A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-02-08 / 6. szám

Aubergc de Castille palota

kanélküliséget vont volna maga után, ezért kitört az ország történelmének egyik legfurcsább válsága. Minden erejükkel azon fáradoztak, hogy továbbra is fenntartsák a brit támaszpontot, ezzel mintegy feláldozva hazájuk politikai és stratégiai függetlenségét.

Jó tanulság volt ez a máltaiak számára, s ekkor elhatározták, hogy a szigetet a turisták paradicsomává varázsolják. Kitűnően felszerelt szállodai létesítményeket építettek, s óriási hírveréssel sikerült is elérniük, hogy évente közel félmillió turista látogasson el a szigetre. Kezdetben a szocialista országok turistáit nem fogadták, de az 1973-as esztendő fordulópontot jelentett ebben az idegenforgalmi politikában.

Mindössze néhány napot töltöttem Máltán, s ez az idő megközelítőleg sem elegendő ahhoz, hogy a teljesség igényével beszéljek az ottani emberek életéről, hétköznapjairól, mégis néhány érdekes benyomással búcsúztam el a szigetországtól.

A legkellemesebb benyomást maguk a máltaiak hagyták bennem. Kedves, közvetlen, gátlástalan modorukkal, kötetlen csevegéseikkel otthonias érzést kölcsönöznek az idegen számára. Valamennyien büszkén vallják föníciai származásukat, noha nyelvük alapján az arabok és az olaszok keverékei.

Történelmük, amely számunkra eléggé ismeretlen, számtalan érdekes mozzanatot tartalmaz. A középkori

keresztes háborúkból visszatérő katonák megállóhelye volt. A máltai lovagok — V. Károly király által létesített János-rend tagjai — a középkor és a korai újkor évszázadaiban gazdag kultúrájukkal, művészi ízlésükkel és a tudományok iránti hajlamukkal váltak a vallásos világ jelentős tényezőjévé. Ma a valamikori nagymester palotája, továbbá a jelenlegi kormánypalota, számos székesegyház — mindenekelőtt a Szent János és Szent Pál székesegyház, valamint a mostani székesegyház, a világ legnagyobb kupolájával rendelkező egyházi épülete — ékes bizonyítékai koruk magas műveltségének. A La Valletta-i Manóéi színház, amely 1731 óta otthona a szigetország magas színművészeti kultúrájának, Európa egyik legpompásabb színháztermeinek egyike. A máltai királyi könyvtár több mint : 300 000 kötetével és körülbelül tízezer kétezer évesnél is régebbi kéz- : iratával a földközi-tengeri országok egyik leggazdagabb könyvtára.

De nemcsak a főváros érdekes, a látogató számára. Az egykori székhely, Mdina számos múzeumával, értékes és felbecsülhetetlen művészi jelentőségű épületével, Rabat, az aranyváros gazdag római kori leleteivel és katakombáival, roppant érdekes történelmi anyagot tár a látogató elé. Közel ötezer éves szentélyek, régészeti leletek idézik a rég letűnt népek magas kultúrájának választékos ízlését.

hány tehetséges lángész élte le nyomorúságos életét elcsigázott napszámosként valamelyik gyapotültetvényen.

Ám az egyenlő esélyek általánosan elismert jogának a megvalósításával járó rendkívüli nehézségek nemcsak az elmaradott, hanem az iparilag fejlett nyugati országokban is az oktatás keserű valóságához tartoznak. Természetesen a kérdés minden fejlettségi fokon másképpen jelentkezik, de az UNESCO szakemberei egyetértenek abban, hogy a gyermek társadalmi helyzete lényegesen befolyásolja tanulási esélyeit. Az utóbbi évtizedekben kiderült, milyen súlyos problémák keletkeznek, mihelyt valamely ország, oktatási programjának meghatározásában, nem veszik figyelembe a társadalmi-gazdasági körülményeket, amelyek között e politikát érvényesíteni akarja. Egyes afrikai és ázsiai országokban például a lakosságot alkotó különböző törzsek nemcsak hogy nem beszélik ugyanazt a nyelvet, de kulturális fejlettségi fokuk is különböző, hagyományaik pedig eltérőek. Az egységes oktatási program ezekben az országokban nem bizonyult hatékonynak^ Az elszigetelt települések nagy száma, állattenyésztéssel foglalkozó népcsoportok vándorlása ismét külön probléma. Mégis bármilyen furcsán hangzik, az egyenlő esélyek biztosításának az elve sokszor jobban érvényesül a gazdaságilag elmaradott afrikai és ázsia országokban, mint a fejlett nyugati államokban. A „harmadik világ“ országai ugyanis elsősorban oktatási rendszerük kiterjesztésére törekednek, arra, hogy minél több gyermek kerüljön

iskolába, s folytassa a tanulást közép vagy felsőfokon. Egy UNESCO- statisztika viszont kimutatja, hogy Franciaországban például az úgynevezett alacsonyabb rétegből származó család gyermekének 30-szor kevesebb az esélye egyetemre kerülni, mint a polgári családból származó ifjúnak. 1964-ben a francia egyetemek hallgatóinak 9 százaléka tartozott az „alsóbb osztályok“-hoz. Nyugat-Németországban csupán 5,3 százalék. Olaszországban, 15,4 Angliában 27,2 százalék (Az ENSZ gazdasági és együttműködési szakosztályé- ; nak a kimutatása.)

