatal, harmincnégy éves indiai apa felajánlotta szívét az operáló tudósnak. Kérte, ültesse át egy beteg milliomos mellkasába, aki — miután az ő „jó szívét“ hordja — gondoskodik majd éhező gyermekeiről. Könnyű felfedezni, hogy a szerencsétlen ember ajánlatában vallásos hit rejtőzik. A régi hiedelem ugyanis az, hogy a szív az élet központja és egyúttal a lélek tartózkodási helye is. Ahogy egyes filozófusok mondják, ez a szerv határozza meg a személyiséget, vagyis nem csupán olyan szivattyú, amit bármikor ki lehet cserélni, hanem annál több ... S a meglepő, hogy a professzor, a berlini vérkeringés-kutatási akadémia vezetője meg sem mosolyogta ezt a gondolatot. Természetesen, félreértések elkerülése végett megjegyzi, hogy végső soron a szívműködést is az agyból kiinduló vegetatív idegrendszer irányítja, ám ezen kívül számos érdekességet mond el, amikor meghívja az újságírókat, nézzék meg, hogyan viselkedik a szív a kémcsőben. Bevezetőben megemlíti mint érdekességet, hogy eddig még senki nem tudta megfejteni,, miért ver tulajdonképpen a szív, mi az az erő, amely öntörvényű ritmusában rejlik. Még érdekesebb, hogy intézetükben rájöttek: nemcsak a szív, de egyes sejt-RÁDIÓVÍZIÓ A világ ma már egyszerűen elképzelhetetlen rádiózás nélkül. A rádióhullámok hátán szerteáradnak bolygónkon a táviratok, a beszéd, a zene és a tévéképek jelei. Magukat a rádióhullámokat azonban még soha senki sem látta. A rádiófizikusok irigykedve nézték az optikusokat: nekik látható fénnyel van dolguk, amelynek jellemzőiből olyan könnyen olvashatnak, mint egy nyitott tenyérből. A röntgenológusok helyzete is könynyebb: a röntgensugarak hatására fényesen világítanak a lumineszkáló képernyők. Olyan képernyők azonban nem voltak, amelyek a rádióhullámokat tették volna láthatóvá. Pedig erre nagy szükség van. Mindenekelőtt a rádiófizikusok szeretnék megnézni, milyenek a rádióhullámok a valóságban. Ennek segítségével sikeresen újratervezhetnék és korszerűsíthetnék az adóberendezések antennáit. Az antennák tervezése, működésük ellenőrzése rendkívül bonyolult módszerrel történik, nagyon sok időt és mérést igényel. Ám napjainkig csak ilyen eszközök álltak a fizikusok rendelkezésére. A közelmúltban azonban megváltozott a helyzet. Az SZTA Fizikai Intézetének munkatársai N. Iriszova és Sz. Fridman irányításával olyan műszert készítettek, amellyel közvetlenül láthatóvá tehetők a néhány mikrontól néhány centiméterig terjei is életben tarthatók mesterséges környezetben. Sőt ezek a szívdarabkák is végzik az egyenletes, ütemes mozgást, akárcsak a sértetlen szív, s így megfigyelésre, kísérletezésre kiválóan alkalmasak. A berlini tudósok kísérleteinek egyik célja természetesen a szívgyógyászat tudományának előmozdítása, a másik pedig a gyógyszerkutatás segítsége. Kiderült ugyanis, hogy ezek a mesterségesen táplált sejtecskék ugyanúgy reagálnak a szívet serkentő gyógyszerekre is, mint az ép, teljes szív. Így például a pajzsmirigy hormon, vagy az adrenalin a sejtecskék pulzusát is meggyorsítja. Hogy tehát a különböző szerek hatását is megfigyelhessék, nem szükségesek az élőlényeken folytatott komplikált kísérletek, elég hozzá a mikroszkopikus szívsejtecske. Egyik izgalmas kísérletük volt, amikor friss tyúkszívből vett sejteket mínusz 196 C-fokra lehűtöttek, majd plusz 35 fokra felmelegítve azt