A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-07-20 / 29. szám
A prágai vár Ulászló-termében július 3—4*én ülést tartott Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Megtárgyalta a CSKP KB Elnöksége által beterjesztett jelentést, melynek elme: „A fiatal nemzedék szocialisto nevelése s előkészítése az életre és a munkára a fejlett szocialista társadalomban.'' A tanácskozást Oustáv Husák, a CSKP KB főtitkára nyitotta meg. Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága júliusi ülésén megvitatta a CSKP KB határozatait és irányelveit az ifjú nemzedék szocialista neveléséről. Az SZLKP KB Elnökségének jelentését Ludovit Pezlár, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára terjesztette elő. Az ifjúság szocialista nevelése a párt és a társadalom ügye A CSKP KB plenáris ülésének jelentése behatóan foglalkozik ifjúságunk szocialista nevelésével, a fiatalok felkészítésével a fejlett szocialista társadalomban végzendő munkájukra. A jelentés elismerően állapítja meg, hogy a fiatal nemzedék túlnyomó többsége saját programjául fogadta el a CSKP KB XIV. kongresszusának határozatait. Aktívan támogatja a párt politikáját és az ország valamennyi körzetében jelentős mértékben kivette részét az eredmények eléréséből. A fejlett szocialista társadalom további építése azonban megköveteli, hogy minőségileg megjavuljon és megerősödjék a fiatal nemzedék szocialista nevelése, hogy még hatékonyabban ápoljuk és erősítsük benne az internacionalista és az osztályöntudatot, a szocialista állampolgári érettséget, a magasfokú erkölcsi értékeket és a fizikai ellenállóképességet. Ugyanakkor szüntelenül ki kell alakítani a szükséges feltételeit annak, hogy a gyermekek és a fiatalok sokoldalú képzettséget szerezzenek és teljes mértékben érvényesíthessék képességeiket a szocialista társadalom fejlesztésében. A fiatal nemzedék szocialista nevelése — hangsúlyozza a CSKP KB Elnökségének jelentése — az egész társadalom egyik legfontosabb feladata. Döntő szerepe van oktatási-nevelési rendszerünkben az iskolának — az óvodától a főiskoláig bezárólag. A párt értékeli azt a fejlődést, amely az utóbbi években szembeötlő az iskolaügy területén, de szükségesnek tartja olyan intézkedések kidolgozását és elfogadását, amelyek valamennyi fokozaton tovább tökéletesítik az iskolák oktatási—nevelési tevékenységét. El kell érnünk, hogy a család és az iskola egységesen és hatékonyan elősegítse a szocialista szempontból érett, sokoldalúan művelt, kulturált fiatal ember kiformálását. A CSKP KB Elnökségének jelentése rámutatott a Szocialista Ifjúsági Szövetség jelentős feladataira, amelyek a szövetségnek társadalmunkban elfoglalt pozíciójából következnek és kitűzte a nevelőmunka irányvonalait az egységes ifjúsági szervezet valamennyi szerve és szervezete számára. A szakszervezeteknek, a nemzeti bizottságoknak, az állami szerveknek, különösen az oktatásügyi minisztériumoknak, a Nemzeti Frontban tömörült társadalmi szervezeteknek, a kulturális szerveknek és a művészeti szövetségeknek, a testnevelési intézményeknek és a tájékoztatási eszközöknek a továbbiakban sokkal nagyobb gondot kell fordítaniuk a fiatalok nevelésére, vezetniük kell őket, befolyást kell rájuk gyakorolniuk, hogy tevőlegesen kivegyék részüket a szocialista építésből. A CSKP KB ülésének határozatait és irányelveit megtárgyalta az SZLKP KB is. A központi bizottság határozata hangsúlyozza, hogy a fejlett szocialista társadalomban, a tudományos-műszaki forradalom feltételei között az egyénnek a munkára való magasfokú felkészültsége, a szocialista társadalom valamennyi tagjának aktivitása a társadalmi haladás egyik döntő erejévé válik. Mindez megköveteli a szocialista öntudatosság, a műveltség, a szakképzettség magas színvonalét nemcsak az emberek szűk körében, hanem az egész társadalomban és elsősorban az ifjú nemzedék körében. A szocialista társadalomban