A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-02-15 / 7. szám

ROMA = EMBER Így írva talán a cím is magyarázatra szorul, mert azt gondolhatná a kedves olvasó, hogy nem ismerjük a szavak értelmét vagy netán gúnyo­lódni akarunk. Nem! Roma, az ember, a szó szo­ros értelmében, és szerencsére ezt a szót már egy­re gyakrabban írhatjuk csupa nagybetűvel. Így: EMBER. A cigányokról, vagy ahogy magukat nevezik, a romákról, gyakran esik szó az utóbbi időben nálunk. Problémájuk, mely egyben a társadalom problémája is, egyre inkább napirendre kerül. De mit tudunk rólunk azon kívül, hogy egyben s másban elmarasztaljuk őket, mit tudunk gond­jaikról, bajaikról? Tudjuk például azt, hogy Észak-Indiából származnak, és a X. század vé­géig szétszóródtak Ázsia, valamint Európa or­szágaiban. Számukat kb. 3 millióra becsülik, kö­zülük Európában 1 millió telepedett le, vagy jár­ja a történelem országútjait. Tudjuk azt, vagy tudják a fiatalok azt, hogy a cigányok is ráke­rültek Hitler halállistájára és Lengyelországban csaknem mindegyiket kiirtották (becslések sze­rint 35—40 000-et)?! Tudom, hogy társadalmi rendszerük, életmód­juk a múlt hagyományait őrzi. Sokan közülük még megtartották szokásaikat, ruházatukat, rész­ben nyelvüket is, bár környezetük kultúrájából is sokat átvettek. Különböző foglalkozást űztek és űznek. Többségüket évszázadok folyamán nem sikerült letelepíteni. Számtalan erőszakos intéz­kedést foganatosítottak ellenük. A legkegyetle­­nebbb intézkedés még ott él az idősebbek emlé­kezetében, amikor a hitleri Németország, mint az „alsóbbrendű faj“-hoz tartozókat, koncentrációs táborba hurcolta, és mint már említettük, tízez­rével pusztította el őket. Jó lesz feleleveníteni azt is, hogy a szocialista társadalmi rend tette lehetővé, hogy a cigányok a társadalom egyenjogú tagjaivá váljanak. Ez egyáltalán nem hallatszik frázisként akkor, ha a hazánkban élő cigányok helyzetét vizsgáljuk. Abból a tényből kell kiindulnunk, és ezzel mára téma komolyságát is bizonyítjuk, hogy Szlovákiá­ban kb. 180 000 cigány él, és több esetben ezek­nek viselkedése, magatartása ellentétben áll a többi lakosság magatartásával. Egy részük élt és él a társadalmunk adta lehetőségekkel, otthagyta a múltat és bekapcsolódott a normális életrit­musba. Nem árulunk el titkot, ha a negatívu­mokra is rámutatunk. Elég csak annyit említe­nünk, hogy a nálunk éfő cigányok fele továbbra is az elmaradott településeken találja meg ott­honát, az ezzel járó negatív következményekkel együtt. Nem szeretem a számokat, a statisztikai ki­mutatásokat, mert mögöttük gyakran elvész az ember, de ebben az esetben nem tudom kikerül­ni azokat az elriasztó adatokat, melyek szerint az 1971/1972-es tanévben 41 921 cigánygyerek kö­zül 32 % megbukott. Az első osztályból 41,5 szá­zalékának nem sikerült a második osztályba lép­nie. Óvodába a cigánygyerekek 17 százaléka jár. Ezek a számok valóban magukért beszélnek. Hogyan is érhetne el jó eredményt az a gyerek az iskolában, akinek az otthoni környezete elszo­morító, és ráadásul óvodába se jár, ahol bizonyos előképzést kapna, és az együttélés alapvető sza­bályait elsajátítaná. A fenti tényeket figyelembe véve, sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a cigánykérdés ná­lunk komoly társadalmi probléma. A párt- és ál­lami szervek egész sor intézkedést hoztak e prob­léma megoldására. Most arra van szükség hogy a társadalmi szervezetek, a Szocialista Ifjúsági Szövetség és pionírszervezete, a Testnevelési és Sportszövetség, de nem utolsósorban a CSEMA­­DOK is segítsen annak elérésében, hogy meg­szűnjön nálunk a tipikus cigányélet, hogy a ci­gányok is bekapcsolódjanak társadalmunk éle­tének normális vérkeringésébe. Ismert tény, hogy a nevelést a legkisebbeknél kell kezdeni. A Szlovák Szocialista Köztársaság­ban közel 45 000 hat—tizenöt év közötti cigány­­gyerek él. 1973. június végen 1113 iskolaköteles korból kinőtt cigánygyerek maradt otthon, va­gyis egyharmada azoknak, akiknek el kellett vol­na helyezkedniük. Így évről évre szaporodik azoknak a száma, akik sehol sem dolgoznak. A Szocialista Ifjúsági Szövetség és pionírszer­vezete célul tűzte ki, hogy lehetőségeihez mérten segít a cigányprobléma megoldásában. A pionír­szervezet nevelő hatása ismert. Szükségesnek tart­juk, hogy egyre több cigánygyerek találja meg az utat a szervezethez. A pionírházak adta lehe­tőségek kihasználása fontos szerepet tölthet be. Ismeretes a cigánygyerekek természetes hajlama a zene és a tánc iránt. Be lehet kapcsolni őket ilyen és más szakkörök munkájába. Nemcsak a gyermekekre, de a felnőtt lakos­ságra is hatni kell. Itt már szükséges a helyi nemzeti bizottságok és az egyes társadalmi szer­vezetek szoros együttműködése. Előadások szer­vezése különböző témákról, filmvetítések nem­csak a fiatalok, hanem az idősebbek nevelését is elősegíthetik. Ismeretes, hogy az iskola mellett a család, vagyis a közvetlen környezet van a leg­nagyobb hatással a gyermekre. Ezért, ha a ci­gányproblémáról beszélünk, nemcsak a fiatalo­kat, hanem az idősebbeket is nevelnünk kell. Mindnyájunk érdeke, hogy ők is hasznos tagjaivá váljanak társadalmunknak. CSIKMÁK IMRE SZENVEDÉLYES GYÚJTÓ Minden embernek von valamilyen hobbyja. Talán a gyüjtögetök tábora a legszélesebb. Hogy mi mindent gyűjt az emberiség? Bélyegeket, képeslapokat, lepké­ket, sörösüvegeket, kisautókat, és igy sorolhatnánk to­vább. A briini Karel Zezulának például szenvedélye az öngyújtó-gyűjtés. Gazdag gyűjteményében megtalálha­tók a világ minden táján gyártott öngyújtók. EHHEZ BÁTORSÁG KELL Az emberi bátorság és ügyes­ség nem ismer határokat. A szovjet ejtőernyősök bemuta­tóján volt mit megcsodálni. A felvételen látható ejtőer­nyősök 1500 méter magasból ugrottak ki egy hatalmas mé­retű ejtőernyő segítségével, egyszerre négyen. A GYERMEK JÁTÉKOK IS FEJLŐDNEK A NAGY ÖREG Noéi Roquevert nem­rég ünnepelte 81. születésnapját. Több mint 150 filmben sze­repelt olyan híres csillagokkal együtt mint Bourville, Fer­­nandel, Louis Funez. mini magazin Ha végigjárjuk a játéküzleteket, nyu­­qodtan megállapít­hatjuk, hogy az utóbbi évtizedben a játékok fejlődésé­ben is hatalmas előrehaladás ta­pasztalható. Fran­ciaországból kap­tuk a hirt, hogy olyan kis kerékpár gyártását kezdték meg, melyet villanymotor hajt. Ehhez csak annyit sze­retnénk hozzáfűzni: tapossák a gyerekek nyugodtan a pedált, kell nekik a mozgás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom