A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1973-11-30 / 48. szám

Lassan-lassan elcsendesül a határ, betakarítják az utolsó termést is a földekről. Ezzel egyidőben előtérbe kerül a termelőszövetkezetekben a téli foglalkoztatottság kérdése. Azok­ban a szövetkezetekben, ahol vala­milyen módon munkaerő-többlet van, a vezetőknek most kell megoldaniok a folyamatos foglalkoztatottságot, azt,, hogy a téli hónapokban a szövetke­zet minden tagja keresethez jusson. Természetesen ahány ház, annyi szo­­^kás, illetve ahány termelőszövetke­zet, annyiféle lehetőség a kérdés megoldására. Azonban a gyakorlat azt mutatja, hogy a termelőszövet­kezetek zömében nem gond a téli foglalkoztatottság; sőt, van, ahol még munkaerőhiány is mutatkozik. De ne vágjunk a dolgok elébe, vegyük sor­ra az ezzel kapcsolatos tapasztalato­kat. SZINTKÜLÖNBSÉG Kapaszkodók felfelé a Szilicei­­fennsíkra. A szilicei termelőszövet­kezet és a „lentiek“ között jó pár száz méteres a szintkülönbség. Nem a termelést értem ezalatt, hanem a valóságos szintkülönbséget, amelyet a természet teremtett meg. A Szili­­cei-fennsík ugyanis hat-hétszáz mé­ter tengerszint feletti magasságban fekszik. S ez bizonyos mértékben meghatározza a gazdálkodás ritmu­sát is. Vagyis itt korábban kezdődik a tél, s később tavaszodik. Most is, míg lent a hegy lábánál a vénasszo­nyok nyara lengeti az ökömyálat, itt fent a Gyökerréti-tó hátát már jég borítja. A szövetkezet elnökével, Lőrincz Benjáminnál és a szövetkezet mező­gazdászával, Hajdú Andor bácsival a közelgő télről s a szövetkezei tagok foglalkoztatottságáról beszélgetünk. — A szövetkezeti tagok foglalkoz­tatottsága nálunk attól is függ, hogy milyen a tél itt fent — mondja az elnök. — Általában mindenkinek tu­dunk adni munkát a két téli hónap­ban is. Andor bácsi még hozzáteszi: — Az állandó dolgozóinknak igyekszünk folyamatosan munkát biztosítani. A tél folyamán, amikor az állatok bekerülnek a legelőről, több gondozóra van szükségünk. így a kinti munkások a betakarodás után főleg az állattenyésztésben dolgoz­nak. Ez azért is jó, mert így az ál­lattenyésztésben dolgozó szövetkeze­ti tagok is kivehetik a szabadságu­kat. — Építkezünk — mondja az el­nök. — Üj istálló kell az állatoknak, s oda is kell a dolgos kéz. Ügyhogy nálunk itt nem gond a tél folyamán sem a foglalkoztatottság. Van munka mindenki számára. Az építkezésen télen is lesz munka KÉTSZER A SZŐLŐ A tornagörgői és a csécsi szövet­kezetek számára nem jelent gondot a tagok téli foglalkoztatása. Tornagörgőn Burkus Jánossal, a szövetkezet elnökével beszélgetek. — A téli foglalkoztatottság kérdé­sét megoldottuk, van munka bőven, csak győzzük. Ha az idő engedi, még decemberben is szőlőt ültetünk. Iti az asszonyok is dolgozhatnak. A fér­fiak számára szintén akad tennivaló a szőlészetben. Még az idén 12 ezer betonoszlopot kell felállítani. Ha azonban ez se volna elég, ott van­nak az építkezések. Télre ugyan már csak a belső munkák maradnak, de az se kevés. — A görgői „ződség“ messze föl­dön híres; a kertészetben dolgozók mivel foglalkoznak majd a télen? — A szőlőt már említettem, de a kertészetben a munka eltart novem­ber végéig, tisztítás, osztályozás.,. Köteles János Van itt munka elég, csak munkás­kéz legyen. .. A csécsi szövetkezet elnöke, Csáji István is így vélekedik. — Negyven hektár szőlőnk van, ott akad munka egész évben. Annál is inkább, mert most készülünk har­minc hektáron új szőlőt telepíteni. Ez gyakorlatilag a jövőre vonatko­zóan is megoldja a téli foglalkozta­tottság kérdését szövetkezetünkben. Egyébként a kinti munkák után az állattenyésztés és a gépjavítás bizto­sítja a folyamatos foglalkoztatottsá­got. KETTŐSSÉG Tornaújfalun „A győzelmes Feb­ruár 25. évfordulója“ egyesített szö­vetkezet elnökének, Köteles János agrármérnöknek már több a gondja, hiszen nyolc falu népének téli fog­lalkoztatottságáról, kereseti lehetősé­gének biztosításáról kell gondoskod­nia. — A téli foglalkoztatottság nálunk elég nagy gond — mondja. — A kő­bánya ezt a kérdést nem oldja meg. Nagy hátrányban vannak azok a nők. akik kint dolgoznak. Az ő számuk­ra nehéz valamit kitalálni. De ez sem olyan egyértelmű kérdés. Mert a nők egy része, főleg a fiatalabbja, dol­gozna, viszont legalább a fele szinte Burkus János várja is a két téli hónapot, pihenni, szórakozni akarnak. — Az előbb a fiatalokat említette. Véleménye szerint a szövetkezet tag­ságának a fiatalítása szempontjából a folyamatos munkalehetőség szerepet játszik? — De még mennyire! A fiatalok keresni akarnak. Ez természetes és érthető kívánság, s mi ezt igyek­szünk is teljesíteni. Ellenben — ahogy már említettem — a nők egy része szinte várja a téli „kényszer­­pihenőt.“ Az az igazság, hogy nem mindenki számára lényeges a folya­matos munka. Ez persze nem jelen­ti azt, mintha nem törekednénk ar­ra, hogy minden szövetkezeti tag minden időben megtalálja a szövet­kezetben azt a munkát, amivel egész évben folyamatos keresethez jut. Előttünk a tél. Mire ezek a sorok megjelennek, talán már az első hó is leesik. A mezőről az emberek be­szorulnak a műhelyekbe, építkezé­sekre, istállókba. A fenti példák sze­rint munka lesz elég, csak legyen hozzá megfelelő mennyiségű mun­káskéz is. Természetesen nem min­denhol egyformán kedvező a hely­zet, nem mindenhol van úgy, ahogy azt szeretnék. De gond nélkül, prob­lémák nélkül eddig se voltak s ez­után se lesznek szövetkezeteink. A gondokkal szemben azonban jó lát­ni, hogy egyre több szövetkezet tag­sága és vezetősége néz nyugodtan szembe a közelgő téllel. GÁL SÁNDOR Csáji István Lőrincz Benjamin és Hajdú Andor Utolsó napok a tomaújfalusi kertészetben

Next

/
Oldalképek
Tartalom