az Ifjú nemzedéknek minden feltétele megvan az érvényesülésre. A fiatalok fő feladata egyénileg is hozzájárulni a társadalom további fejlesztéséhez, a tudomány, a technika és a kultúra fejlesztéséhez, elsajátításához. A helsinki tanácskozáson részt vett európai külügyminiszterek tablója A BÉKE ÉS AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS- KORPARANCS Az utóbbi hetekben, hónapokban annyi rendkívüli fontosságú esemény zajlott le a világban, amiket ezért vagy azért, de mind „történelmi“ jelzővel illettek politikusok és újságírók, hogy az ember szinte már fél leírni ugyanezt a jelzőt a július 3 és 7 között lezajlott helsinki konferenciával kapcsolatban. Pedig kétségtelen, hogy a történelemben páratlan eseményről van szó, mérföldkőről, amellyel új szakasz kezdődik az európai biztonságban és együttműködésben. A 33 európai ország, továbbá az Amerikai Egyesült Államok és Kanada részvételével külügyminiszteri szinten megtartott konferencia az első ilyen kontinentális jellegű átfogó tanácskozás volt a napóleoni háborúkat követő bécsi kongresszus óta. A Finlandia palota, ahol az értekezletnek ez az első szakasza lezajlott, már 1971 decemberében készen állott. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet megkezdésére a finn fővárosban technikailag már akkor meg lett volna a lehetőség. Nem a vendéglátókon múlott. Közismertek a szocialista tábor országainak részéről kifejtett csaknem két évtizedes erőfeszítésnek az állomásai, amely végül is ennek a konferenciának a küszöbéhez elvezetett; amelynek gyakorlati előkészítése 1969-ben a „Budapesti Felhívással“ kezdődött, azzal a dokumentummal, amelyet — a Varsói Szerződés tagállamainak nevében — Magyarország juttatott el az érdekelt feleknek. Sokoldalú előkészítését mégiscsak 1972 novemberében lehetett elkezdeni, és további hét hónap elteltével kerülhetett sor magára a konferenciára, illetve ennek első, külügyminiszteri szakaszára. Nem meglepő, hogy az értekezletnek szinte már az első óráiban a „hogyan tovább“ kérdései jutottak előtérbe. Mint a helsinki tanácskozás záróközleménye mondja: „A miniszterek elhatározták: a konferencia második szakasza 1973. szeptember 18-án nyílik meg Genfben azzal a szándékkal, hogy tanulmányozza a napirenden szereplő kérdéseket, továbbá, hogy az első szakaszban beterjesztett és még ezután beterjesztendő javaslatok után nyilatkozat-, ajánlás- és határozattervezeteket dolgozzon ki, valamint bármilyen más végleges dokumentumot.“ A harmadik szakasz feladata lesz — feltehetően 1974 tavaszán —, hogy meghozza a döntéseket, határozatokat, deklarációkat. Ez, a tárgy fontossága miatt, megérdemli, hogy csúcstalálkozó formáját öltse — kormányfői szinten. A szocialista országok most Helsinkiben újabb építő jellegű és konkrét javaslatokkal éltek. A Szovjetunió az európai biztonság alapjairól és az európai államok kapcsolatairól szóló általános nyilatkozat tervezetét terjesztette be, a magyar és az NDK-küldöttség az együttműködés és a környezetvédelem dolgában nyújtott be dokumentumtervezetet, a lengyel és a bolgár delegáció a kulturális kapcsolatok és értesülések cseréje tárgyában, a csehszlovák küldöttség pedig a konferencia állandó szervének kérdéséhez. Mert máris felvetődött a sokoldalú tanácskozások mechanizmusának kérdése, — például egy európai konzultatív bizottság felállításának szükségessége. Ebben helye lenne az Egyesült Államoknak és Kanadának is. Ez a konzultatív bizottság vitatná meg — más kérdések mellett — a következő konferenciák összehívásának módját és helyét, időpontját is. A Szovjetunió, a szocializmus békepolitikája nélkül sohasem jöhetett volna létre az első összeurópai biztonsági konferencia. Pedig a béke mindannyiunk ügye, egész Európáé, ahol „az agressziót mindörökre száműzzük a népek életéből“ — mint Gromiko szovjet külügyminiszter mondotta a helsinki értekezleten felszólalásában. — ta —
