A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1973-12-14 / 50. szám

1. Kobolka György Novi Zámky-I (irsokújvórl) olvasónk felvétele. A kép cl me: Súgok valamit FENYKEPEZZEN ON IS! 2. Borii László safárikovói (tornaijai) olvasónk felvétele. A kép cime: Menet közben 3. Szabó Béla Horné Saliby-i (felsöszeli) olvasónk felvétele. A kép cime: Lakóházópitök LEVELEK, TUDÓSÍTÁSOK KUBAIAK A GALÁNTAI JÁRÁSBAN Silvano García vezetésével nem­régen a baráti Kuba háromtagú kül­döttsége látogatott el a galántai já­rásba. A kedves vendégeket a járás vezetői köszöntötték, a pionírok pe­dig ősi szokás szerint kenyérrel és sóval fogadták őket. Ezután Ivan Knotek elvtárs, az SZLKP galántai járási bizottságának vezető titkára a járás vezetőinek jelenlétében szí­vélyesen elbeszélgetett a kubai ven­dégekkel. Ezt követően dr. Muzslay Vidor­­nak, a Nemzeti Front járási titká­rénak vezetésével a kubai vendégek megtekintették a Szered! Nikkelko­hászati Vállalatot. A dolgozók itt is szívélyesen üdvözölték a távoli or­szágból hozzájuk ellátogató kubaia­kat. A vendégek megismerkedtek a kohászati vállalat gyártmányaival, a gyártási folyamattal, és a dolgo­zókkal Is hosszan elbeszélgettek. Kedves fogadtatásban volt részük a vendégeknek a Szeredi Sütőipari Vállalatnál is. Az üzem vezetői igen készségesen kalauzolták végig a ku­bai elvtársakat a termelési részlege­ken. A kora esti órákban a Peredi Egy­séges Földművesszövetkezetben tar­tózkodtak a kubai vendégek. A gé­pesített brigád munkájának megte­kintése után ellátogattak oda is, ahol a perediek új művelődési házukat építik, majd elbeszélgettek a község vezetőivel. A baráti Kubából érkezett vendé­gek nagyra értékelték építő munkánk eredményeit, és azt a meggyőződé­süket is kifejezték, hogy látogatá­sukkal hozzájárultak a két ország népei közötti barátság elmélyítésé­hez. SZVORENY SAROLTA ünnepelték az öregeket A CSSZBSZ Maié Trakany-i (kls­­tárkányi) szervezete megrendezte az öregek napját. A feldíszített műve­lődési házban elsőként Bodor Imre, a szervezet elnöke mondott meleg hangú ünnepi köszöntőt, majd a he­lyi pártszervezet, a helyi nemzeti bizottság és az egységes földműves­szövetkezet nevében is köszöntötték az ünneplőbe öltözött öregeket. Majd a beszédek elhangzása után a CSE­­MADOK helyi szervezetének ének­kara szórakoztatta a megjelenteket. Az általános iskola tanulói is bekap­csolódtak a műsorba. A legkisebbek pedig népviseletben ajándékcsoma­gokat osztották szét az öregek között. A kedves, meghitt, családias han­gulatú ünnepséget a CSEMADOK helyi szervezetének vegyeskara Igé­nyesen összeválogatott dalok bemu­tatásával felezte be. A nótázásba az öregek is bekapcsolódtak, együtt éne­kelt az egész terem. A közös vacso­rán aztán elkezdődtek a visszaemlé­kezések. Nyugodt, boldog életünk megteremtői hosszan elbeszélgettek. DOBÓ GÁBORNÉ KÖVETENDŐ PÉLDA A Vöröskereszt chotíni (hetényi) szervezete műsoros estet rendezett az egységes földművesszövetkezet volt dolgozóinak, a falu nyugdíjasai­nak. Föllépett a CSEMADOK helyi szervezetének énekkara. A SZISZ helyi szervezetének tagjai pedig sza­valataikkal járultak hozzá a műso­ros est sikeréhez. A szövetkezet ve­zetői kedves ajándékokkal lepték meg volt dolgozóikat. Az öregek na­gyon boldogok voltak, hogy a fiatal nemzedék még ennyire számon tartja és megbecsüli őket. Igen, Hetényben