A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-02-22 / 8. szám

PETŐFI VERSEIVEL A MONARCHIA BÖRTÖNÉBEN Mintegy két évtizeddel Petőfi Sán­dor születése után jött a világra a cseh fővárosban egy szabadságszere­tő újságíró és költő — Karel Túrna. Gimnáziumi éveit Rychnov nad Knéznou, Hradec Králové és Písek városokban, a cseh szellemi élet je­lentős vidéki központjaiban töltötte. Később Prágában politechnikai ta­nulmányokat folytatott, ám 19 éves fővel a Národní listy c. újság mun­katársa lett, s a lap szerkesztőségé­nek szinte élete végéig tagja maradt. A lap, amelyben negyed évszázadon át jelentek meg vezércikkei, nem az egyedüli újság volt, amelynek dolgo­zott, közölték cikkeit az Obrana című politikai szemle, az Osvéta c. népmű­velési folyóirat, a Kvéty, a Hlas és más színvonalas újságok is. Karel Tűma a múlt század hatvanas évei­nek elejétől élénken részt vett a po­litikai életben, különösen az ócsehek és ifjúcsehek közti eszmei küzdel­mekben, s a fiatal újságiró kitűnő szónoknak és verhetetlen érvelőnek bizonyult. Csodálattal töltötték el a világtör­ténelem és a nemzetközi politikai ki­emelkedő egyéniségei; újságírói tevé­kenysége során cikkeket, tanulmá­nyokat, könyveket írt róluk. Saját Írásaiban, költeményeiben és dalai­ban eszményképeihez és haladó szel­lemű barátaihoz méltón védte nem­zete és a maga igazát. Lelkesen fo­gadta a cseh tornászegylet, a Sokol megteremtését, a Habsburg-ellenes magatartás legnemesebb kifejezését látta a mozgalomban. A tornászegy­let indulóiból többnek Karel Tűma a szerzője. Költött szentimentális, de harcos, politikai hangú, hazafias da­lokat is. Ezek közül a legismerteb­bek a Píseft éeské omladiny (A cseh fiatalság dala) és a Hranice vzplála tam na bfehu R^na (Kigyúlt a máglya ott a Rajna partján) c. köl­temények, amelyeket a Svoboda cí­mű népszerű folyóirat közölt. A merész kiállású újságíró nem riadt vissza a hatalmi terrortól. Pe­dig gyakran volt kellemetlensége a hatóságokkal, bíróság előtt is nem­egyszer állt, és a hatvanas évek fo­DEMÉNY OTTÓ Megüzened Nyitod a szárnyas ajtót: Itt vagyok! Lábadon jeszenyini por, ujjadon még a puhabélű bodza fanyar szaga, tekinteted gyanakvó. Vaskosan és esetten érzed — kései sarj vagy. Elődeid a várost rég bevették s a bennszülöttek fölényével nézik gomblyukadban a csüggedt, lila mályvát. De már nincs vissza út! a kék ég kitaszított, a zöld füvön heverned nem lehet. Hát letelepedsz rőt kőasztalodhoz s megüzened az otthon maradóknak, hogy adják ki anyai jussodat. S nem áruláson töröd a fejed, de valami igazabb lázadáson. lyamán tizenkilenc hónapot töltött a monarchia: börtönében. Kevesen tud­ják, és az irodalomtörténet is csak igen szűkszavúan jegyzi fel, hogy börtönbüntetése során Petőfi Sándor verseivel foglalkozott, s ekkor végez­te el FrantiSek Brábek nyersfordítá­sainak átköltését. A szárnyaszegett cseh írónak raboskodása alatt éppen a magyar poéta szenvedélye szabad­­ságszeretete adott erőt a méltatlan büntetés elviseléséhez s az elveihez való ragaszkodáshoz. Túmára ifjúkorától fogva nagy ha­tást gyakorolt a népek szabadsághar­ca. Ezért állt közel szívéhez a ma­gyar szabadságharc is. Régi könyv­tárakban és múzeumokban megtalál­hatjuk egyes műveit s beléjük lapoz­hatunk. 1871-ben adta ki Az ameri­kai nép harca az önállóságért c. könyvecskéjét. Egy évre rá megjelent Washington Györgyről c. műve, az Amerikai Egyesült Államok első el­nökéről, aki a virginiai függetlensé­gi mozgalom kiemelkedő egyénisége volt s a szabadságharcban az ango­lok ellen küzdő hadak élén állt. Ott van a prágai Nemzeti Múzeum könyvtárában A szabadság apostola c. könyv is, amely 1873-ban jelent meg. Ennek a címe és kiadásának éve után Ítélve arra gondolhatnánk, hogy Petőfi születésének 50. évfor­dulója alkalmából írta s adta ki a könyvet Túrna, aki mint műfordító is jól ismerte Petőfit, ámde nem ő­­róla szól, hanem egy Giuseppe Maz­­zini nevű olasz politikusról, a titkos köztársasági egyesülés megteremtő­jéről, az olasz nemzeti egység har­cosáról. A cseh könyvtárakban 1874-ben új Tüma-könyv jelent meg. A kis bel­ga nemzet életéből címen s a belgák felkeléséről, függetlenségük kivívá­sáról szólt. Ihleti Írország, megfogja Giuseppe Garibaldi harcos egyénisé­ge, alig lehet felsorolni mindazoknak a könyveknek és füzeteknek címét, amelyekkel a szabadságeszmét ter­jesztette a nemzeti öntudatra ébredt cseh nép közt. Megírta a Karel Hav­­líéek Borovsky életrajzát, amelyben ismeretlen kéziratok és levelek alap-Eqy harcos tollú cseh újságíró KAREL TŰMA — Pavel Lisy rajza ján mutatta be a kiváló politikust és újságírót; Túrna harcos tolla fáradhatatlan volt. Újságírói és népnevelői munkássága mellett a költészet, humor és szatíra eszközeivel is küzdött; nemcsak gúnyiratoknak, hanem kacagtató írá­soknak is mestere volt. Humoros el­beszéléseit, amelyekben javarészt diákköri élményeit dolgozta fel Tör­ténetek a cseh" malmokból című hat­kötetes gyűjteményben adta ki 1885- ben. Ha e mű nem is foglal el túl előkelő helyet az író életművében és a kor irodalmában, többször is kia­dásra került s egyes részeit színpad­ra alkalmazták, sőt filmre is vitték. Nagy eszményképeihez élete során még sokszor visszatért s róluk szóló írásait Történelmi jellemek című könyvében adta ki 1881-ben. öt év­vel később elhunyt barátja és példa­képe, a Národní listy alapi tó-szer­kesztője: róla szól műve, amelynek címe Dr. Július Gregernek a cseh szabadság dicső védelmezőjének éle­te. Túrna színdarabokat is írt, 1879- ből való a Lelkiismeret avagy Tűz­­áldozat a Balkánon és 1895-ből az Aranytoll. Karel Túrna — aki két évvel az első világháború kitörése után hunyt el — a cseh irodalom legterméke­nyebb alkotói közé tartozik, még akkor is, ha tankönyvírók és más könyvek szerzői igen röviden intézik el. Nem kivétel ez alól A cseh irodalom tör­ténete című budapesti kiadvány sem (Gondolat — 1964), amely 137. olda­lán éppen csak megemlíti Tárnát a Petőfi-antológiával kapcsolatban. A börtönben készült műfordítása Básné Alexandra Petőfiho címmel Egy szót se róluk — rét, patak, madárdal: s megírod első, modern dalodat. JUHASZ FERENC A vedlő aranycsipkeláng-oszlop Aranyat-vedlő jegenyén ugrál a rigó feketén. Aranypikkely-lángokat: rugdos rothadt tollakat. Mint nagy fekete A-betű ugrál a kő-tekintetű feketerigó a jegenyén. Csipkés a hulló láng-remény. Hull pörögve lefele a jegenyefa levele, a tar ágak közt égve hull. Nézem mosolytalanul, Aranycsipkeláng-oszlopon, aranytollcsipke-kőrúdon, ugrál a rigó. Mi jogon? Meghalsz? Meghalok. Jól tudom. 1871-ben jelent meg A világ költé­szete sorozat második köteteként. Jan Neruda, aki a cseh irodalomban Petőfi első érdemleges tolmácsolójá­­nak számít, meghatódva vette kézbe az új válogatást, amely már átfogóbb képet nyújtott kedvenc költőjéről, ö vállalta, hogy a Národní listyben ismertesse a Brábek-Túma féle mű­fordítást. Cikkének mottójául a Jö­vendölés című költemény zárósorait választotta. „Petőfi az a gyémántka­pocs, amely a magyar irodalmat a világirodalomhoz kapcsolja“ — írja Neruda, s rajongó szeretettel szól a költőről, akinek versei által ismerhe­ti meg a cseh nemzet a magyar nem­zetet. A műfordításról azt írja, hogy ez a cseh fordításirodalom legjobb alkotási közé tartozik. „A szó oly lá­gyan simul az idegen gondolathoz, mint a játékos hullám, a cseh tűz és a cseh gondolat villaná­sa úgy sugárzik és fénylik itt, mint a nagy magyar poéta tüze és villá­ma. Annyi bizonyos, hogy nincs nyelv, amelyen e versek jobb fordí­tása megszülethetett volna. Tegyük még hozzá, hogy Petőfi az eszményi szabadság dalnoka, a hatalmáért még csak harcoló nemzet dalnoka volt, — hol is érthetnék őt jobban mint mi­­nálunk?“ Neruda jóleső elismerése sok mindenért kárpótolta Karel Tű­­mát, akinek bizony békétlen tolla miatt munkásságáért nem sok köszö­netben volt része. SZÁNTÓ GYÖRGY

Next

/
Oldalképek
Tartalom