A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1973-07-20 / 29. szám

A BUDATINI VAR Ott, ahol a sebes folyású, kristálytiszta vizű Kiszuca a Vágba ömlik, évszázados fák lombjai között büszkén mered az égnek Budatin vára, melynek alapítási idejét a történészek teljes pon­tossággal nem tudják megállapítani. Csak azt sikerült kikutatniuk, hogy a vár, ahonnan a messzi környéket szemmel lehet tartani, már 1250-ben állt, s nagyobb részét a Szunyoghok építették; eleinte királyi birtok volt. A vár urai vámot szedtek, s nagy vagyont harácsoltak össze. Ez volt az egyik oka annak, hogy a vár birto­káért a környék urai szinte állandóan harcban álltak, hadjáratokat folytattak egymás ellen. Elsárgult okiratok igazolják, hogy a budatini vár a tizenharmadik században királyi birtok volt. 1338-ban Zech Miklós volt a vár ura. 1395- ben Ulászló lengyel király birtokába került, a husziták betörésekor 1436-ban Zsigmond király hűséges szolgálataiért egy Katna nevű cseh ne­mesnek ajándékozta. 1451-ben Giskra seregei foglalták el, de csak rövid ideig tudták tartani. 1485-ben az utolsó Katna özvegye útján Szu­­nyogh Gáspár kezére jutott. 1543-ban Podma-A KŐSZÍVŰ VÁRÜR Azokban a régi időkben, melyek már csak a re­gékben élnek, már állt a hatalmas tornyú vár ott, ahol a Kiszuca folyó a Vágba ömlik. Pala­teteje messze csillogott a víz felett a nap fényé­ben, s az arra járó halászok, tutajosok, favágók ámulattal, de félelemmel csodálták égbe nyúló bástyáját. A várban dúsgazdag és kegyetlen várúr élt, akinek messze vidékre terjedt a hatalma. Szu­­nyogh Gáspár, az embertelen várúr, keveset tar­tózkodott fényes, nagy pompával berendezett várkastélyában. Legtöbbnyire Budán időzött, ott szórta szét két kézzel azt a pénzt, amit vámsze­dői a tutajosoktól, halászoktól, kereskedőktől szedtek el. Mindenkit, aki a dús erdejű Vág­­völgyéből a déli tájra igyekezett, megvámoltak. Szunyogh Gáspár iszákos, erőszakos, tékozló em­ber volt. Hitvese, Bánffy Zsuzsanna, jólelkű, kedves nicky János és Rafael nagy harcok során elfog­lalták, Szunyogh Gáspár Sziléziába menekült. 1545-ben Szunyogh Miksa a várat visszafoglalta, majd halála után fia, Gáspár lett a vár ura. 1638-ban, a Thököly-felkelés idején nagy harcok dúltak a vár birtokáért. A Szunyogh-család utol­só férfisarja 1798-ban kihalt, s leányának, Joze­finának kezével a vár Csáky Antal grófra szál­lott. 1848. december 4-én Hurbán szlovák felkelői­vel itt vereséget szenvedett s az országból ki­menekült. 1849. január 2-án Götz osztrák tábor­nok felgyújtatta Budatin várát, s akkor nagy része a könyv- és levéltárral együtt elpusztult. 1922—23-ban Csáky István gróf újjáépítette, pompásan berendezte. 1945-ben, a felszabadulás után a budatini várat is az állam vette kezelés­be. Ha 2ilinári (Zsolnán) jár, látogasson el a csak néhány kilométerre levő Budatinre, tekintse meg az ősi várat, melynek történetét sok érde­kes, romantikus legenda őrzi. asszony hírében állt. Sokat szenvedett iszákos, goromba ura mellett. Házasságának első éveiben naponta véresre sírta a szemét, de évek múltán, miután megszületett kislánya, Katalin, beletö­rődött sorsába. Minden vigasza, szemefénye a kis Kató volt. A kislány szép volt, mint a nyíló rózsa. Mint­ha a tündérek világából szállott volna le a vág­­völgyi sziklás hegyek közé. A sudár termetű, fekete hajú leány mosolya a sötét, borús napot is felderítette. Ibolyakék szemében az égbolt minden csillaga ragyogott. De nemcsak szép, jó­ságos szívű is volt. A végtelennek tűnő hosszú téli estéken, ami­kor az ólmos égről a környező hegyek lábáig ér­tek a felhők, és a messzi tájon szikrázóan fehér hótakaró nyújtózott a végtelenbe, és a mozdu­latlan óriási hómezőn egymásba olvadt minden, a vár úrnője a kandalló pattogó tüze mellett kislányának a szeretetről mesélt, és szomorú nó­tákat dalolt. A budatini vár hatalmas zömök bástyája Katalin édesanyja ölébe hajtotta göndör feke- 1 te fejét, szótlanul, elmélázva hallgatta a mesé- ! két, a bús dalokat. Csak akkor ragyogott föl a szeme, amikor édesanyja néha vidámabb kedvé­ben volt. Nagy szomorúság és fájdalom