A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-07-20 / 29. szám
Nyolcvan évvel ezelőtt, 1893-ban született Vlagyimir Majakovszkij szovjet orosz költő a forradalmi költészet egyik legnagyobb alakja VLAGYIMIR MAJAKOVSZKIJ Teli torokból (RÉSZLET) Az én versem küszködve töri át az évek roppant seregét s úgy ront ki a fényre nyersen és tömören. erő sugárzik róla, mint napjaink fényére kibukkant a vízvezeték, melyhez hajdan rabszolga-hadát hajtotta robotra Kóma. Vastag könyvréteg alatt, mely a versre terül, a sorok vasdarabjait meglelitek s ujjatok ámulva tapogatja körül. Mint régi de félelmes fegyvereket. Én szavakkal könnyű sikert nem arattam, sikamlós tréfákat se faragtam, amitől kipirul a lányka, a szende. Kitárva a könyvem: hosszú csapatban sorakoznak a verssorok, kezdődhet a szemle: megfeszülnek az izmok, senki se rest itt, övék a veszély, de a halhatatlanság is övék, — Vigyázzban állva előre meresztik a verscímek becélzott » ágyúcsövét. Türelmetlenül csattog a pata, rohanna a raj, mindegy: hova, merre, az élcek délceg lovascsapata vár, a rímek dárdáit fölemelve. Bátor hadsereg ez, fölfegyverkezve állig: húsz éve küzd, nem volt soha párja — az első embertől az utolsó szálig én néked adom, világ proletárja. A MEGÉRTÉS ÚTTÖRŐJE .. mindenki megöregedett. Straka Tóni talán még inkább, mint bárki más. Almát temeti: Csehszlovákia és Magyarország faslsztaelienes összefogásának az álmát, naiv ábrándját. Hány évig festegetttlk, rajzolgattuk együtt: a szabad szellem embereinek barátkozása baráttá avatja a két népet, az értelmes, szép szó, a művészet eltakarja és elhallgattatja a mester-Anton Straka — letartóztatása és elhurcolása előtt Nádass József önéletrajzi regényében, a Karmos években lapozunk Anton Straka özvegyé vei, akinek a magyar író a jó, kedves Tónira emlékezve ajánlja 19Gl-ben megjelent könyvét. Most, július 13-án lett volna 80 éves, de az 50-et alig haladta túl. Talán ezért él emléke oly frissen, elevenen mindenkiben, akinek eszébe jut, s ha nem is jönnek el, emlékeznek, írnak, idéznek életéből, munkásságából írók és irodalomtörténészek: méltó példakép. ,,A hű cseh“ valójában szlovák volt, akit a szlovák és magyar kulturális ügyek szakértőjeként hívtak meg Prágába. 1924-ben lett a budapesti csehszlovák követség sajtóattaséja, és e tisztségében a kulturális tevékenységnek annyi területén szerzett érdemeket, hogy puszta felsorolásukra sincs mód. A legérdekesebb — mondja Véra Straková —, hogy nem a cseh vagy a szlovák, hanem a magyar irodalomtörténet tartja elsősorban számon munkásságát... — Anton Straka irodalmi péntekjein felesége volt a vendéglátó háziasszony, ezért avatottan szólhat erről: — József Attila,' ő talán minden alkalommal eljött, hiszen közel is lakott. Lelkesedett Wolkerért, de ő maga is nagyszerű volt, olyan fiús, vidám nálunk. Nehéz élete volt s aztán oly tragikusan végezte szegény ... Férjemet nagyon megviselte a halála ... Éppen, amikor valahogy segíteni akartak ségesen szított gyűlölet rikácsolását.“ rajta s hozzánk akarták hozni, hogy kissé rendbejöjjön!... S a szerény harcostárs emlékezik tovább, a többiekre, Illyés Gyulára, Szabó Lőrincre, Győry Dezsőre, Berda Józsefre: — Százöt ember szerepel feljegyzéseim közt, akik jártak hozzánk a cseh és szlovák irodalommal ismerkedni, fordításokról tárgyalni, kultúrműsort megbeszélni. Ez nem volt csekélység. De nemcsak budapestiek, bratislavai és prágai költők és művészek is eljöttek, hogy tanácsot kérjenek vagy segítsenek. Előkerül egy régi Színházi Élet, 1932-ből: két kép a budapesti csehszlovák kolónia magyar kultúrestjéről, az egyiken Véra Straková és M. Hronsky „Az ember tragédiájának“ Kepler-jelenetében, melyet Hviezdoslav fordításában adtak elő; a másik képen Heltai egyfelvonásosának Az orvos és a halál című mesejátékának két szereplője, dr. A. Straka és E. Kovái. S Éva hajdani megtestesítője visszavezet a múltba: — Oly lelkes gárda voltunk, hogy hozzánk hasonló alig akadt. Amit pedig a férjem ösztönzésére csináltunk, annak nemigen volt példája. Hiszen egy műsor keretében a Zeneművészeti Főiskola kamaratermében magyar műveket szavaltunk vagy játszottunk csehül, szlovák és cseh alkotásokat adtunk elő magyarul. Straka pedig szervezett, fordított, rendezett, konferált, más műsorlapokon is műfordítóként szerepelt, pl. Otakar Brezina, Anyám című versét, Fráfta Srámek Július című egyfelvonásosát átfordította magyarra. Pedig mint az Erzsébet Népakadémia leveleiből kitűnik, a kultúrestek nemcsak erkölcsi, de anyagi felelőssége is reá hárult. 1935-ből is egy Színházi Élet két képpel, amelyek szövegéből idézhetünk: ......nívós előadásban hozták színre Karel Capek magyar nyelven is előadott R. U. R. című darabját. Az előadást Straka Antal sajtóattasé rendezte, aki egyébként Molnár és Heltai darabjainak fordításával és több magyar kultúrest rendezésével elismerésre méltó irodalmi tevékenységet fejt ki. — Férjem meghívására a bratislavai Nemzeti Színház művészei, Milada Frydová, DrahoS Zelensky és Bohu§ Rendi jöttek el, hogy eljátszszák a főszerepeket — teszi hozzá özvegy Strakáné. A magyarországi csehek és szlovákok életében nagy dolog lehetett, hogy a budapesti csehszlovák kolónia műkedvelői Straka lelkesítő hatására egész sor rendezvényt valósítottak meg. Ezek egy része magyar közönségnek mutatta be a cseh és szlovák alkotások legjobbjait, de nem csupán irodalomban és zeneművészetben, hanem pl. vetített képekkel és magyarázattal az építészet, festészet, szobrászat, iparművészet és népművészet területéről is elhozta a legszebbet. 1936-ig működött Anton Straka Budapesten. Ekkor teljesedett ki elképzelése munkásságának egyik legszebb eredménye, megjelent a Cseh és szlovák költők antológiája. Azután már Straka Prágában él. A bécsi döntés elválasztja apja sírjától és édesanyjától is, aki az elszakított országrészen él. A magyar kormányt és a haladó erőket természetesen nem azonosítja, folytatja a levelezést barátaival. — S a munkát is tovább folytatta Tóni — mondja Véra Straková. Antonín Hartl dr., költő és műfordító számára végzi Ady-versei nyersfordítását cseh nyelvre. Ennek kapcsán meg kell említenem az akkori ünnepi Ady-estet, amelyen boldogult férjem tartott előadást s a prágai Nemzeti Színház művészei szavalták csehül a magyar költő verseit. A könyvszekrényből elő is kerül a magyar Ady-kötet Straka nyersfordításaival, Hartl próbálkozásaival, kezünkben van a tanulmány is, amelyet az ünnepi esten felolvasott s igaza lehetett Gál Istvánnak, aki egyik írásában kijelenti: „A német megszállás alatt nyögő Prága nagy szellemi eseménye volt ez az ünnepély.“ S előkerült még egy könyv: „Theater — Divadlo“ a címe és cseh színművészek visszaemlékezéseit tartalmazza a német megszállásra, a második Világháborúra. Ebből ismerhetjük meg Straka életének utolsó s akaszát. Az özvegy röviden elmondja, hogy 1939-ben férje többedmagával megalakította E. F. Burlan színpadának, a D 41-nek baráti körét, amelynek ügyvezetője lett. — A megszállók kezdettől fogva gyanakodva nézték a kör tevékenységét. A rendező és dramaturg Buriannal azonosuló baráti körből sok ezres haladó szellemű, hazafias és idővel antifasiszta megmozdulás lett, így aztán a Gestapo 1941 márciusában lefogta vezető egyéniségeit. Anton Straka a gross-roseni koncentrációs táborból menetelt a halálba; 1945-ben, nem tudni mikor, azt sem, hogy hol érte el a vég. Az ember a sírkövét sem simogathatja meg. Simogassuk meg hát tekintetünkkel a könyveket, a bútorokat, amelyek körülvették és csókoljunk kezet hűséges, hős asszonyának. SZÁNTÖ GYÖRGY Budapesti emlék: V. Straková és M. Hronsktj Az' ember tragédiája Kepler-jelenetében I i