tapasztalták, hogy semmi károsodás nem érte őket, tovább végezték lüktető mozgásukat és a tápoldatban tovább növekedtek. Ez a felfedezés talán távlatokat nyithat a teljes szív tartósításához, akár nagyon hosszú időre is, mivel ezen az igen alacsony hőmérsékleten az életfolyamatok végtelen lassúak. jedő hullámhosszúságú elektromágneses sugarak, vagyis a rádióhullámok. A műszer különleges képernyője eredeti gondolat nyomán született. Lavszán-hártyára hajszálvékony alumínium réteget vittek fel, majd ezt luminofor-réteggel borították. Használat közben ibolyántúli sugarakkal kell megvilágítani a képernyőt, ekkor úgynevezett háttér-fény keletkezik. Ha a képernyőre rádióhullámokat irányítanak, láthatóvá válik a hullámnyaláb portréja: fényes és sötét pontok szövevénye, amely az elektromágneses mező energia-elosztásáról ad tájékoztatást. A rádióvízió azonban másra is alkalmazható. A készülék kitűnően bevált az infravörös fényt kibocsátó lézerek sugárzásának tanulmányozásánál. A sugárnyaláb a rádióvízió képernyőjén lefényképezhető és szerkezete elemezhető. A rádióvízió kiszélesíti a holográfia alkalmazási lehetőségeit: a láthatatlan rádióhullámokkal is háromdimenziós képek állíthatók elő. Segítségével olyan anyagok is tanulmányozhatók, amelyek a látható fényt elnyelik, az infravörös sugarakat viszont átengedik. Ez a készülék azonban már nem egyedi, laboratóriumi példány. A feltalálók és gyári mérnökök szoros együttműködése révén megkezdődhetett a rádióvíziós készülékek tömeggyártása is. A rádióhullámokat láthatóvá tevő műszer jelenleg sorozatban készül a Szovjetunióban. A KÉZFOGÁS TERJESZTI AZ INFLUENZÁT Amerikai orvoskutatók alapos vizsgálatok után kétségbe vonják azt az elterjedt nézetet, hogy a meghűlések cseppfertőzés által terjednek — legalábbis ami a rhino-vírust illeti, amely a hűléses megbetegedések — influenza, nátha, köhögés stb. — több mint egyharmadáért felelős. A tüsszentéssel vagy köhögéssel a levegőbe kerülő cseppecskék ugyanis csak igen ritkán tartalmaznak vírusokat. Annál több kórokozó van a I meghűlt személyek kezén, ahol a vírusok három órát is túlélnek. Az orvosok ezért azt a meggyőződést vallják, hogy elsősorban a kézfogás járul hozzá a vírusok terjesztéséhez. Ezt bizonyítják azok a kísérletek is, amelyeket egymástól dróthálóval elválasztott személyeken végeztek. EIzek között rhinivírus-átvitel általában nem következett be. Más vírusok ellenben minden nehézség nélkül leküzdötték ezt az akadályt. Ujjlenyomatok szöveten Angol kutatók olyan módszert dolgoztak ki, amellyel puha anyagon, például szövetdarabkán is megtalál: hatók az ujjlenyomatok. Az elv azon a tényen alapul, hogy a kéndioxid bizonyos, az emberi bőrből kiváló anyagokkal reagál. Ilyen anyag válik ki az ujjbarázdákból is, s így a kéndioxid eloszlása pontosan visszaadja az ujjlenyomatot. Radioizotópos módszerrel az ujjlenyomatról film készíthető. A gyakorlatban a megvizsgálandó szövet csíkjait félórára olyan légkamrába akasztják, amely izotóppal jelölt kéndioxidot tartalmaz. Utána a szövetcsíkot 10 órán át röntgenfilmre préselik. A filmen fekete-fehér kép keletkezik. E módszer hátránya. hogy a régibb ujjlenyomatok ! kevésbé érzékenyen reagálnak a kén; dioxidra. A KAGYLÓ „MÉRI“ A VlZ SZENNYEZŐDÉSÉT A bremerhaveni (NSZK) Tengerkutató Intézetben eljárást fejlesztettek ki. amelynek