A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-02-15 / 7. szám
Bámulta, aki látta MMÜÜ ■nHBMMMMKMMUB' Aki egyszer Bagdadbaji, az Ezeregyéjszaka városában jár' ne felejtsed megtekinteni Szamarrát, 112 kilométerre északra, a Tigris bal partján. Könnyen elérhető az iraki fővárost az ország északi részével összekötő jó karban levő országúton. Gyakori célja síita zarándokoknak, de az Irakba látogató külföldi turistáknak is. A város nevezetessége óriási romterülete. A Tigris vizében mint hatalmas tükörben nézegetik magukat az óváros több mint ezeréves pompás, színes épületei, a háttérben egy mecset aranyozott kupolája tündöklik a napfényben, s az Ezeregyéjszakának ezt a kulisszáját a város fölötti dombon emelt karcsú minaret látványa tetőzi be. A történelem itt az időszámításunk előtti 4500 körüli időkből, vagyis az ősi Mezopotámia betelepítése körüli időkből származó agyagtáblák, mázas agyagedények, szobrocskák és festmények útján szól hozzánk. A bagdadi Iraki Múzeumban egész külön osztályt nyitottak a Szamarrából származó régészeti gyűjteménynek. Már Marcellino római történetíró is megemlékezik Szamarráról, mint a római és a perzsa hadak között az i. sz. 363-ban megvívott véres csata színhelyéről, de a város a IX. században emelkedett igazi jelentőségűvé, amikor al-Mutaszim kalifa, a legendás hírű Harun-al-Rasid kalifa egyik fia elhatározta, hogy ide teszi át székhelyét Bagdadból, ahol állandó volt a torzsalkodás török zsoldosai és a lakosság között. 835-ben választotta külön székvárosául Szurraman-ra-á néven, ami annyit jelent: bámulta, aki látta. A nagy fényűzéssel épített város al-Mutavakil kalifa (848—861) uralkodása idején érte el virágzásának tetőpontját, ámde ennek meggyilkolása után gyors hanyatlásnak indul. 889-ig ugyan nyolc uralkodó váltotta itt egymást, legtöbbjük báb volt a katonai parancsnokok és a török zsoldosok kezében. Amikor azután az utolsó közülük ismét áttette a székhelyét Bagdadba, Számárrá jelentéktelen kisvárossá A Nagy mecset épülettömbjéből jó állapotban megmaradtak a hatalmas falak A híres spirális mecset fejlődik vissza, a paloták pusztulnak, romosodnak, a város egykori fénye, pompája feledésbe merül. Ahhoz, hogy visszaképzeljük magunkat a város hatalmának és dicsőségének korába, nincs szükségünk Aladin lámpájára, maguktól beszélnek a Nagy mecset romjai, a csigavonalban épített minaret vagy a kalifa palotájának a szemközti parton látható romjai. A trónterem üres, a hárem elárvult, a rózsavízzel telt fürdők és a hárfák édesbús hangja már csak a mesében szerepelnek, amit az árnyékok suttognak a boltozatok alatt, ahol a pókhálók megállították az időt. A IX. századból származó Nagy mecset kolosszális épülettömbjéből máig megmaradtak a hatalmas falak, elképzelést nyújtva a 160x240 -méter alapterületű épület együttes méreteiről, ahová huszonegy kapun át lehetett bejutni. A csigavonalú minaret 52 méter magasba emelkedik, mintha egy hatalmas ujj mutatna forogva az ég felé, az iszlám nagyságának jelképeként. 1970-ben rekonstruálták ezt az egyedülálló építészeti emléket, amely az óbabiloni zikkuratokra emlékeztet, állítólag ezeknek a mintájára épült. A spirálison, a csigavonalon kényelmesen fel lehet jutni a minaret tetejére, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a városra s az 1952—56-ban épült mesterséges tó víztükrére. A duzzasztógáttal felfogják az öntözéshez szükséges vizet, azonkívül elejét veszik a korábban oly veszélyes árvizeknek. Az utóbbi években az iraMIKOR NYÍLIK MEG A SZUEZI-CSATORNA? A közel-keleti konfliktus gyors politikai megoldása előmozdítaná a világ egyik legfontosabb vízi útjának — a Szuezi-csatornának az újbóli megnyitását. A forgalomból való kiesése az 1967- es izraeli agresszió nyomán gazdaságilag elsősorban Európát, Dél- és Kelet- Ázsiát és természetesen elsősorban a Közel-Kelet országait sújtja. A Szuezl-csatorna 1869. november 17-én nyílt meg. Építése több mint tíz évig tartott. Az építkezés ideje alatt az épitkezésben részt vevő mintegy 40 000 munkásnak a fele meghalt; a legtöbbje tífuszjárvány következtében. A csatorna 87 éven át egy nemzetközi részvénytársaság tulajdonában volt; a Csatorna Társaság részvényeinek többsége francia és angol tőkések kezében volt. Az 1952-es köztársasági államfordulat után katonatiszteknek az a csoportja, amely megdöntötte a korrumpált királyságot, a csatorna-övezetben az egyiptomi felségjog helyreállítására törekedett. 1954-ben Nasszer elnök kikényszerítette, hogy az angol csapatok elhagyják a csatorna-övezetet, és 1956. július 26-án államosította a csatornát. Válaszként Anglia, Franciaország és Izrael 1956 októberében agressziót hajtott végre Egyiptom ellen. A csatornán az izraeli csapatok távozásáig szünetelt a forgalom, s a katonai akciók által okozott károk helyreállítása egészen 1957 júniusáig tartott. Az egyiptomi kormány a következő tíz év folyamán, 1957 és 1967 között a csatornát kiszélesítette, kimélyítette medrét, úgyhogy 38 láb merülésű, 70 000 tonna űrtartalmú hajók is áthaladhassanak rajta. 1958-ban megállapodott a volt Csatorna Társaság részvényeseivel a kártérítés kérdésében, és 1963-ig teljes egészében kifizette a kártérítési összeget. A csatorna a hatvanas években 180 millió dollár tiszta nyereséget hozott évente Egyiptomnak. A csatorna lezárása az 1967 júniusi izreali agresszió következtében, az ENSZ külön tanulmánya szerint, évente 1,7 milliárd dollár kárt okoz a világgazdaságnak, azzal, hogy megdrágult a tengeri fuvarozás, mivel a hajóknak meg kell kerülniük az egész afrikai kontinenst. A Szuezi-csatornán haladt át a tengeren fuvarozott áruknak 16 százaléka s a tengeren fuvarozott olajnak és olajtermékeknek egyötöde. Egyiptomnak már megvannak a kidolgozott tervei a csatorna üzembe helyezésére. A feltétel azonban az izraeli A Lidice csehszlovák tengerjáró a csatornán ki kormány iparosítási programjának keretében erőmű is épült a folyón, kihasználva hatalmas energiáját. A város képe madártávlatból azt mutatja, hogy Számárrá épületcsoportjai két szentként tisztelt imámnak, a IX. században itt eltemetett Ali-al-Hadinak és fiának, Hasszanal-Aszkarinak sírja körül helyezkednek el. A két sír zarándokhelye lett a síita hívőknek, s 1886-ban pompás szentélyt emeltek föléjük, amely ma is híres búcsújáróhely. A mecsetek és minaretek színaranynyal burkolt kupolái messzire csillognak, villognak a tűző nap fényében, de a ragyogó színű, pompás majolikaburkolatok is felveszik velük a versenyt. A főtéren, a mecset főbejárata körül élénk a sürgés-forgás. A mecsetfalhoz tapadó kis emléktárgy-boltok tobzódnak a színekben, mint a festő palettája. A gazdag mozaikborítású kapu előtt méltóságos testtartású hadzsi halad el földig érő khalátban, a tér túlsó oldalán az utca felé nyitott teázók sora, ahol egy pohár tea mellett órákig el lehet töprengeni a világ múlandóságán, vagy elbeszélgetni valamely jó baráttal. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a mecset síita szentély, s a „hitetlen“ idegen számára tilos a belépés. De mindig akad vállalkozó szellemű muzulmán, aki megfelelő baksisért megengedi, hogy a hitetlen legalább távolról egy pillantást vethessen a zárt udvarba. A téren álló többemeletes házak tetejéről legalább egy részét látni lehet az ismeretlennek, ami a tiltott gyümölcs ingerével hat. A mecset csodálatos mozaikkal borított udvarán hangyamód nyüzsögnek a zarándokok, valóban hangyaként hatva az őket körülvevő hatalmas méretek között. Itt összeolvad a múlt és a jelen. Az idő azonban nem áUt meg a mecsetek és a paloták falai között. Szamarrának nemcsak múltja, jelene, biztató jövője is van. 1970-ben 7,5 millió iraki dinár beruházási költséggel egy korszerű gyógyszervegyészeti gyár épült itt, amely 80 százalékra fedezni tudja az egész ország gyógyszerszükségletét. Az állami gyár 1300 embert foglalkoztat, s az iraki gyógyszeripar termékei eljutnak Afrika és Ázsia számos országába. Ez is Számárrá — az új ipari központ. csapatok kivonása az 1967-ben megszállt összes arab területekről. Nincs kizárva, hogy a végleges politikai rendezés részeként a szuezi fronton szemben álló csapatok szétválasztásáról aláirt egyiptomi-izraeli megállapodás maradéktalan végrehajtása után az egyiptomi kormány fontolóra veszi a csatorna megnyitásának kérdését. Számítások szerint a csatorna megtisztításának munkája négy hónapot venne igénybe. Az 1967-es izraeli agresszió következményeként 16 hajó vesztegel a csatornán, a Keserű-tavak térségében. Egy közülük elsüllyedt, a többi karbantartásáról kis létszámú legénység gondoskodik. Köztük van a Lidice nevű csehszlovák tengerjáró hajó is. A nagy hajózási vállalatok és olajtársaságok hatalmas, 100 000 tonna űrtartalmat meghaladó hajók építésével Igyekeztek megoldani a csatorna kiesésével keletkezett problémákat. A csatorna üzembe helyezésére vonatkozó egyiptomi tervek igyekeznek kielégíteni ezt az irányzatot s számolnak a csatorna további kiszélesítésével és mélyítésével úgy, hogy a jövőben 70 láb merülésű, 270 000 tonna űrtartalmú hajók is áthaladhassanak rajta. A költségeket 700 millió dollárra becsülik. Ezt az összeget Egyiptom már biztosította a Világbanktól és az arab olajtermelő országoktól felveendő kölcsönök formájában.