megbecsülik az idős embereket. Jó lenne, ha másutt is ennyi figyelmes­ségben részesítenék az öregeket. H. G. S. ÉVFORDULÓK A sajtóban rendszeresen napvilá­got látnak emlékeztető és figyelmez­tető cikkek nagy évfordulókról. Hő­si felkelésekről és barbár pusztítá­sokról évről évre megemlékezünk. És az olvasó fantáziája mindjárt a cím elolvasása után működni kezd. Lidice füstölgő romhalmaz. Hirosi­ma — a világ minden emberének a jellegzetes gombafelhő jelenik meg képzeletében. Auschwitz — csonttá, bőrré soványodott rabok és szöges­­drót-kerítés. Több mint egy évtizede jártam Auschwitzban. Aki megfordult ebben a pokoli praktikával létrehozott „üzemben", évek múltán is félelem szorongatja a torkát. Iszonyattal me­red a kiállított tárgyak halmazára, a szép számmal található képzőmű­vészeti alkotásokra. Festmények, szobrok. Fojtogató hűséggel ábrázol­ják a hajdani gyötrelmeket. Az egyik folyosó végén döbbenten álltam egy szobor előtt. Lehet, ko­­losszálísabb alkotás is található ab­ban a múzeumban, de előttem talán halálom órájáig az a szobor jelenik meg, ha Auschwitzra emlékezem. Két kisfiút ábrázol a szobor. A na­gyobb tizenegy néhány éves lehet, a kisebb jóval fiatalabb. Mind a ket­tőn lötyögő katonaruha. A köpeny a bokájukig ér, a nyűtt katonasapka a homlokukra csúszik. Arcuk elrej­tőzik a nem rájuk szabott ruhahal­mazban. A nagyobb védőn öleli ma­gához a kisebbet, s szabadon maradt kezükkel mind a ketten edényt szo­rongatnak. Félgömb alakú edényt, amelybe az ételt kapják. Ujjaiknak csupán a két utolsó ize látszik ki a nagyméretű köpeny alól, de féltőén markolják az edényt, mert számuk­ra ez a legnagyobb érték. Ebbe kap­ják az ennivalót. A tizenévesek tud­valévőén mindig éhesek. Állnak a folyosó végén, arra várva, hogy el­távoznak a látogatók, aztán megszó­lal valami jelzés, és ők mehetnek ebédre. Az a két kőgyermek olyan moz­dulattal szorítja magához a csajkát, mint békeidők fiúcskái a labdát. A labda gömbölyű, a csajka félgömb alakú. Miért? Mert abban nem hűl ki könnyen az étel. Kicsi a párolgási felülete. És ha forrón kapja az ételt, a hidegtől meggémberedett ujjait melegítheti az edény falán, aztán a kanalat is kézbe tudja venni. Aztán a silány löttybe beleapríthatja a ke­nyéradagot, az étel duplájára duz­zad a mély csajkában, s így az az il­lúziója támadhat, hogy dupla adagot kapott. S mert nem asztalnál ülve fogyasztja el az ebédet, ez a formá­jú edény helyezkedik el legbiztonsá­gosabban az ölében. Nem csúszik ki elgyöngült kezei közül. Gyakran gondolok Auschwitzra és a szoborra. Nemcsak egyszer évente, és nemcsak akkor, amikor valame­lyik újság megemlékezik róla. Ha utazás közben beugróm valamelyik falatozóba, mindenütt szemembe tű­nik az a félgömb alakú edény. A for­mája ugyanolyan, de az anyaga más. Fehér porcelán vagy kerámia, vagy nem is tudom pontosan, piicsoda. Azt sem tudom, hogy miért ilyen. Azt sem, hogy milyennek kellene lennie. Az is félgömb alakú, mert nem hűl ki bei. ne az étel, mert a talponállók­ban rendszerint nagy a tolongás, mert a mosogatásnál kevesebb he­lyet foglal el stb. őszintén szólva, külföldön jártom­­ban sem figyeltem meg, hogy hason­ló helyeken milyen formájú edénye­ket használnak. De ha itthon bárhol meglátom, Auschwitzre gondolok. És arra a szoborra. Nem tehetek róla. GYŐRI SAROLTA

Next

/
Oldalképek
Tartalom