segítségével a kagylók (Mytilidae) felhasználhatók a vízszennyeződés mértékének a megállapítására. Laborkísérletekben a kizárólag algákkal etetett kagylók súlya három hónap alatt 60 százalékkal növekedett. Ha azonban tápanyagokkal feldúsított, de szennyezett vizet kaptak a kagylók, súlyuk 32 százalékkal csökkent. Ennek oka a következő: a kagylók nem tudják a táplálékot a szennytől megkülönböztetni, s minden anyagot felvesznek. Még oldott fémeket is — például ólmot és vasat — tárolnak a szervezetükben. A szennyezéseket valósággal kiszűrik a vízből. Egv hét centiméter hosszú kagyló példának okáért naponként 120 liter vizet kénes ily módon „tisztítani“. Ha azonban túl sok a szenny, akkor a kagyló nyálkacsomókat termel, és azokkal együtt a szennyrészecskéket is kilöki magából. A növekedett nyálkatermelés következtében károsodik a kaeyló. súlva csökken, és ezt a nagyobb táolálékfelvétel sem tudia kiegyenlíteni. így a súlycsökkenésből következtetni lehet a víz szennyezettségének mértékére. LÖKÉSHULLAMOS VESEKŐ-APRÍTÁS A saarbrückeni egyetemen széles körű kísérleteket végeznek folyadékban levő szilárd testek célzott és közvetlen érintkezés nélküli elroncsolására. felaprítására. Olyan, a másodperc ezredrészéig tartó és nagy nyomású lökéshullámokkal kísérleteznek, amelyeket nagy sebességű lövedékekkel vagy robbanó huzalokkal váltanak ki. Különösen fontos a nyomáshullámok pontos fókuszolása a szétroncsolandó tárgyra. Kísérleti körülmények között sikerült galambtojás nagyságú veseköveket lökéshullámokkal sok apró részre szétroncsőini. A kísérletek reményt nyújtanak rá, hogy sikerül majd a vesekövek felaprítására hatásos módszert kifejleszteni — olyan szonda nélkül, amilyent manapság a hólyagkövek felaprózására használnak. ÜJ KÉRDŐJEL A KÖSZVÉNY ELLENI KÜZDELEMBEN A köszvény egyike azoknak a betegségeknek, amelyekről még meglehetősen keveset tud korunk orvostudománya. A köszvényes beteg szervezetében megnövekszik a vér húgysavtartalma — ennek a túltermelésnek a purin-anyagcsere zavara az oka. (A purin a nukleinsavak felépítéséhez szükséges a szervezetben). Ha túlságosan sok purin keletkezik a szervezetben, a felesleg húgysawá bomlik el, amely azután az ízületekben és a vesékben raktározódik, mert nehezen oldhatósága következtében nem válhat ki teljes egészében a vizeletben. A húgysavas sók kristályai súrlódnak a mozgó ízületekben, ami gyulladáshoz vezet. Egy amerikai orvoscsoport legújabban kimutatta, hogy mikroorganizmusok is okozhatnak köszvényt. Bizonyos mikroorganizmusok kivonatát "befecskendezve, kísérleti egerek öt nap múltán köszvényben betegedtek meg, s a betegség egészen halálukig megmaradt. Ha valóban sikerül a köszvény létrejöttében a mikroorganizmusok bűnösségét igazolni és az emberi köszvény esetleges kórokozóját elkülöníteni, ez megnyitná az utat ahhoz, hogy megfelelő szérumot készítsenek és a veszélyeztetett embereket megelőzésképpen ezzel a védőanyaggal oltsák be. A VILÁGÍTÓ BICIKLI A biciklizés biztonságának emelésére olyan bicikligumit kísérleteztek ki, amely sötétben „izzik“. Nappal ezek a külső gumik nem különböznek a hagyományos köpenyektől. Sötétben a gumik oldalfalába ágyazott fényvisszaverő sávok — amelyek milliónyi, mikroszkopikus méretű üveggömbből állanak — az autóreflektorok fényének hatására már messziről világítanak.