epesz­­tette szívét, lelkét, amikor legtöbbnyire lefekvés előtt édesanyja elpanaszolta boldogtalanságát. A budatini kiskirály teméntelen kincséről, gazdagságáról legendák keringtek messze földön, és lánya szépségének híre is messzire szállt. ■ Gazdag főurak, akik még nagyobb gazdagságra vágytak, szegény lovagok, akik rozsdavert páncél­jaikat Szunyogh Gáspár kincseivel akarták be­aranyozni, kalandorok, akik a gyors meggazda­godás útját keresték, egymásnak adták a kilin­cset a budatini várban. Amikor a kérők meglátták a gyönyörű lányt, szóhoz sem tudtak jutni. De Katalin még na­gyon fiatal volt, nem törődött a leánykérőbe ér­kező lovagokkal. Naphosszat ott ül egyre szo­morúbb édesanyja mellett, leste minden szavát, kívánságát. Gyönyörű kék szeme a távoli vidé­ket kutatta, gyengéd* kezével édesanyja egyre ezüstösebbé tfáló fejét simogatta. — Nagyon szomorú és boldogtalan vagyok... Ha te nem volnál, a legszívesebben meghalnék — panaszolta lányának a vár úrnője. — Mi bánt, mi epeszt édesanyám? Hetek óta megint véresre sírod a szemed... Miért? — Kislányom, te ezt még nem érted meg — válaszolta szomorúan édesanyja. — Már felnőtt vagyok. A kérők egymásnak 1 adják a kilincset, de te még mindig kislánynak 1 tartasz. Miért ne értenélek meg...? Végre tudni szeretném, mi bánt, tőled szeretném hallani, mi aggasztja szívedet... A vár úrnője hallgatott. Két nagy könycsepp ! gurult végig sápadt orcáján. Szívéhez szorította szemefényét, egyedüli vigaszát. Szunyogh Gáspár egyre ritkábban jelent meg a budatini várában. De ha jött, egyre több pénz­zel, csillogó arannyal távozott. Legtöbbnyire meg sem melegedett. Késő este érkezett, pirkadatkor pedig útra kelt. Hitveséhez még egy jó szava ; sem volt, pedig az szeretettel, kedvességgel hal­mozta el. Katalin előbb sejtette, később pedig tudta, hogy édesanyja kicsapongó, tékozló apja miatt búslakodik. Titokban elhatározta, beszél apjával, megkéri legyen jó és kedves édesanyjához. Ka- i talin nemegyszer, miután apja a vár és a birto- ! kok gopdonokával már elszámolt, útitáskáját te­letömte pénzzel, arannyal, megjelent édesapja dolgozószobájában. Beszélni akart vele... De ! amikor megpillantotta morcos tekintetét, az ita­lozástól véres, kegyetlenül csillogó szemét, nem jött szó ajkára. Félt, hogy ingerlékeny apját fel­bőszíti, és sorsuk még rosszabb lesz. A kőszívű várúr tudta, hogy hitvese és lánya sokat aggódnak miatta, de nem törődött vele... Szúnyogh Gáspár kicsapongásairól, tékozló éle­téről már az egész országban beszéltek. Ezért a jószándékú kérők lassan elmaradtak. Annál több szerencsevadász, kalandor érkezett a várba. A vár úrnőjét ez is bántotta. A vár toronyszobájának négy ablaka a négy világtáj felé nyílt. Katalin nap mint nap, az egyik ablaktól a másikhoz ment, hosszasan néz­te, kutatta a vidéket és várt... Érezte, hogy egy szép napon eljön az a lovag, akit szívébe zár, ki­nek szerelemből lesz mátkája. És sejtelme való­ra vált__ Sudár alakú, szőke, göndör hajú lovag érke­zett egy verőfényes tavaszi napon a budatini várba. Attól a pillanattól, amikor Kató megpil­lantotta Forgách Ferencet, a szomszédos várúr fiát, megváltozott az élete. Nem tudott többé másra gondolni, csak a jóképű, daliás lovagra. Sehol sem lelte többé nyugalmát. Forgách Ferenc szíve is nagyobbat dobbant, amikor meglátta Katalint. Ezerszer megálmodta első találkozását azzal a hajadonnal, akit majd hitvesének választ, de még álmában sem lá­tott olyan szépet, mint ez a leány. Az első pil­lanattól a boldogság fényében látta a világot. A daliás vitéz egyre gyakrabb vendége lett a budatini várnak. A vár úrnője is nagyon meg­kedvelte a kedves, fiatal lovagot, és nagyon bol­dog volt, amikor látta, hogy lányát az igaz sze­relem ejtette rabságába. Forgách Ferenc nem tit­kolta, hogy nagyon szereti Katalint, és azt sem, hogy a legszívesebben azonnal feleségül vefmé. Katalin kezét azonban a vár urától, Szunyogh Gáspártól kellett megkérnie. Hosszú, végtelennek tűnő hetek teltek el, de a vár ura még pénzért sem jött. Végre megér­kezett. Feltűnően jó kedvű és kedves volt min-

Next

/
Oldalképek
Tartalom