A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-07-06 / 27. szám
kérdezem. A kérdés meglepi, úgy látszik, nem nagyon szoktak ilyesmit kérdezni tőle. — Ezerháromszáz koronát keresek, a férjem kétszer annyit. Odahaza jól megvagyunk, az ősszel autót veszünk ... — feleli. Aztán kattan a kapcsoló s a targonca elszáguld a gépsorok között. A szövődét fülsiketítő zaj tölti be. Több száz pneumatikus automata szövőgép dolgozik nagy csattogással. Némelyiken fehér tábla látható ezzel a felirattal: EXPORT. — Milyen országokba exportálják a vállalat termékeit? — Főleg vászonneműt gyártunk, s csaknem az összes iparilag fejlett kapitalista államokba exportálunk. — Ez bizonyos minőségi szintet követel. Hogyan érték el, aránylag rövid időn belül — hiszen a gyár mindössze harmadik éve termel —, hogy ilyen rangos nemzetközi szintre emelkedett gyártmányaik színvonala? — Elsősorban is korszerű gépekkel és megfelelő munkamódszerrel. Nagyrészt hazai gyártmányú gépekkel dolgozunk, de jól beváltak a Német Demokratikus Köztársaságból és Lengyelországból behozott gépek is. Természetesen mindez mit sem érne üzemünk dolgozóinak jó munkája nélkül. — Mi a véleménye erről a hatalmas zajról, mint a termelés kényszerű és az emberekre káros velejárójáról? — Tudomásom szerint vannak külön a zajtalanítás kérdésével foglalkozó kutatóintézetek. Azonban a fogyasztói igények olyan rohamos tempót diktálnak a technika fejlődését tekintve, hogy a géptervezésnél, sajnos, nem a zajtalanítás a legelső szempont. Gumiból készült füldugókkal igyekszünk orvosolni ezt a nehézséget. Az egyik közel eső gépnél Febenová Lydia szövőnő dolgozik. — Hogy érzi magát munka után? — kérdezem tőle, de még kétszer bele kell kiáltanom a fülébe míg megérti. — Eleinte bántott a zaj, zúgó fejjel mentem haza, de most már megszoktam. Semmiféle kellemetlen hatását nem érzem. Egyébként sosem dolgozok füldugasz nélkül — mondja. A gyár legutolsó csarnokában vagyunk. A vásznat itt fehérítik s egy részét, amelyből munkaköpenyt, férfiinget, zászlót stb. készítenek, festik. Felrakva sorakoznak a súlyos vászontekercsek * elszállításra. A lévai fonoda és szövőgyár egyre fokozódó termelékenységével Csehszlovákia egyik legnagyobb textilgyárává növi ki magát. Léva, a járási székhely lakóinak száma rohamos növekedésnek indult. 1980-ra előreláthatólag eléri a 23 ezret. — fa — CHRONICA HUNGARORUM 500 éves a magyar könyvnyomtatás ......mindenki a szülőföldjét szereti elsősorban, többre tartja a földkerekség más tájainál, és honának minden szülöttje leginkább az övéinek életét vágyik megismerni: hogy azok milyen életet éltek; és hogy utánozza, ha valami nevezetest és emlegetésre méltót talál benne; ha pedig megismeri, hogy azok némely dolgot nem szerencsésen intéztek, ezen okulva óvakodjék tőle.“ Ezek a sorok 1473. június 5-én láttak napvilágot, alig 18 évvel Gutenberg Bibliájának megjelenése után, s fontosságukat az a tény emeli a legjelentősebb kultúrtörténeti események közé, hogy ez az első hiteles dokumentum, amely a magyar könynyomtatás idejéről és helyéről pontosan tájékoztat: „Befejeztetett Budán az Ürnak MCCCCLXXIII évében Pünkösd vigíliáján, Hess András által.“ A Chronica Hungarorum megjelenésének idejében kezdett szélesebb körben elterjedni Európában a könyvnyomtatás. Az olaszoknál 1465- ben, a mgi Svájc területén 1468 körül jelentek meg az első nyomtatott kiadványok; 1470-ből ismertek a franciaországi s ugyanebből az időből a legrégibb németföldi és holland sajtó termékei. Ezek az évszámok többek között azt is jelzik, hogy Gutenberg találmánya előbb lelt otthonra Magyarországon, mint nemegy gazdaságilag és társadalmilag fejlettebb országban. Ki volt az, aki ezt az űttörő munkát magára vállalta? Mátyás király követe, Karai László prépost 1470-ben Kómába utazott, diplomáciai küldetésbe. Utazása közben abban a Szent özséb kolostorban szállt meg, ahol a kódexmásolás helyett mér Gutenberg találmányát, a sajtót használták a könyvek sokszorosítására. Ebben a sokszorosító műhelyben dolgozott Hess András is, aki lelkes tanulója, majd kiváló mestere lett a nyomdászatnak. Tisztelendő László úr, a budai egyház prépostja, Mátyás királyunk alkáncellárja ezt a nagytudású nyomdászmestert hívta meg Budára, hogy ott nyomdát állítson fel. Hess András a meghívást köszönettel elfogadta. Budán a nyomda 1472-ben készült el, s Hess Andrással együtt mintegy 15-en dolgoztak benne. Gutenberg s a korabeli nyomdászok és könyvkiadók — a közönség igényeinek megfelelően — leginkább egyházi jellegű kiadványokat, latin nyelvkönyveket, kalendáriumokat, bűnbocsájtó leveleket hoztak forgalomba. Hess András munkája ezek-Hess András budai krónikájának impresszuma Heltai Gáspár Chronicája Chronica AZ MAGYA» ROKNAC DOLCAI' H.OL i MINT IÓTT6C KI A o»jy 5cyihiából Pior>omib»rt. ti tníet foglíliá* HiseoknK »»..míUgo»«E« mini bulk IÖt Htrrzegril HtfiMgft.E« Ki Iklyríl bt wf»ko. «Uffocki! h fsnulin focvlv ^Kyotkik HUTAI CASPAR. M»g bit M»*»»r ny «lut«. P« « rfMrr hofcs.A * t>vnfii«ua Annin*« nifí kSnyuíkM.ly tgy«b HtOcrua k&n>u«v Ml. mh Ulfe kel szemben a Magyarok Története,, vagyis a Chronica Hungarorum volt. Vajon miért választotta Hess a magyarok történetét? Soltész Zoltánná állapítja meg a Chronica utószavában: „Karai révén első forrásból értesülhetett a kisebbik kancelláriában folyó filozófiai és történeti vitákról. Mind itt, mind a király társaságában gyakran vontak párhuzamot Attila és Mátyás uralkodói nagysága, valamint a hun és magyar nép történetének eseményei között. A történeti szemléletnek időszerű jelentősége volt a budai várban ... Akár a budai kolostori könyvmásolók körében, akár a budai humanisták révén tájékozódott a könyvigények felől, mindenképpen arra a meggyőződésre juthatott, hogy a magyar krónika érdeklődésre fog találni az országban. Mint körültekintő, óvatos nyomdász ezért határozott úgy, hogy budai sajtója első termékeként a Magyarok Krónikáját nyomatja ki.“ Ezekután 1472 végén vagy a következő év elején látott hozzá Hess András az „óriási és sok napot igénylő munká“-hoz, s ahogy már korábban említettem 1473. június ötödikén készült el a nagy munka. Azóta eltelt kerek félezer esztendő, s a könyvnyomtatás az emberi kultúra első számú hordozójává lépett elő. S annak ellenére, hogy a „Gutenberg galaxis“ felett már néhányszor meghúzták a vészharangot, mondván, hogy a nyomtatott betű napja leáldozóban van, most a magyar könyvnyomtatás félezredes jubileumán örömmel állapíthatjuk meg, hogy a nyomtatott betű ereje még nincs fogytán. Sőt, mintha egyre inkább gyarapodna. Az Ünnepi Könyvhéten Budapesten voltam. A Váci utca könyvsátrai előtt levő forgatag a „Hess-galaxis“ egyre fényesebben ragyogó diadaláról tanúskodott. S az sem volt véletlen, hogy a Könyvhétre hasonmás kiadásban újra kiadott Chronica Hungarorum volt az egyik legkeresettebb könjAJ. —gs— Sylvester János Üj testamentuma, az első magyar nyelvű nyomtatott könyv Osnyomda (egykorú metszet)