A társadalmi környezet és az iskolai siker-esélyek összefüggését tanulmányozva az UNESCO szakemberei \ kimutatták, hogy a szigorúan anyagi hátrányokon kívül (népes család kis lakásban, elégtelen vagy egyoldalú j táplálkozás, rossz higiéniai, tehát egészségvédelmi lehetőségek stb.) a szegény családból származó gyermek azért is hátrányos helyzetbe kerül, mert hazulról hozott értékítélete nem egyezik azzal, amit az iskola hirdet. Az emberek véleménye a maguk és mások értékéről, magatartásuk és viszonyulásaik társadalmi helyzetükből fakadnak. Ám azokat az életelveket, vágyakat és ambíciókat, amelyek odahaza megszabták gondolkodásmódjukat, az iskolában tanítói, tanárai értéktelennek tekinthetik. A gyermek nem tudja, melyik felfogást kell elfogadnia: a hazait vagy az iskolait. Az egyenlő esélyek szép gondolatának a megvalósítása tehát egyebek között azt is feltételezné, hogy a szülő és az oktató azonos vagy legalábbis közelálló társadalmi szemlélet hívei legyenek.

Kis képek a nagyvilágból

A véres indonéz tragédia, ameiy több millió kommunista életét követelte, és fenekestül felforgatta az azóta is sokat szenvedő országot, Sukarnót, a legendás hírű elnököt is lesöpörte a történelem színpadáról. Feleségeit még életében szélnek eresztették, egyedül japán származású neje, Ratna Sári Dewi maradhatott mellette haláláig, aztán neki is távoznia kellett az országból. Persze az is lehet, hogy ő maga választotta az önkéntes száműzetést, hogy ne legyen kiszolgáltatva a Suhartorezsimnek. Tény, hogy pillanatnyilag Párizsban él Karlika nevű kislányával, akit ősi táncokra, szép zongorajátékra tanít, és mesél neki a távoli szigetvilágról, amely egykor mindkettőjük hazája volt.

Hivatásos embercsempészek rendszeresen kísérletet tesznek arra, hogy embereket juttassanak ki az NDK- ból. Általában gépkocsik ülése, csomagtartója alá építik a búvóhelyet. Abban bíznak, hogy a határátkelőhelyeken a nagy torlódások miatt nincs idő tüzetesebb vizsgálatra. Az NDK éber határőrei azonba a legtöbb esetben lebuktatják a nagy pénzért dolgozó embercsempészeket.

A vitág úgy ismeri Merchxt, mint a magas fokú koncentráltság mintaképét, aki minden idegszálával a győzelemért küzd. Számára talán nem is annyira a siker, mint önmaga legyőzése tűnik fontosnak, hogy ne uralkodhasson el felette a fáradtság, és kényszeríti magát, hogy az utolsó métereken is olyan erőbeosztással küzdjön, mint a táv első részében, az induláskor. Ritka pillanat, hogy családja körében láthatja őt az olvasó, amikor ideje megoszlik tizenöt hónapos Axel fia; Sabrina leánya, és felesége között.

A szovjet dokumentumfilm-gárda egyik legtehetségesebb alkotója Gemma Firszova. 1970-ben a lipcsei fesztiválon elnyerte az Arany Galambot, nemrégen pedig az Szovjetunió Állami díjával tüntették ki „1945 tele és tavasza“ című tv-filmjéért. Firszova ismert színésznő, aki többek között a. Háború és béke és a Fekete tollú fehér madár című filmeknek játszott, úgy került a filmhez, hogy édesapja, aki hivatásos tiszt volt, katonai szakértőként segített Romm rendezőnek a Találkozás az Elbán és a Titkos küldetésben című filmek forgatásán. Romm ajánlásával került a moszkvai filmfőiskolára, ahol tanára Dovzsenko volt.

Az olasz fasiszta szervezetek szálai Valerio Borghese kezében futnak össze, aki az olasz ügyészség elfogató parancsa elől Madridba emigrált. Most hír érkezett arról, hogy a madridi fasiszta főhadiszálláson a főrendező nem más, mint Otto Skorzeny volt SS ezredes. Hitler személyes megbízatása alapján hajtott végre kalandos és véres akciót. Többek között ő szöktette meg fogságából Mussolinit 1943 Őszén. Borghese, a „fekete herceg“ tehát .méltó partnerre talált a hírhedt SS tisztben.