A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1973-07-06 / 27. szám

Este hat után indul a személy­­vonata Bratislavéból Trnava irányába. Régi szokása, hogy amikor felszáll, körülnéz a kocsiban, ismerős arcokat ke­res az utasok között. Most azonban félig üres volt a kocsi. Éppen két gyerek lépett a fülkébe, és félénken megkérdezték: Néni, hová megy ez a vonat? Trnavára. Egy padsorral ar­rébb mentek és egymás mellé tele­pedtek. A fiú fején kockás sapka lapult, a kislány szőke haját rövid­re vágták. Arra gondolt, hogy ho­gyan engedhetnek szülők ilyen apró gyerekeket egyedül útra. A két gye­rek feltűnően szótlan volt. Magá­nyukban összebújtak. Megsajnálta őket, s hozzájuk telepedett. Faggat­ni kezdte őket. Azt mondták, hogy üzenetet visznek a nagyanyjuknak. A kalauznak megmutatták az érvé­nyes menetjegyüket és megkérdez­ték, hogy hányadik állomás lesz PieSíany. A vonat már Trnavához közeledett, amikor a kislány várat­lanul hozzá fordult, és panaszos hangon megszólalt: Néni, mi nem PieStanyba utazunk... Mi megszök­tünk otthonról. — Ne adjon át a rendőrségnek — kérlelte őt síró hangon a kislány, amikor a vonatról leszálltak. Egy ideig a parkban üldögéltek és azon töprengtek, hogy mit tegyenek. Nem vagytok éhesek? — kérdezte tőlük. Nem válaszoltak, csak a fejüket haj­tották le szomorúan. Bementek az állomás melletti vendéglőbe. Április első napjai még hűvösek voltak. Reszkettek a hidegtől. Két adag szalámit rendelt nekik, de a gyere­kek hozzá se nyúltak. Mit tegyen? Semmit se tudott róluk. Nem tehe­tett mást, magával vitte őket haza. Fél tizenegy volt, amikor megérkez­tek. A gyerekek beszélni kezdtek, különösen a kisfiú volt beszédes. Történetük a legridegebb embert is meghatotta volna. Másnap vissza­utaztak Bratislavába. A gyerekek féltek vele bemenni az iskolába, aho­va jártak. Azt mondták, hogy az anyjuk értük jön és megveri őket. A kislány sírva fakadt és kijelentet­te, hogy ő inkább árvaházba megy. Aztán megérkezett az anyjuk... Nem ez volt az első s nem is az utolsó eset, amikor gyerekek meg­szöknek hazulról és világgá mennek. Sajnos ez manapság nem ritka eset. Miért szöknek meg otthonról? Két kis szökevényünk sok mindent me­sélt, történeteik egy része kitalált, saját fantáziájuk szüleménye. Nem bíztak a szüléikben, féltek tőlük. Sok mindenben azonban igazuk volt. # # # Az otthonukból megszökő gyere­kek nem éreznek biztos talajt a lá­buk alatt, nem fűzik őket erős köte­lékek, érzelmi szálak senkihez. Egyes szülők nem fordítanak kellő gondot gyermekeik érzelmi nevelésére, nem alakítanak ki bennük bensőséges vonzalmat a családjuk iránt. Köny­­nyelműen veszik szülői kötelességei­ket, sokan az államra bízzák gyer­mekeik nevelését. Bizony sok szülő­nek tévesek az elképzelései a neve­lésről ... Annyit ütöm őket, amennyit aka­rom!... Véleményünk szerint a gye­reknek mindene megvolt, nem éhe­zett és úgy öltözött, mint a többi gyermek. És most ez a hála... A mi szökevényeink esetében például a kislány irigyelte a szobakutya sor­sát, mert az anyja többet cirógatta, ölelgette a kutyáját, mint a gyerme­keit. A gyermekeire nem volt elég ideje, s azok kialakították sajátos véleményüket a szüléikről, ami az­tán szökésükben jutott kifejezésre. Ha a gyerek megszökik otthonról és világgá megy, ez