A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-02-15 / 7. szám
ÁDÁM CS EVA CSetc a MATESZ színpadán Folyik a hangulatos tárgyalás (Rozsár József, Turner Zslgmond, Udvardi Anna, Kucman Eta, Bugár Gáspár) Az ügyvéd és a társadalmi védőnő szócsatája a férjjelöltért (Szentpétery Aranka, Holocsy István, Dráfi Mátyás) És akik tanúkként jönnek, s házasokként távoznak: Franz és Trúdi (Varsányi Marika, Pőthe István) JEGYZET A HÁZASSÁGRÓL Évről évre nálunk is a házasságok ezrei futnak zátonyra, s az eredmény: bontóper, bírósági tárgyalás, válás.,. Esetről esetre a bíróság feladata felelősségteljesen kivizsgálni és eldönteni, vajon a pereskedő, haragos felek mi okból s valóban eléggé nyomós érvek súlya alatt határozták-e el házassági kötelékeik felbontását? És a tárgyalóteremben elhangzó vallomások többségét harag és dac fűti, kínos emlékek fölelevenítése keseríti... s rendszerint csupán egyetlen objektív szempont földerítésére nem futja már a törvényszék idejéből: arra, hogy a szemben álló felek tulajdonképpen miért is kötöttek egykor házasságot? Nos, éppen egy ilyen rendhagyó, mondhatnám „oknyomozó“ tárgyalás bonyolódik a Német Demokratikus Köztársaság egyik legismertebb és legnépszerűbb színműírója — Rudi Strahl ügyes vígjátékában, az „Ádám és Éva eseté“-ben, melyet január közepén mutatott be nagy közönségsikerrel a Magyar Területi Színház komáromi társulata. A házasság témája gyakorta viszsza-visszatérő motívum Rudi Strahl prózai és színpadi alkotásaiban. A szerzőt azonban nemcsak e kötelék személyi vonatkozásai érdeklik, hanem a házasságot elsősorban társadalmi jelenségként vizsgálja, és ezért a házastársak együttélésének összetett problémáit is főképpen azok társadalmi hátterében teszi vizsgálat tárgyává. A darabnak remek cselekményindító ötlete van: két fiatal, Ádám és Éva meglehetősen elhamarkodottnak tűnő házasságkötésük előtt, egy mondva csinált bírósági tárgyalásba bonyolódnak, mely azt lesz hivatott eldönteni, hogy a tizenéves férj- és feleségjelölt kapcsolata eléggé szilárd s egészséges alapokon áll-e? Természetesen, e fordulatos, gyorsan pergő történet során kiderül, hogy az ember életének ebben a sarkalatos és kényes kérdésében bizony éppen olyan nehéz tanácsot adni, mint előrelátni, vagy akár „csak“ igazságosan bíráskodni... Rudi Strahl ezért nem is emeli magasra a moralisták szokványos, figyelmeztető mutatóujját — az oktatás vagy a fenyegetés esetleges szándékával. Ehelyett elsősorban szórakoztatni akar, s olyan dolgokban készteti mosolyra nézőjét, melyeket mindannyian kiválóan Ismerünk. Így sok esetben egyenesen önnönmagunkon mosolygunk. Kár, hogy a bírósági környezet — dramaturgiailag — a megoldás helyett inkább csak okozat; pontosabban, számos humoros jelenet, ötletes fordulat ízes aforizma és logikus következtetés ötvözete. Sajnos, a lendületes vígjátéknak ezt a szerkezeti szépséghibáját nem tudja ellensúlyozni az előadás hangvétele; a darabban a néző nem mond véleményt, nem foglal állást. Tnkább csak a probléma felszínén marad, ahelyett, hogy az adott keretekkel élve boncolgatni próbálná vagy fontossági sorrendbe állítaná a felmerülő kérdések garmadát. Az újság nyelvén szólva, elmélyült elemzés helyett megelégszik csupán egy röpke jegyzet eszköztárával. Félreértés ne essék: nem receptet, tévedhetetlen döntést hiányolok, hanem egy bizonyos újszerű nézőpontot erre a mindennapi életben számtalanszor felmerülő és gyakran színpadra vitt problémára. Persze, az Is lehetséges, hogy bizonyos fokig már az is vélemény, ha őszintén s nem kis öngúnnyal beszélünk ezekről a komoly társadalmi problémákról, melyeknek eredőjét azonban mindig a legszemélyesebb magánügyeink jelentik. Takáts Ernőd, az előadás rendezője az eredeti szöveghez ragaszkodva, rendezési elképzeléseinek homlokterébe a mai fiatalokkal rokonszenvezve — vígjátéki mozzanatokat állította. Ebben a felfogásban rendezése szinte hibátlan, hiszen az előadás lendületes, mulatságos és számos ötlettel tarkított. Ha ellenben a fölvetett probléma komolyságát is figyelembe vesszük, úgy azt is látnunk kell, hogy sziporkázó ötleteinek sokaságában — a szerzővel azonosulva — megfeledkezett számos ellentmondásos helyzet nyújtotta lehetőség kihasználásáról, ami esetleg nagyban hozzásegíthette volna őt akár a hiányolt újszerű látásmód kialakításához is... A színészek élénk játékkedvvel, mókázva és fölszabadultan játszanak. Szemmel láthatóan együtt szórakoznak a vidáman nevető közönséggel. Különösen emlékezetes alakítás Bugár Gáspár tintaszagú, precíz írnoka. Az egész törvényszéki tárgyalás során kedélyes, gyöngéd és megértő bírónak bizonyult Turner Zsigmond; mindvégig megfontolt, kimért és célratörő, társadalmi védőnő Szentpétery Aranka. Talpraesett és körmönfont ügyvéd Dráfi Mátyás. A fiatal színészek közül Pőthe István sikerrel próbál jellemet faragni Franz kissé suta figurájából. Trúdi szerpét Varsányi Marika játssza egyszerű eszközökkel, leleményesen. A két főszereplő közül Kucman Eta Éváját érzem sikerültebbnek. Érdekesen, lobbanékonyan, érzelmileg gazdagon és őszintén játszik még akkor is, amikor már lényegében kifogyott a szerepe. Holocsi István (Ádám) is egy tiszta, indulataiban kifejező fiatalembert állít elénk, meggyőzően. Konrád József fordította a vígjátékot gördülékenyen, és a mai fiatalok nyelvezetének megfelelően. Az előadás díszletei (Márton Miklós m. v. munkája) inkább a méreteiben kisebb vidéki színpadokon keltenek majd jó hatást, míg a komáromi Szakszervezetek Házában kissé szegényesnek tűntek. BORSAI M. PÉTER (Nagy László felvételei)
