A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-07-06 / 27. szám
Este hat után indul a személyvonata Bratislavéból Trnava irányába. Régi szokása, hogy amikor felszáll, körülnéz a kocsiban, ismerős arcokat keres az utasok között. Most azonban félig üres volt a kocsi. Éppen két gyerek lépett a fülkébe, és félénken megkérdezték: Néni, hová megy ez a vonat? Trnavára. Egy padsorral arrébb mentek és egymás mellé telepedtek. A fiú fején kockás sapka lapult, a kislány szőke haját rövidre vágták. Arra gondolt, hogy hogyan engedhetnek szülők ilyen apró gyerekeket egyedül útra. A két gyerek feltűnően szótlan volt. Magányukban összebújtak. Megsajnálta őket, s hozzájuk telepedett. Faggatni kezdte őket. Azt mondták, hogy üzenetet visznek a nagyanyjuknak. A kalauznak megmutatták az érvényes menetjegyüket és megkérdezték, hogy hányadik állomás lesz PieSíany. A vonat már Trnavához közeledett, amikor a kislány váratlanul hozzá fordult, és panaszos hangon megszólalt: Néni, mi nem PieStanyba utazunk... Mi megszöktünk otthonról. — Ne adjon át a rendőrségnek — kérlelte őt síró hangon a kislány, amikor a vonatról leszálltak. Egy ideig a parkban üldögéltek és azon töprengtek, hogy mit tegyenek. Nem vagytok éhesek? — kérdezte tőlük. Nem válaszoltak, csak a fejüket hajtották le szomorúan. Bementek az állomás melletti vendéglőbe. Április első napjai még hűvösek voltak. Reszkettek a hidegtől. Két adag szalámit rendelt nekik, de a gyerekek hozzá se nyúltak. Mit tegyen? Semmit se tudott róluk. Nem tehetett mást, magával vitte őket haza. Fél tizenegy volt, amikor megérkeztek. A gyerekek beszélni kezdtek, különösen a kisfiú volt beszédes. Történetük a legridegebb embert is meghatotta volna. Másnap visszautaztak Bratislavába. A gyerekek féltek vele bemenni az iskolába, ahova jártak. Azt mondták, hogy az anyjuk értük jön és megveri őket. A kislány sírva fakadt és kijelentette, hogy ő inkább árvaházba megy. Aztán megérkezett az anyjuk... Nem ez volt az első s nem is az utolsó eset, amikor gyerekek megszöknek hazulról és világgá mennek. Sajnos ez manapság nem ritka eset. Miért szöknek meg otthonról? Két kis szökevényünk sok mindent mesélt, történeteik egy része kitalált, saját fantáziájuk szüleménye. Nem bíztak a szüléikben, féltek tőlük. Sok mindenben azonban igazuk volt. # # # Az otthonukból megszökő gyerekek nem éreznek biztos talajt a lábuk alatt, nem fűzik őket erős kötelékek, érzelmi szálak senkihez. Egyes szülők nem fordítanak kellő gondot gyermekeik érzelmi nevelésére, nem alakítanak ki bennük bensőséges vonzalmat a családjuk iránt. Könynyelműen veszik szülői kötelességeiket, sokan az államra bízzák gyermekeik nevelését. Bizony sok szülőnek tévesek az elképzelései a nevelésről ... Annyit ütöm őket, amennyit akarom!... Véleményünk szerint a gyereknek mindene megvolt, nem éhezett és úgy öltözött, mint a többi gyermek. És most ez a hála... A mi szökevényeink esetében például a kislány irigyelte a szobakutya sorsát, mert az anyja többet cirógatta, ölelgette a kutyáját, mint a gyermekeit. A gyermekeire nem volt elég ideje, s azok kialakították sajátos véleményüket a szüléikről, ami aztán szökésükben jutott kifejezésre. Ha a gyerek megszökik otthonról és világgá megy, ez mindennél jobban bizonyítja, hogy elhibázott, hiányos nevelésben részesül. Ezen túl csak olyan gyerekek szöknek meg otthonról, akik lelkileg betegek vagy annyira hiányos az intelligenciájuk, hogy képtelenek megkülönböztetni a jót a rossztól. # # * „Furcsa“ ember volt az apja, önkezűleg vetett véget az életének. A fiú rá ütött — ismeri el az anyja, s bizony a kapcsolatuk igen foghíjas. Jellemben teljesen azonosítja a megboldogulttal. Már most cigarettázik, iszik, ellopja otthon a pénzt, iskolakerülő, és folyton azt bizonygatja, hogy kár vele bármit is kezdeni, mert úgyis ott fogja végezni, ahol az apja. Nem akar közreműködni fia gyógyításában, pedig az a nyolcadik osztályig átlagos tanuló volt. Szereti a színjátszást, most is tagja az iskola színjátszó csoportjának. De az anyja nem hiszi, hogy valaha is rendes ember lesz belőle. Tehát a gyereket az a környezet rontotta meg, amelyben felnevelkedett. Minden gyerek azonosulni akar a példaképeivel: — Olyan akarok lenni, mint amilyen az apám. Magában elítéli, de mégis követi a példáját. A legtöbb gyerek a rendezetlen családi környezetből szökik meg. Legsúlyosabbak azok az esetek, amikor a szülők minden másról megfeledkezve csak a saját karrierjükkel törődnek. A gyereket tehernek s nevelését fölösleges időveszteségnek tartják. Minden anyagi jóval ellátják, de magára hagyják, s nem törődnek érzelmi nevelésével. Az ilyen gyerek érzelmileg fejletlen. A szülei idegenek számára, akárcsak ő a szülei számára. Keresni kezdi a saját társaságát és gyanús elemek közé keveredik. A szülők nyomást gyakorolnak rá, hogy a maguk útjára tereljék. Ezt azonban a gyermek kibírhatatlan korlátozásnak véli, és megszökik. Mindössze tizenöt éves. Először csak álmatlanságban szenvedett. Leromlott a tanulmányi eredménye, iskolakerülő lett. Az anyja azonban nem vette komolyan fia szokatlan viselkedését, öngyilkosságot kísérel meg, mert az anyja megbüntette, és ezért fájdalmat akar neki okozni. Az anyja azonban minden félrelépésére mentséget talál. Későn jár haza, pénzt lop, néha 700 koronát visz el hazulról, hogy a barátait megvendégelhesse. Az anyja azonban nem vonja felelősségre, másokban keresi a hibát, azt mondja, hogy a barátai vezetik rossz útra. Betör egy lakásba', de az anyja megtéríti a kárt, nehogy a fiának bántódása essék. Az orvosok gyógykezelést ajánlanak, de az anya visszautasítja ajánlatukat. További eset. A szülők mindketten főiskolai végzettséggel rendelkeznek. Hosszabb időre külföldi tanulmányútra utaznak, és magukkal viszik a tizenöt éves fiúkat is. A gyerek odakünn ötezer koronát keres, s amikor hazatérnek, egy 175-ös használt Jawa motorkerékpárt vásárol. Nem volt hajtási engedélye, de járt rajta, mondván, hogy az Egyesült Államokban nem kell hajtási engedély. Karambolozik. Nem ő a hibás, de ... A motorkerékpárt eladja, hogy másikat vehessen. Csak olyat engedélyeznek neki, amelyhez nem kell hajtási engedély, ö azonban kilopja anyja táskájából a pénzt, és egy 350-es Jawát vásárol. Megbocsájtanak neki, és engedélyezik, hogy az udvaron motorozzon, mint a többi korabeli. Az általános iskola elvégzése után dolgozni ment, s néha vidámabb hangulatban tért haza. Az egyik ünnepnapon a szülei látogatóba indultak. A fiú nem akart velük menni. Az anyja se tudta meggyőzni s ezért segítségül hívta az apját, aki -már indulásra készen lenn az udvaron várakozott a volán mellett. Felesége hívására az apa elindult a lakás felé. A fia azonban dühödten elfutott mellette, beült a kocsiba az öccse mellé, startolt és elindult Dunaszerdahely irányába. Űtközben találkozott egy 603-as kocsival, amelynek a sofőrje túlságosan fiatalnak vélte az ifjú gépkocsivezetőt, és a két testvér után eredt. Próbálta őket megállítani. A fiú azonban villámgyorsan letért egy mezei útra, megfordult és Bratislava irányába vágtatott. Százharminc kilométeres sebességgel üldözte őket tovább. Végül karamboloztak. Szerencsére senkinek se történt baja, csak az autó került a vashulladék közé. Még egy történet. Az apa orvoshoz vitte a fiát, mert az néhány napig csavargóit, s nem akarta, hogy az iskolában e miatt baja támadjon. Az orvos, az apa és a fiú hoszszas tanakodás után abban állapodtak meg, hogy az iskolában igazolás nélkül rendezik a dolgot. Amikor az orvosi rendelőből kiléptek, az apa kijelentette: Az osztályfőnöködnek VILÁGGÁ MENTEK... nak eredt és megszökött. Később kiderült, hogy kábítószert fogyaszt. A kórházban megkérdezték, hogy miért? Furcsa választ kaptak: Ha tudtam volna, hogy apám megharagszik, ha sokat eszem, akkor még többet ettem volna, mivel tudtam, hogy dühöng, ha kábítószert fogyasztok, így hát kábítószert kezdtem fogyasztani. Három eset. Egyiknek se kellett volna bekövetkeznie, ha a szülők nem óvták volna gyermekeiket minden akadálytól, ha nem nevelték volna beléjük, hogy különbek a többi gyerektől, ha tudták volna, hogy a gyerekeik hol töltik a szabad idejüket, mi bántja őket a mindennapi életükben. Minden túlzás nélkül állíthatjuk: egyes szülők pénzzel és anyagi Javakkal helyettesítik a szeretetet. A gyerek azonban csakhamar észreveszi, hogy a szülei valójában nem szeretik, hogy önzőn csakis a maguk ügyeivel törődnek, s ha ezt felismeri, elindul a maga útján, amely nem mindig helyes. • » • Ha a család élete rendezett, ez jelentősen hozzájárul a gyermek kiegyensúlyozott testi és lelki fejlődéséhez. Nem keres rá okot, de nincs is rá indítéka, hogy megszökjön a szülői háztól. Más a helyzet, ha a szülők megfeledkeznek gyerekükről, nem törődnek velük eléggé. Az ilyen gyerekek élő szüleik társaságában is árvának érzik magukat. Rosszabb a helyzetük az állami gondozott gyerekekénél. Szemük előtt élnek a szüleik, akik nem törődnek velük, próbálják megtörni szüleik közönyét, de minduntalan rá kell döbbenniük, hogy azok idegenek számukra. Látják, hogy más gyereknek jó az apja, kedves az anyja, szeretetben élnek és törődnek a gyerekeikkel. A gyerek gond, lemondást, áldozatot követel. De megéri. Makarenko szavai ma is érvényesek: „Minél jobban tiszteljük benne az embert, annál többet követelhetünk tőle.“ Gyermekeink a fejlett tudomány és technika korában élnek. Szépek az álmaik, nagyok a terveik. Meg kell nekik mutatnunk, hogy az életben minden siker, legyen az kicsi vagy nagy, kemény és szívós munka eredménye. Ilyen munka szükséges ahhoz is, hogy az ő álmaik és vágyaik teljesüljenek. PETER KASALOVSKT Prandl Sándor és J. Sámel felvétele