mindennél job­ban bizonyítja, hogy elhibázott, hiá­nyos nevelésben részesül. Ezen túl csak olyan gyerekek szöknek meg otthonról, akik lelkileg betegek vagy annyira hiányos az intelligenciájuk, hogy képtelenek megkülönböztetni a jót a rossztól. # # * „Furcsa“ ember volt az apja, ön­kezűleg vetett véget az életének. A fiú rá ütött — ismeri el az any­ja, s bizony a kapcsolatuk igen fog­híjas. Jellemben teljesen azonosítja a megboldogulttal. Már most ciga­rettázik, iszik, ellopja otthon a pénzt, iskolakerülő, és folyton azt bizony­gatja, hogy kár vele bármit is kez­deni, mert úgyis ott fogja végezni, ahol az apja. Nem akar közremű­ködni fia gyógyításában, pedig az a nyolcadik osztályig átlagos tanuló volt. Szereti a színjátszást, most is tagja az iskola színjátszó csoportjá­nak. De az anyja nem hiszi, hogy valaha is rendes ember lesz belőle. Tehát a gyereket az a környezet rontotta meg, amelyben felnevelke­dett. Minden gyerek azonosulni akar a példaképeivel: — Olyan akarok lenni, mint amilyen az apám. Ma­gában elítéli, de mégis követi a pél­dáját. A legtöbb gyerek a rendezet­len családi környezetből szökik meg. Legsúlyosabbak azok az esetek, ami­kor a szülők minden másról megfe­ledkezve csak a saját karrierjükkel törődnek. A gyereket tehernek s ne­velését fölösleges időveszteségnek tartják. Minden anyagi jóval ellát­ják, de magára hagyják, s nem tö­rődnek érzelmi nevelésével. Az ilyen gyerek érzelmileg fejletlen. A szülei idegenek számára, akárcsak ő a szü­lei számára. Keresni kezdi a saját társaságát és gyanús elemek közé keveredik. A szülők nyomást gyako­rolnak rá, hogy a maguk útjára te­reljék. Ezt azonban a gyermek ki­bírhatatlan korlátozásnak véli, és megszökik. Mindössze tizenöt éves. Először csak álmatlanságban szenvedett. Le­romlott a tanulmányi eredménye, iskolakerülő lett. Az anyja azonban nem vette komolyan fia szokatlan viselkedését, öngyilkosságot kísérel meg, mert az anyja megbüntette, és ezért fájdalmat akar neki okozni. Az anyja azonban minden félrelépé­sére mentséget talál. Későn jár ha­za, pénzt lop, néha 700 koronát visz el hazulról, hogy a barátait meg­vendégelhesse. Az anyja azonban nem vonja felelősségre, másokban keresi a hibát, azt mondja, hogy a barátai vezetik rossz útra. Betör egy lakásba', de az anyja megtéríti a kárt, nehogy a fiának bántódása es­sék. Az orvosok gyógykezelést aján­lanak, de az anya visszautasítja ajánlatukat. További eset. A szülők mindket­ten főiskolai végzettséggel rendelkez­nek. Hosszabb időre külföldi tanul­mányútra utaznak, és magukkal vi­szik a tizenöt éves fiúkat is. A gye­rek odakünn ötezer koronát keres, s amikor hazatérnek, egy 175-ös használt Jawa motorkerékpárt vásá­rol. Nem volt hajtási engedélye, de járt rajta, mondván, hogy az Egye­sült Államokban nem kell hajtási engedély. Karambolozik. Nem ő a hibás, de ... A motorkerékpárt el­adja, hogy másikat vehessen. Csak olyat engedélyeznek neki, amelyhez nem kell hajtási engedély, ö azon­ban kilopja anyja táskájából a pénzt, és egy 350-es Jawát vásárol. Megbo­­csájtanak neki, és engedélyezik, hogy az udvaron motorozzon, mint a többi korabeli. Az általános iskola elvégzése után dolgozni ment, s néha vidámabb hangulatban tért haza. Az egyik ünnepnapon a szülei látogatóba in­dultak. A fiú nem akart velük men­ni. Az anyja se tudta meggyőzni s ezért segítségül hívta az apját, aki -már indulásra készen lenn az udva­ron várakozott a volán mellett. Fe­lesége hívására az apa elindult a la­kás felé. A fia azonban dühödten elfutott mellette, beült a kocsiba az öccse mellé, startolt és elindult Du­­naszerdahely irányába. Űtközben ta­lálkozott egy 603-as kocsival, amely­nek a sofőrje túlságosan fiatalnak vélte az ifjú gépkocsivezetőt, és a két testvér után eredt. Próbálta őket megállítani. A fiú azonban villám­gyorsan letért egy mezei útra, meg­fordult és Bratislava irányába vág­tatott. Százharminc kilométeres se­bességgel üldözte őket tovább. Vé­gül karamboloztak. Szerencsére sen­kinek se történt baja, csak az autó került a vashulladék közé. Még egy történet. Az apa orvos­hoz vitte a fiát, mert az néhány napig csavargóit, s nem akarta, hogy az iskolában e miatt baja támad­jon. Az orvos, az apa és a fiú hosz­­szas tanakodás után abban állapod­tak meg, hogy az iskolában igazolás nélkül rendezik a dolgot. Amikor az orvosi rendelőből kiléptek, az apa kijelentette: Az osztályfőnöködnek VILÁGGÁ MENTEK... nak eredt és megszökött. Később ki­derült, hogy kábítószert fogyaszt. A kórházban megkérdezték, hogy miért? Furcsa választ kaptak: Ha tudtam volna, hogy apám megharag­szik, ha sokat eszem, akkor még többet ettem volna, mivel tudtam, hogy dühöng, ha kábítószert fo­gyasztok, így hát kábítószert kezd­tem fogyasztani. Három eset. Egyiknek se kellett volna bekövetkeznie, ha a szülők nem óvták volna gyermekeiket min­den akadálytól, ha nem nevelték volna beléjük, hogy különbek a töb­bi gyerektől, ha tudták volna, hogy a gyerekeik hol töltik a szabad ide­jüket, mi bántja őket a mindennapi életükben. Minden túlzás nélkül ál­líthatjuk: egyes szülők pénzzel és anyagi Javakkal helyettesítik a sze­­retetet. A gyerek azonban csakha­mar észreveszi, hogy a szülei való­jában nem szeretik, hogy önzőn csakis a maguk ügyeivel törődnek, s ha ezt felismeri, elindul a maga útján, amely nem mindig helyes. • » • Ha a család élete rendezett, ez je­lentősen hozzájárul a gyermek ki­egyensúlyozott testi és lelki fejlődé­séhez. Nem keres rá okot, de nincs is rá indítéka, hogy megszökjön a szülői háztól. Más a helyzet, ha a szülők megfeledkeznek gyerekükről, nem törődnek velük eléggé. Az ilyen gyerekek élő szüleik társaságában is árvának érzik magukat. Rosszabb a helyzetük az állami gondozott gye­rekekénél. Szemük előtt élnek a szü­leik, akik nem törődnek velük, pró­bálják megtörni szüleik közönyét, de minduntalan rá kell döbbenniük, hogy azok idegenek számukra. Látják, hogy más gyereknek jó az apja, kedves az anyja, szeretetben élnek és törődnek a gyerekeikkel. A gyerek gond, lemondást, áldo­zatot követel. De megéri. Makaren­ko szavai ma is érvényesek: „Minél jobban tiszteljük benne az embert, annál többet követelhetünk tőle.“ Gyermekeink a fejlett tudomány és technika korában élnek. Szépek az álmaik, nagyok a terveik. Meg kell nekik mutatnunk, hogy az életben minden siker, legyen az kicsi vagy nagy, kemény és szívós munka ered­ménye. Ilyen munka szükséges ah­hoz is, hogy az ő álmaik és vágyaik teljesüljenek. PETER KASALOVSKT Prandl Sándor és J. Sámel felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom