A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1973-07-20 / 29. szám

JEVGENYIJ SATYKO Ne ve ssünk A férfidivatüzletbe beállít egy vevő, s 42-es inget és 39-es pizsa­mát kér, — önnek lesz mind a kettő? — kérdi az eladó. — Igen. — Akkor miért kisebb a pizsa­ma mérete, mint az ingé? — Van magának fogalma arról, hogy én milyen kicsi vagyok ott­hon? * * * Levelet ad fel az ügyfél a pos­tán. A levélen már rajta van a bélyeg. A postás terjedelmesnek érzi a levelet, felteszi a mérlegre, és ki­szól az ablakon: — Nehéz a levél. Bélyeget kell még tenni rá. Az ügyfél csodálkozik: — No és ha bélyeget tesznek rá, akkor könnyebb lesz? * * * Kovács egy elsőosztályú étte­remben vacsorázik. Fizetéskor a főpincér megkérdi, hogy volt megelégedve. — Ha a leves olyan meleg lett volna, mint a bor, ha a bor olyan öreg lett volna, mint a hús, ha a húshoz annyi zsírt használtak vol­na fel, mint amennyi az abroszon volt, nagyon jó lett volna a va­csora. VLAGYIMIR MAJAKOVSZKIJ születésének 80. évfordulója alkalmá­ból „Beszélgetés Lenin elvtárssal című verséből idézünk a vízszintes 1, függő­leges 1. és 20. számú sorban. VÍZSZINTES SOROK: 14. Lent. 15. Energia. 16. Angol he­lyeslés. 17. Neked szlovákul. 18. Lako­ma. 19a. A szarvasmarhának már bor­jazott nősténye. 22. Magyar Optikai Művek. 23. Americium kémiai jele. 24. A tenger istennője. 26. Nóta. 27. Szakít. 29. Hangtalan rab. 30. Augusztus 18-án ünnepeljük névnapját. 32. Erős szél­vihar. 34. Női becenév. 35. Nagyobb kirándulás. 36. Időhatározói névutó. 37. Shakespeare király. 38. Finom szem­cséjű, földpátot tartalmazó üledékes kőzet. 39. Régebbi bútordarab. 41. Sán­dor Viktor. 43. Angolna németül. 44. Kevert mag. 46. Asszonyjelölt. 47. Hír­hedt német alakulat vdlt. 48. Haza. 50. Két szó: időmeghatározás és állami illeték. 52. Az első bárkás. 53. Vágó­szerszám. 54. Hangszer. 55. Angol dal. 56. Magyarországi labdarúgó-csapat. 58. Lámpaláz. 60. Saját kezűleg. 61. Francia névelő. 62. Finomságérték. 64. A „Ha­lotti beszéd' ismert szava. 65. Sajtó szlovákul. 67. Rangjelző szócska. 69. Gyorsan. 70. CKZ. 71. Oktat. FÜGGŐLEGES SOROK: 2. Vegyjele: Pl. 3. A Mura folyó né­met neve. 4. Azonosak. 5. Kicsinyítő képző. 6. Francia művészet. 7. Erőd betűi felcserélve. 8. Szerszámnak az a része, amellyel kézbe vesszük. 9. Cente­nárium eleje. 10. Földet túr. 11. A tech­nikai atmoszféra rövidítése. 12. Negatív válasz. 13. Gárdonyi színdarabja. 19. Folyó Etiópiában. 21. Rés. 24. Balatoni üdülőhely. 25. Férfinév. 27. Trombita­hangok. 28. Dísznövény. 30. Fohász. 31. Rövidített hónap. 32. Azon a helyen. 33. Űj több idegen nyelvben. 40. Tej­termék. 42. Léteztek. 44. Angol férfinév. 45. Kisebb tréfás elbeszélő műfaj. 47. Finom húsféleség. 49. Nóra Lola Kati. 50. Nem egészen matt. 51. Szlovák sze­mélyes névmás. 52. Válaszadásra ösz­tönző kérdés. 57. Hová Szlovákiában. 59. Gyötrelem. 62. .. Paz, város a Kalifor­niai félszigeten. 63. Tantál kémiai jele. 65. Lanthanum vegyjele. 66. Sportág. 