A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1973-07-20 / 29. szám

(Látogatás az INCHEBA '73 nemzetközi vegyipari vásáron) 1973. június 23. és 30. között zajlott le Bratislavóban a Kultúra és Pihe­nés Parkjában — immár za ötödik alkalommal — az INCHEBA nem­zetközi vegyipari vásár, melyet évről évre fokozódó érdeklődéssel várnak nemcsak nálunk, hanem külföldön is. A legnagyobb kiállítási területet a szocialista országok foglalták el, ami korántsem meglepő, hiszen ezek­ben az országokban a kémia (és leg­első helyen a vegyipar) az utóbbi időben nagy fejlődésnek indult. Ez a tény meghatározta kiállítási anya­guk jellegét is: nemcsak kereskedel­mi célokat szolgált, hanem komplex bemutatásra is törekedett, ami kü­lönösen Magyarország, Csehszlovákia és az NDK esetében mutatkozott meg markánsan. Nyugati cégek is szép számban képviseltették magu­kat, de ők elsősorban mint kereske­dők jöttek ide, s igyekeztek olyan termékeket bemutatni, melyek Cseh­szlovákiában érdeklődésre számít­hatnak. Ezen a kiállításon — mint eddig is minden alkalommal — a vegy­ipari termékek domináltak. A leg­nagyobb érdeklődést a különböző kozmetikai szerek keltették (elsősor­ban a csehszlovák, a magyar, a len­gyel és a szovjet kozmetikai ipar termékei), de sokan vették szemügy­re a műanyagból készült háztartási cikkeket is (különösen a csehszlo­vák készítményeket), azonkívül a mosóporokat (Magyarország bemu­tatta a teljes „Tomi-sorozatot“), nö­vényvédő szereket és a gyógyszere­ket. A csehszlovák pavilonokról kü­lön is kell szólnunk, már csak azért is, mert az itt bemutatott termékek a közeljövőben az üzletekbe kerül­nek (számos cikk már kapható is), s nem lényegtelen, mi várja a ve­vőt. Az ízlésesen elrendezett anyag teljes és nem utolsósorban meg­nyugtató képet adott a csehszlovák vegyipar jelenlegi helyzetéről. A KGST-országok hagyományos áru­versenyén az idén kb. 150 olyan háztartási cikkel és kozmetikai szer­rel neveztek be, amelyek már for­galomban vannak. Csehszlovákia a 25 közül 6 aranyérmet szerzett, s ez­zel az első helyen végzett Magyar­­ország (5) és a Szovjetunió (4) előtt. A csehszlovák részlegnek volt egy külön érdekessége is. A felsőfokú oktatási intézmények és a Szlovák Tudományos Akadémia pavilonjára gondolok, ahol olyan termékek és berendezések is szerepeltek, melye­ket Csehszlovákia többnyire nagy­­üzemileg nem állít elő, de a kuta­tás szempontjából fontos szereDük van. Itt kapott helyet továbbá a bra­­tislavai vegyipari technikum több — igen szellemes és figyelemre méltó — készítménye is, amelyek több nemzetközi versenyen elismerő okle­velet szereztek. Érdemes megemlíte­ni közülük a Reco elnevezésű anya­got, amelyet a régi szobrok restau­rátorai használhatnak kitűnő ered­ménnyel, ui. megvédi a szobrokat a szétmállástól. Ugyancsak a techni­kum diákjai készítették a Silikol el­nevezésű ragasztót, amely alkalmas a lehullott vakolat pótlására, s az az előnye, hogy a javításnál nem kell az épségben maradt vakolatot leverni. A nem szakember számára a kü­lönböző kémiai mérőműszerek csak érdekes, hol viliódzó, hol meg katto­gó berendezéseknek tűnnek, pedig éppolyan fontos szerepet töltenek be, mint a műanyagok, gyógyszerek, gu­miabroncsok, háztartási szükségleti cikkek. A nyugati cégek legtöbbje ilyen készülékkel szerepelt a kiállí­táson. A világhírű Perkin-Elmer és Varian cégek többfajta spektromé­terrel jelentkeztek, de a jénai Carl Zeiss Optikai Művek is sok figye­lemre méltó dolgot állított ki. Ma­gyarország a kémiai mérőműszerek gyártása terén komoly lépéseket tett előre az utóbbi esztendőkben. Az INCHEBA-n bemutatott készülékek közül megemlíteném a derivatográ­­fot (Erdey László akadémikus és munkacsoportjának találmánya), a Spektromom 200 elnevezésű asztali infravörös spektrométert, továbbá az automatikus titrátorok és elektroké­miai mérőműszerek egész sorát. Csehszlovákia számos érdekes be­rendezés mellett kiállított egy igen keresett, s ma különösen időszerű készüléket, a Coulográfot (a prágai Energetikai Kutató Intézet állította elő), amely kiválóan alkalmas a le­vegő kéndioxid tartalmának mérésé­re. Már igen kis mennyiségű — pél­dául a cigarettafüsttől származó — szennyeződést is ki tud mutatni. Fon­tosságát — azt hiszem — nem kell méltatni és csak sajnálni tudja az ember, hogy a szénmonoxid megha­tározására még nem sikerült alkal­mas műszert kikísérletezni. Végezetül pár szó a rendezésről. Az egész kiállítás nagyon ízléses és áttekinthető volt. A látogató — a rengeteg kiállított tárgy ellenére — nem érezte, hogy labirintusba té­vedt; mindennek megvolt a maga helye, logikája. A látogatás után ta­lán még az is megszerette egy kicsit a kémiát, akinek eddig csak rossz emlékei voltak az iskolai kémiaórák­ról. S ez nem lebecsülhető eredmény. —lm— ! CSTK felvételek 5ÜU

Next

/
Oldalképek
Tartalom