A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-02-22 / 8. szám
as las a szocializmust építő emberhez szólnak, valamint korunk drámairodalmának azon alkotásait, amelyek mindennapi életünk, alkotó munkánk problémáit és sikereit tárják elénk. re új épületet emelt az összefogás. Együtt dolgozott székházunk építésén —sokszor a késó esti órákig — munkás, diák, és értelmiségi — mindenki. 1961-ben 133 ezer korona értékű önkéntes társadalmi munkát végeztünk. Egy szó, mint száz — felépítettük az országban az első CSEMADOK-székházat, mely azóta is a szocialista kultúra otthona. Az maradt 1968—1969-ben is. Az antiszocialista irányzatok a vezetőség elvhű marxista irányítása következtében nem találtak termő talajra az érsekújvári helyi szervezetben. Seres Ernőné, Szenczy György, Bajtkó Károly kultúrtársaknak is köszönhető, hogy a társadalomellenes hatásoktól mentes tudott maradni a helyi szervezet. Ha áttekintjük az eddig elért eredményeket, önkéntelenül is felvetődik a kérdés: hogyan tovább? A cél világos, de milyen módszerrel valósítsuk meg a CSKP XIV. kongresszusának a kulturális élet fejlesztésére vonatkozó irányelveit? Ez nemcsak nálunk kérdés, hanem valamennyi helyi szervezetnél is. A körülmények, a lehetőség és az igény mindenhol más, de egy azonos: a felelősség. Huszonöt éves hagyományt kell továbbvinni sokszor új formákkal és sokszor új emberekkel. Enélkül nem jutunk tovább, pedig tovább kell jutnunk: a kor igényének megfelelően. Nem ragaszkodhatunk a legbecsületesebb szándék mellett sem csak a „régen bevált“ módszerekhez. Tovább kell lépnünk. Kapcsolatainak kiszélesítése terén is. Együtt működni az üzemekkel, az iskolákkal, a tömegszervezetekkel és elsősorban az államigazgatási szervekkel. Nem szabad megengedni, az elszigetelődésnek még a látszatát sem, mert akkor egyhelyben topogás lesz az eredmény. Ezt pedig semmiképpen sem engedhetjük meg. Jubilálunk. A jubileumi évben ránk, újváriakra is nagy feladatok várnak. Ünnepi estét, kiállításokat, ünnepi műsorokat tervezünk. A Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójára egyebek között Bukovéan: Mielőtt a kakas megszólal című drámájával készülünk. A CSKP júliusi plenáris ülésének az ifjúságra vonatkozó határozatai szintén visszatükröződnek ez évi munkánkban. Éppen e jubileumi évben adjuk át Ifjúságunknak a székházunk pincehelységeinek átalakításával nyert ifjúsági klubot, amelynek létesítéséhez a városi nemzeti bizottság több mint 100 ezer koronával járult hozzá. Tagságunk és elsősorban fiatal tagjaink lelkes társadalmi munkával — több ezer munkaóra ledolgozásával építik a klubot, amely az eddig meglevő 400 személyt befogadó nagytermünk, tanácstermünk és irodahelyiségünk mellett a székház lényeges bővítését teszi lehetővé és új munkaformák bevezetését biztosítja. Célunk az, hogy eddigi munkánk eredményeit tovább fejlesztve a párt- és állami szervek művelődéspolitikai határozataival összhangban elősegítsük a város lakosságának szocialista nevelését, önművelését. SIDÖ ZOLTÁN, a CSEMADOK érsekújvári helyi szervezetének elnöke A hagyomány kötelez Az a tevékenység, amelyre a Gemerská Hőrka-i (gömörhorkai) műkedvelő színjátszás visszatekinthet, messzebbre nyúlik a múltba, mint a CSEMADOK helyi szervezetének története. A cellulózgyár munkásai az életkörülményeik megjavításáért folytatott harcban szerzett osztályöntudatot a műkedvelő színjátszással is erősítették. A műkedvelő színjátszás — mint sok más helyen — Gömörhorkán is a munkásotthon keretében született meg. A munkásotthonok az első Csehszlovák Köztársaságban kisebbnagyobb klubok és színháztermek voltak, amelyeket többnyire a munkások ún. vörös részvények vásárlásával, saját erőből és összefogásukból építettek s tartottak fenn. A munkásotthonokban a szórakozáson, a színjátszáson túl legfőbb szerepe a politikai tevékenységnek, a munkásérdekvédelemnek és a burzsoázia elleni eszmei és gyakorlati harcnak volt. A Hét 1974-es évfolyamának 4. számában Borsai M. Péter avatott kézzel vázolta a csehszlovákiai magyar műkedvelő színjátszás huszonöt éves tevékenységét. Az általa leírt gondolatok vitathatatlanul általános érvényűek. Nincs is szándékomban vitázni vele. Csupán néhány olyan gondolatot szeretnék feltárni, amelyek egyrészt mint a műkedvelő mint nézőnek jutottak az eszembe. Helyi viszonylatban évek óta nagy problémát okoz a műsorválasztás és ezzel összefüggésben a közönségigény megfelelő szinten való kielégítése. Nem mondok újat, amikor megállapítom, hogy ennek a két tényezőnek minden esetben kölcsönösen ki kell egészíteni egymást. A műsorpolitikában előtérbe kell helyezni azokat a darabokat, amelyek Egy átlagos műkedvelő színjátszó csoportnál nem áll a rendező rendelkezésére korlátlan számú, legalább átlagos műkedvelő színvonalon játszó személy. Így kénytelen olyan darabokat műsorra tűzni — talán furcsán hangzik —, amelyek hőseinek száma nem lépi túl a számításba jövő műkedvelők számát. Többek között ez is segíti azt a tendenciát, amelyet Borsai M. Péter is említett: A csehszlovákiai magyar drámairodalom darabjait többnyire műkedvelők mutatják be elsőként. Ezek a darabok a művészi és alkotói igényesség messzemenő szem, előtt tartásával úgy íródtak, hogy kevés szereplővel, kis műszaki segédlettel és anyagi ráfordítással színpadra vihetők. Itt önkéntelenül is érintenem kell néhány gondolat erejéig az anyagi ráfordítást. Egy színházi előadás költségeit nincs szándékomban részletesen kimutatni, de meg kell említenem néhány fontos tételt. A darab színpadi környezetének megteremtéséhez a legfontosabb a díszlet és a kellékek összhangja. Ennél a lehető legkisebb anyagi ráfordítás szem előtt tartásán kívül a korhűség, az esztétikai és légkörteremtő tényezők figyelembevétele is fontos. Ha jelmezes darab kerül a repertoárba, akkor a jelmzekölcsönzés díja is emeli a költségeket. Mindent egybevetve, a CSEMADOK helyi szervezetei és más intézmények, amelyek a csehszlovákiai magyar műkedvelő csoportokat támogatják, éppen a fent említett szempontokból kiindulva igyekeznek kisebb anyagi ráfordítással színre vihető darabokat előadni. Ezek a költségek az évente két színdarabot, esetleg esztrádműsort előadó csoportoknál nagy megterhelést jelentenek. Ennek ellensúlyozása érdekében több éve sikeres gyakorlatot folytat a gömörhorkai cellulózgyár üzemi klubjának és a CSEMADOK helyi csoportjának közös színjátszó csoportja. A helyi előadások után a lehető legtöbb alkalommal igyekeznek előadni a betanult darabokat a környező falvakban is. A közelmúltban mutatták be Lovicsek Béla: Csillagszemű asszony című színművét. A sikeres helyi bemutató után eddig négy alkalommal adták elő a darabot a rozsnyói és a rimaszombati járásban: Páskaházán, Csoltón, Mellétén