68. Háziállat. Beküldendő a vízszintes 1, függőleges 1. és 20. számú sorok megfejtése lapunk megjelenésétől számított 6 napon belül. Az előző rejtvény helyes megfejtése: „A jövőért küzdeni kell. / Ingyen sem­mit sem ad az élet. / Tanulj harcolni tettel, szóval, / tanuljon győzni jobbik részed. Vegetáriánus életmód A feleségem, a fivérem, és Jóma­gam, hátizsákkal a vállunkon be­mentünk az erdőbe. — Ettől a pillanattól kezdve egész­séges vegetáriánus életet élünk! — jelentette ki a feleségem. — Áttérünk az olcsó, de tápláló étkezésre. Mit rágsz? — kérdezte tőlem hirtelen. — Szendvicset. — Milyen szendvicset, te öngyil­kos? — Szalámisat... — A hús, az méreg! A szalámival lassan ölöd meg magadat. Hagyd abba az evést, többé hozzá se nyúlj! Gyorsan zsebrevágtam a szendvi­cset. Ütközben az asszony mohát, csa­lánt meg lapulevelet szedett és azt mondta: — A növényi koszt visszaadja az egészségünket. Képzeljétek csak el, Jelena Karlovna a hyáron megette az egész kiskertjét és most az arcá­nak egészséges természetes színe van. — Zöld — magyaráztam a fivé­remnek. Amikor lepihentünk és a feleségem a katlanba szórta a csalánt, a fivé­rem észrevétlenül fogta a puskát, rámkacsintott és így szólt: — Sétálunk egyet a tó partján és keresünk cukornádat... a teába. Eltávoztunk. Áttörtük magunkat a nádason arrafelé, ahol a kacsák gá­gogása hallatszott. — Odanézz, ott úszik! — mondta a fivérem és összehúzta magát. Hir­telen előbukkant a feleségem és ki­jelentette: — Válasszatok: vagy én, vagy a kacsa. A fivérem elszontyolodott és hogy kiengesztelje a feleségemet, megevett néhány darabka cukornádat. Ebéd után, amely csalánlevesből állt, azt mondta a feleségem: — A zöld diéta meggyógyít minket és ellát a szükséges kalóriákkal, azaz pontokkal, hogy szakszerűen fejez­zem ki magamat. Két-három szál tejes fű, az huszonegy pont. Hattal több, mint a fiatal bárányból készült saslik. Néhány fenyőág egyenlő egy adag sültbordával. — No és mivel helyettesíthető az almás kacsasült? — érdeklődött a fi­vérem. — Egyél a fenyőághoz néhány tobozt is. Ebéd után megtettünk vagy húsz kilométernyi utat, és este, kimerültén a kalóriaveszteségtől, kis kunyhót építettünk zsenge kis fenyőfákból. Elindultam füvet keresni derékalj­nak. Mire visszaérkeztem, a fivérem már megette a fél kunyhót. En neki­láttam a fűnek. A feleségem maga megevett negyven pontot — moha­­fasírozottat nyírfarügykompóttal. Másnap a fivéremmel együtt meg­ettük reggelire a kunyhómaradékot. Aztán tovább indultunk. Az egész napot meleg étel nélkül töltöttük. A feleségem gyöngyvirágot szedett körülbelül tizennyolc pont értékben. En is gyűjtöttem a ponto­kat — ott legelésztem a patakparton. Később a vadkacsákkal együtt le­­lemerültem a tavirózsák tápláló gyö­kereiért. A fivérem felmászott egy boróka­fenyőre és lerágta a felét. Százegy pontot szedett össze és elaludt az irtáson, Egy teljes havi ilyen „pont-kúra“ után visszatértünk a városba. Ekkor kezdődtek kínjaink. A mi város­részünkben ugyanis nagyon kevés a zöld. Nemrég baktattam az utcán. A vé­kony fiatal fácskák közül kiugrott a fivérem egy kis ággal a fogai közt. — Baj van ezekkel a gyógykaló­­riákkal! — mondta. — Rettenetesen kevés van. Az őrök kizavarnak a par­kokból. Odahaza már megettem az egész kaktuszgyűjteményt. Most sza­ladok ebédelni a kultúra és pihenés parkjába. Gyönyörű virágágyak van­nak ott és őrnek se híre se hamva. Ránéztem a fivéremre. Egészséges, természetes színe volt az arcának — zöld. Tettem egy ajánlatot: — Mi lenne, ha valahol jólaknánk hússal? A fivérem tiltakozva rázta a fejét. — Félek, hogy újra rászokom — magyarázta. Aztán odamentünk a virágárus bó­déjához és vásároltunk egy-egy adag mimózát. Sági Tóth Tibor fordítása KERESZTREJTVÉNY

Next

/
Oldalképek
Tartalom