A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-10-26 / 43. szám
A HÉT KÉPES FILMREGÉNYE I I A titokzatos férfi feleségével fogadta vendégeit. 24. — Nogyon őrülök, hogy eljöttek — szólt kedvesen oz asszony. — Sza' * kácsunk díszefcédet készített, biztosan elégedettek lesznek. Még az ebéd előtt körülnéztek a pompáson berendezett házbon. Van Weyden nem lepődött meg, amikor a könyvszekrényben Wolf Larsen könyveire bukkant. Az egyiket levette a polcról, és belelapozott. Amikor meggyőződött arról, hogy a könyvek Larsen hajójáról valók, a mellette álló Carlsonhoz fordult: — Ezek a könyvek annak a kalandornak a hajójáról kerültek ide, aki engem a szigeten hagyott... Azt szeretném tudni, hogyan,..? Ezt a rejtélyt meg1 kell oldanom. 21. Humphry van Weyden két topasztalt tengerészével néhány percen belül a szigeten volt. A hajó mósodkormónyosa, o sosszemű Allbright a parton egy csónakot talált. — Ilyet csak a fókavadászok használnak. Nem értem, hogyan kerülhetett ide... Nézzük csak, jelzése is van, a Ghost nevű hajóról került ide — jegyezte meg o másodkormányos. Van Weyden Izgatottan szemügyre vette a csónakot. Most már biztos volt abban, hogy megtalálta Swithyn-Hall szigetét, és abban is, hogy Wolf Larsennel rövidesen ismét találkozik. — Tíz évvel ezelőtt egy kalandor bosszúból ezen a szigeten betegen magomra hagyott — mesélte társainak. A bennszülöttek, akik hetekig tartó ápolás utón talpra állítottak, Uma-Umónak nevezik ezt a szigetet. 22. — Nagyon elővigyázatosaknak kell lennünk — tonácsolta Allbright. — Ha a kalandor a szigeten von, pillanatok alatt végezhet velünk. Óvatosan, előbb a ház körül nézzünk szét. Carlson, a kormányos vállalkozott a feladatra. Néhány percen belül egy bennszülöttel tért vissza. A félelemtől reszkető néger nem értette szavukat. — A hóz mögött, az árnyékban oludt. Alig tudtam felébreszteni — újsógolto Corlson. — Mit akarnak o szakácsomtólI? Fogadják meg a tanácsomat: hagyják békén, máskülönben velem gyűlik meg a bajuk! — hangzott váratlanul a hátuk mögött. Mind a hang irányába fordultak. Egy negyven év körüli férfi állt ott, kezében revolverrel. — Hogyan kerültek o szigetemre? — Véletlenül... A szél és az ár sodort ide minket. , . — válaszolta nyugodtan van Weyden. 23. Az ismeretlen férfi megnyugodott. Pisztolyát lassú mozdulattal az övébe csúsztatta. Most már kedvesen szólt oda váratlan látogatóihoz: — "Feleségemnek nagy örömöt okoznak, ha elfogadják meghívását. Ebéd re várjuk önöket. Addig pihenjenek. . . Nekem még dolgom van, de hogy ne feledkezzek meg róla, bemutatkozom: Swithyn-Hall vagyok. Van Weyden és társai is bemutatkoztak. Hall elköszönt, magukra hagyta őket. — Itt valami nincsen rendben. Úgy hallottam, hogy Swithyn-Hall, a sziget tulajdonosa magas, fekete hajú ember — jegyezte meg Weyden. — így is van. Személyesen ismerem Swithyn-Hallt. Beszéltem is vele — jegyezte meg Carlson. Whiskyzés mellett rá akort beszélni, hogy elmenjek a szigetére, de nem fogadtam el az ajánlatát, A nap már lenyugvóban Weyden is elbúcsúzott, A valóban kitűnő ebéd délutánig elhúzódott, volt, amikor elbúcsúztak a vendéglátóktól Van de ő nem tért vissza a hajóra. — Holnap, napnyugta után jöjjetek értem, Abban a kis öbölben várom majd a csónakot, ahol kikötöttünk — mondotta társainak. — Addig hozzátok rendbe a hajót. — Nem ajánlom, hogy egyedül maradjon a szigeten — figyelmeztette Corlson van Weydent, Nyomtalanul eltűnhet... — Ne aggódjon! Nem kell féltenieI Holnap estére az öbölben leszek... (Folytatjuk) 15
