A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-02-22 / 8. szám

Jubilálunk

Huszonöt éve alakult meg — akkori nevén — ä Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Egyesülete — a CSEMADOK.

Huszonöt év nagy idő a csehszlovákiai magyarság életében, annál is inkább, mert az időt nemcsak évekkel számítjuk, hanem azzal is, amit tettünk az elmúlt évek alatt. 1974. március 20-án lesz huszonöt éve, hogy az országban az elsők között megalakult az érsekújvári helyi szervezet. A megalakulást engedélyező okmány nem volt egyszersmind a zavarmentes kulturális tevékenység záloga is, hiszen az embereket meg kellett győzni arról, hogy az alapító tagok szándéka becsületes, a szervezet célja pedig a csehszlovákiai magyar kultúra ápolása.

Az említett és egyéb nehézségek ellenére két év múlva, tehát 1951- ben 432 volt a tagok száma. Ez a létszám tíz év alatt alig növedett, mert 1961-ben 476 tagunk volt, de a helyi szervezet megalakulásának huszadik évfordulóján már 815.

Ma, amikor 530 helyi szervezetben közel 65 ezer tag tevékenykedik, az újvári helyi szervezetnek 800 tagja van. A taglétszám nem határozza meg egyetlenegy szervezet tevékenységének minőségét sem. Ez csak keret, csak forma, melyet a kulturális munka milyensége, mint tartalom határoz meg. A megalakuláskor mégis az volt az elsődleges cél több tagot!

Ma, a meglevők mellé új munkaformákat keresünk, hogy kielégítsük az igényeket. A megalakuláskor más gondokkal küzdöttünk: nem az új formákat hanem egyáltalán a FORMÁT kerestük, mellyel a magyar kultúrára szomjas közönség elé léphettünk. Ennek eredményeként 1949. április 18-án Kovács Pál vezetése alatt megalakult az énekkar melynek élén azóta Krajcsír, Chovanec, Kopasz*és Trelaj karmesterek után, jelenleg Papp László áll.

Nem sokat váratott magára a színjátszó csoport sem. Az 1950-ben alakult együttes eddig a következő darabokat mutatta be: Danáin György, Mélyszántás, Liliomfi, Mélyek a gyökerek, A csendháborító, A bor, Pünkösdi királyság, Ludas Matyi, Közös út, A csikós, A szabin nők elrablása, Mágnás Miska, Luxemburg grófja, A nagy műtét, Nem vagyunk angyalok, Egy kis bécsi kávéház, Majd a papa, Susmus, Hétre ma várom a Nemzetinél, Jegygyűrű a mellény zsebben. Szeretve mind a vérpadig, Nagymama, Charley nénje... A 25 év alatt betanult harminc színdarab, operett, revü, és ezek 265 előadása már komoly, céltudatos munkára vall, minden más kulturális szervezettel való összehasonlítás nélkül is.

A felsorolt színdarabok nem voltak a színpadi szereplés egyedüli formái. 1949-ben két egész estét betöltő esztrádműsort mutattunk be,

1953-ban már tizenkettőt, 1958- ban huszonötöt... A mai napig — a jegyzőkönyvek tanúsága szerint — 227 esztrád- és alkalmi műsort mutattak be színjátszóink, énekeseink, táncosaink, szavalóink. Az esztrádműsoron kívül, melyeket Fábián András, Wojatsek Ilona, Szenczy György, Szabó János és Záhorszky Elemér rendezett, volt egy, a maga nemében egyedülálló, ma már ismeretlen munkaforma is, a kultúrbrigád. Énekeseink, táncosaink, színjátszóink a földművesszövetkezeteket patronáló üzemek autóin járták a környező falvakat és közvetlenül a szántóföldeken, kinn a tarlón szórakoztatták a mezőgazdasági dolgozókat. 1952-ben harminc ilyen fellépést jegyzett fel a krónika, de az ötvenes évek mindegyike számos hasonló műsorról tanúskodik; szinte összeszámolhatatlan a fellépések száma.

Nem a számok a fontosak, de mégis támpontot adnak egy összefoglaló értékeléshez, melyben szólni kell műsorpolitikáról, közönségnevelésről, önnevelésről és arról az önfeláldozó munkáról is, mely nélkül sikerre vinni egyetlenegy gondolatot sem lehet.

Műsorpo'iitikánkban — amint ezt a felsorolt darabok címei is bizonyítják — csak részben érvényesült az az elv, hogy a színház a nézők szocialista nevelését szolgálja. Ez azzal is magyarázható, hogy kevés megfelelő darab akadt, amely minden szempontból kifogástalan lett volna, tehát eszmeileg haladó, technikailag műkedvelő szinten megoldható, és a közönség igényeit is kielégítő. Az utóbbi követelmény nem hagyható figyelmen kívül, mert éppen a színjátszás bevételeiből segítettük és segítjük ma is anyagilag a többi szakcsoport munkáját; éppen a színdarabok bevétele biztosította a kultúrház felépítéséhez szükséges alaptőkét. Bő anyagi forrás nélkül nem alakulhatott volna’ meg a többi szakcsoportunk.

De megalakult!

Az énekkar és a színjátszó csoport után 1954-ben létrejött a népitánccsoport, melyről a HÉT 74/2 számában olvashattunk és amelynek kapcsán csupán annyit jegyzek meg, hogy az eddig betanult 16 tánc (javarészt saját koreográfia) és a versenyeken elért eredmények a CSEMADOK KB által szervezett koreográfus! tanfolyamnak is köszönhetők,

Pillanatkép a Jegygyűrű a mellényzsebben című vígjátékból színjátszó csoportunk előadásában. Felvételünkön Sztoklaszné és Kiss Magda

hiszen manapság, amikor minden öntevékeny csoportnak számolnia kell a televízió és a hivatásos csoportok igényt emelő műsorával való összehasonlítással egyetlen együttes sem boldogulhat szakképzett vezető nélkül. Ma már nem elég összehozni az ügyesen mozgó fiatalokat. A közönség magas szintű tánckultúrát, eredeti forrásból merített kompozíciót és tájjelegű népviseletet igényel,

1961- ben alakult meg az azóta már országos hírű társas tánccsoportunk, melyet a Keller-házaspár szakszerű és rendszeres munkája fémjelez. Trencsénben, Nyitrán, Eperjesen, Losoncon, Bratislavában, de Csehországban és Magyarországon is ismerik ezt a csoportot, amelyhez egy nemzetközi kategóriájú pár egy „B", négy „C“ és három „D“ kategóriájú pár tartozik. Megnyerték már Szlovákia társastánc-bajnokságát, a csehszlovák táncfesztiválon másodikok lettek, 1972-ben nekik tapsolt a közönség Budapesten, ahol a D—C kategóriában bajnokságot nyertek, a Luzsicza—Király kettős pedig első lett a C kategóriában Magyarország Országos Táncbajnokságán. A csoport többször szerepelt már a Bratislavai Televízió műsorán is.

1962- ben jött létre az országban egyre erősödő honismereti mozgalom eredményeként a honismereti kör. A

II. világháború és a városrendezés során számos történelmi érték ment veszendőbe. Honismereti körünk egyik célja ezeknek az értékeknek a megmentése. Ennek érdekében jó kapcsolatokat hoztunk létre a járási múzeummal, belföldi és külföldi tudományos intézetekkel.

Az említett szakcsoportokon kívül tevékenységünk fontos színtere az 1966-ban alakult Kassák Lajos Ifjúsági Klub is. A klub tevékenysége, célkitűzései, munkamódszerei és természetesen eredményei is változóak. Eleinte nem volt könnyű összeegyeztetni a helyi szervezet távlati céljait a fiatalok pillanatnyi elképzeléseivel, de a vezetőség tudta és tudja, hogy az ifjúság megnyerése mindkét fél számára kedvező eredményekkel jár, és ez a meggyőződés segítette áthidalni a generáció közötti — inkább mentalitásból fakadó, mint elviségen alapuló — nézetkülönbségeket.

Szakcsoportjaink rendezvényein kívül a vezetőség a kultúrbizottsággal karöltve vendégművészek fellépésével is biztosította a város lakosságának szórakozását és művelődését. Székházunkban fellépett már a magyarországi művészek közül Sárdi János, Rátonyi Róbert, Németh Marika, Latabár Kálmán, Vámosi János, Zárai Márta, Angyal János, Ambrus Kyri, Kazal László, Palotás Erzsi, Váradi Hédi, Koncz Gábor, Benkő Péter, ősz Ferenc, Peterdi Pál, Domahidi László és Réti József, de természetesen sok cseh és szlovák előadóművész is.

Rendeztünk író-olvasó találkozókat, előadásokat és vitaesteket, melyeken körünkben üdvözölhettük; Egri Viktort, Fábry Zoltánt, Móricz Lilit, Lőrincz Gyulát, Kassák Lajosáét, dr. Krammer Jenőt, dr. Dobossy Lászlót, dr. Hegedűs Gézát, dr. Turczel Lajost, dr. Csanda Sándort, Lovicsek Bélát, Gyurcsó Istvánt és másokat.

Egyik legsikerültebb vendégműsorunk a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének fellépése volt 1969- ben.

Ünnepi alkalmakkor az összes szakcsoport közreműködésével adtunk műsorokat. Emlékezetes az SZNF, a NOSZF és a város felszabadításának évfordulóján évről évre megismétlődő ünnepi műsor, Ezek sorából mégis kiemelkedik a CSKP megalakulásának 50. évfordulója alkalmából megrendezett ünnepi est. Ezekkel a rendezvényekkel 'is bizonyítjuk: munkánk céltudatos és elvhű.

Helyi szervezetünk jó kapcsolatokat tart fenn megalakulása óta a város többi társadalmi szervezetével és az állami szervekkel. A városi nemzeti bizottság jó munkánk elismeréséül 1959-ben 600 000 korona támogatást nyújtott a városszépítési „Z“ akció keretében székházunk felépítéséhez. Ez nagy segítség volt, de egymagában kevés a kultúrház felépítéséhez. A helyi szervezet anyagi erejével párosult a nagy lelkesedés: döntöttük a falakat és a régi rom helyéül Napsugár tánccsoport fellépés közben