és Harkácson. Palcsó Sándor rendezőnek nem kis gondot okozott a darab színre vitele, melyet végül is Ötvös Eszter színkörvezető segítségével sikeresen megoldott. A két főszereplő, Székely Teréz és Ambrúzs Sándor fiatalságuk és színpadi tapasztalatlanságuk ellenére jó érzékkel formálták meg a darab főhőseit. A többi szereplő sem maradt a műkedvelői átlag alatt. Egyetlen fogyatékosságként talán az egyes epizódszereplők rossz szövegmondását említhetjük. DUSZA ISTVÁN Jelenet a Csillagszemű asszony című darabból Előkészületek az évfordulóra A CSEMADOK trebiSovi (tőketerebesl) járási bizottsága január végén két körzeti értekezletet tartott a CSEMADOK 25 évfordulójának ünnepségeivel kapcsolatban. Az egyik értekezletet Královsky Chlmecen (Királyhelmecen), a másikat Verké KapuSanyban (Nagykaposon) tartották meg; a helyi szervezetek elnökei, valamint pénztárosai részvételével. A jubileumi ünnepségekkel kapcsolatos feladatokat Ripcsu Rudolf, a járási bizottság titkára ismertette a helyi szervezetek vezetőivel. A CSEMADOK járási bizottsága kidolgozta a idei munkatervet, helyi viszonyokra lebontva, a CSEMADOK KB munkatervét. A járás helyi szervezetei ezek szerint kivétel nélkül bekapcsolódnak a „Ki mit tud az SZNF-ről?“ nevű országos vetélkedőbe. Ugyanakkor irodalmi vitaesteket rendeznek a felkelés témájával foglalkozó irodalmi művekről. A járásban a népművészeti rendezvényeket a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulója és at CSEMADOK megalakulásának 25. évfordulója jegyében rendezik aq idén. A járásban minden helyi szervezet ünnepi taggyűlésen emlékezik meg a CSEMADOK megalakulásának 25. évfordulójáról, s értékeli a helyi szervezet 25 éves tevékenységét; azt a munkát, amit a helyi szervezet végzett a közösség érdekében. Az ünnepi taggyűléseket kulturális műsorral kötik egybe. Van olyan helyi szervezet, ahol erre az alkalomra új műsort tanulnak be, van ahol az elmúlt 25 év legsikerésebb műsorait elevenítik fel. Természetesen mindenhol megemlékeznek az alapító tagokról is. Az ünnepségsorozat mellett nem feledkeznek meg a tagtoborzásról sem, amely a járási bizottság feladatai egyik lényeges pontjaként szerepel az idei munkatervben. E terv szerint a CSEMADOK sorai mintegy 700 új taggal gyarapodnak az idén a terebesi járásban. Az egyes helyi szervezetek vezetői az értekezletek során beszámoltak arról, hogy mivel készülnek a jubileumi ünnepségekre. Perbenyiken egy gyermekszíndarabot és egy dalos estet rendeznek. Bodrogon egy színielőadást szeretnének előkészíteni, Kisgéresen író-olvasó találkozót szerveznek. Kistárkányban a 25. évfordulóra az énekkar külön műsorral készül, ezenkívül májusban, a község felszabadulásának 30. évfordulóján CSEMADOK-napot rendeznek. Bodrogszerdahelyen a színjátszó csoport egy Moliére-darabbal készül, s bekapcsolódik az ünnepségek színvonalasabbá tételébe az újonnan alakult citerazenekar is. A bélyiek terve nem kevesebb, mit négy színdarab betanulása a tánccsoport és az éneklő csoport fellépése, író-olvasó találkozó stb. Sorolhatnánk a terveket, az előkészületeket, oldalakat lehetne írni arról, hol mi készül, milyen műsorral emlékeznek meg a helyi szervezetek a jubileumi, 25 évfordulóról. Az a két értekezlet, amelyen a helyi szervezetek a járási bizottság munkatervével ismerkedtek meg, bizonyára ösztönzően hat a további előkészületekre. —gs—
