A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-07-06 / 27. szám
Merész lépés volt, de a módszer bevált, s a termelékenység rohamosan emelkedett. Azonkívül — s ez nagyon fontos szempont — ezeken a gépeken nem fordulhat elő szálszakadás, ami a csévésfonógépeken nagyon gyakori dolog volt. A munkásnők idegállapota a munka végével sokkal jobb, több erejük marad asszonyi, anyai kötelességeik teljesítésére. A következő csarnok a fonoda, ahol a gyapot fonállá alakul, a gépek orsókra tekerik, s ládákban villamos targoncákra a szövőműhelyekbe szállítják. A munkamódszer, ahogy a gépek fonállá alakítják a gyapotot, tulajdonképpen nem is felel meg a „fonás“ fogalmának. Valaha a rokkán, s a még négy-öt évvel ezelőtt is korszerűnek számító csévés fonógépen a hagyományos módon valóban „fonták“ a fonalat. A legújabb módszerek szerint a gépek szálaira tépik a gyapotot, közben fokozatosan eltávolítják a rövid, szakadozott gyapothulladékot. Villamos targonca száguld el mellettünk, intésünkre megáll. A kormánynál húsz év körüli csinos lány, Soblová Alábeta. Az orsókra tekert fonalat szállítja a fonodából a szövődébe. — Nem túlságosan fárasztó munka ez egy nő számára? — lunka 1800 embernek ben nemcsak tisztítjuk a gyapotot, hanem viszkózaszálat is keverünk hozzá, ez növeli a gyapot feldolgozhatóságát, és a fonal ellenálló képességét. A tisztítócsarnokból a gyapot— viszkóza keverék kötél formára sodorva, hengeralakú tartályokban átkerül az előfonóba. Feltűnő, hogy a több ,száz fonógép között mindössze néhány munkásnőt látni. v — Hogy §íkerült megvalósítani ilyen fokú automatizálást? — A gyár építkezési tervdokumentációjával együtt, már 1966- ban készen voltak a gépi berendezés tervei is. De az alatt a négy év alatt, amíg a gyár felépült, a technika gyors fejlődése következtében ezek a gépek már el is avultak. Igaz, hogy ilyen csévés fonógépekkel máig is találkozhatunk bármelyik szomszédos államban, mi azonban a lehető legkorszerűbb megoldásra törekedtünk. Cséve nélküli fonógépeket állítottunk be, ezek akkoriban műszaki újdonságnak számítottak és még meg sem történt az üzemi kipróbálásuk. 1970. december 12. történelmi jelentőségű időpont Levice (Léva) és a környező falvak életében. A hatvanas évek második felében Szlovákia szervezett iparosítása már javában folyik, s a ruíomberoki Lenin Textilművek, Léva iparilag fejletlen vidékét választja egy új üzemegysége felépítésének helyéül. 22 hektárnyi területen 700 millió korona költségráfordítással épül az új beruházás, melyet négy év múlva, 1970. december 12-én üzembe helyeznek. Ezzel Léva és a környező falvak elindulnak az ipari fejlődés útján. Mielőtt a gyár felépült, a járás lakosságának zöme a mezőgazdaságban dolgozott, egy kisebb hányada pedig ingázott, az otthonától távol eső ipari központokba járt dolgozni, s így naponta órákat vesztett a hasznos tevékenységre fordítható idejéből. Hogy mekkora lelkesedéssel fogadták az új üzem nyújtotta lehetőségeket, mutatja az is, hogy mindjárt kezdetben 1800 alkalmazottal indult meg a termelés, s ez a létszám azóta is egyenletesen emelkedik. A Szovjetunióból behozott gyapot egy nagy csarnokban van felhalmozva. A hófehér bálák közt tisztítógépek duruzsolnak, 17—18 év körüli lányok nyalábszám tömik beléjük a gyapotot. — Tulajdonképpen mitől tisztítják meg ezt a makulátlanul fehér gyapotot? — kérdezem Kaszás István technikust. — Különféle növényi szennyeződések vannak a gyapot szálai között, amelyek lehetetlenné tennék a gyapot további megmunkálását, azonkívül ezekben a gépek-1, A textilgyár 2. Steviárová Magda műszaki ellenőr munka közben 3, Innen indul feldolgozásra a gyapot 4. A fonoda 5, A szocialista munkabrigád tagjainak egy része 6. Gál Gábor mester ellenőrzi a vászon minőségét Prandl Sándor felvételei
