A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1973-10-26 / 43. szám

— Ho férfi vogy, gyere ki I — mondtam neki.

— Ügy látom, férfi volt és kiment...

— Megígértem, hogy abbahagyom a káromkodást. Engedjen legalább szivarozni és inni!

— Ugyan, anya, ne kínlódj. Várd meg, amíg apa hazajön I

Emancipáció

Ilike ét Viliké egyelőre meghitt, békés hangulatban ülnek emberközelben egymáshoz a duruzsoló kályha mellett. Ilike arra gondol, jó volna megfoltozni férje elnyűtt zoknijait, de az iskolában a kézimunka órákon még nem is olyan régen ugyan gyalulni, fűrészelni és fúrni, továbbá madáretetőt késziteni és facsemetét oltani tanították őket, az úgynevezett asszonymunkák azonban szóba sem kerültek.

— Egyenjogúak vagyunk, vagy nem vagyunk egyenjogúak? — kérdezte Ingerülten Piriké tanító néni, ha nagy ritkán valamely háziasabb leány az iránt kezdett érdeklődni, hogyan kell felvarrni egy gombot vagy bestoppolni egy lyukas harisnyát. — Nem cselédeket nevelünk, hanem emancipált élettársakat — mondta mély megvetéssel hangjában a férfinem iránt.

így hát Ilike most tétlenül lóbálja kis lábát. Aztán maga sem tudja, miért kissé elszomorodik.

— Jó neked — sóhajt szemrehányóan, de Vilike nem hajlandó a készülő vihar gyenge előszelét tudomásul venni. Nyugodtan olvassa az újságot tovább. Tudja, hogy az eszmei összecsapás elkerülhetetlen, de amennyire lehet, igyekszik elodázni. A cikk, amelyet eddig eléggé érdekesnek talált, kezd ellaposodni. — Vajon, ma min fogunk összeveszni? -r villan át hirtelen az agyán. Aztán hangosan is megkérdi:

— Már megint mi nem tetszik, drágám, e világ bölcs elrendezésében?

Újságolvasás közben mindig ilyen fellengzőssé válik.

— Bölcs elrendezésében! — ismétli meg Ilike a végszavakat gúnyosan, mint valami rossz színésznő, aki elfelejtette a saját szövegét megtanulni. — Te bezzeg bölcs elrendezésnek nevezed, hogy nyugodtan olvasol, mig én azon töröm a fejem, mi lesz a lyukas zoknijaiddal, ahelyett, hogy megmutatnád, hogyan kell stoppolni, ha már magad az efféle művelethez olyan végtelenül lusta vagy.

— Tűvel, cérnával, és stoppoláfával. De az utóbbi helyett eredménnyel alkalmazható egy használt villanykörte is — hangzik az első gyújtó villámmal felérő válasz.

— Mindig sejtettem, hogy nincs, nem volt és már aligha lesz több ilyen okos fia az apádnak — sistergett Ilike, mint az izzó vasdarab, ha vízbe ejtik.

— Ismét csalódást kell okoznom neked, drágám — jegyezte meg Vilike. — Például mind a tiz testvérem tudja, hogy a mi házasságunk érdekházasság.

— Ezt hogy érted?

— Pontosan úgy, ahogy az imént magad is indokoltad egykori egybekelésünk okát — bökött sokatmondóan a homlokára.

— Te hólyag) — ugrott talpra Ilike parányi ökleit rázva.

— No nem, erőszakhoz azért talán mégsem folyamodunk — váltott Vilike békülékenyebb hangra. — Ebben az eszmecserében is, csakúgy mint családi életünk valamennyi fontos eseményének megvitatásában egyenlő — a diplomá•cia nyelvén szólva — emancipált felekként veszünk részt.

— Nem fogsz megl Nem adom meg magam — suttogja Ilike elszántan. — Tételezzük fel, hogy az emancipáció valóban érvényesül a mi házasságunkban — bár én erről még sohasem győződtem meg — és ezzel minden a legnagyobb rendben van?

Vilike úgy érezte — s mondhatnánk, joggal —, hogy kutyaszorítóba jutott.

— Ha megengeded, néhány másodpercre visszavonulok, hogy e fontos kérdést az Imént általad is oly nagyon elismert értelmemmel megtanácskozzam.

— Semmiféle visszavonulási — harsogta Ilike diadalittasan. — Ti, férfiak, az egyenjogúságot nem adtátok nekünk ingyen. Mi minden talpalatnyi földért keményen megharcoltunk. Sőt, gyakran vérünket hullattuk, hogy egyebet ne is mondják. Szóval, ebben a kemény küzdelemben legyőztünk titeket. A legyőzött neve pedig: stoppolj! — ezzel diszlépésben a szekrényhez vonult, s az ott található rengeteg lyukas zoknit férje ölébe szórta. Vilike maradék kis erejével megpróbált még tiltakozni e hallatlan eljárás ellen, de csakhamar belátta, hogy a vihar, mely már elvonulóban van, őt áztatta el. Végül csupán annyit mondott:

— Kár minden szóért, falra hányt borsó az egész emancipáció.

Aztán felmászott az asztalra, hogy a kiégett villanykörtét a csillárból kicsavarja, miközben meleg hálával gondolt jóságos édesanyjára, aki egyebek között stoppolni is megtanította.

SZENK SÁNDOR

TOTH ÁRPÁD

három versének a címét rejtettük el a vízszintes 1, 33 és 56. számú sorban. Tóth Árpád ezeket a verseket a Magas-Tátrában írta, ahol gyógykezelésen volt.

Vízszintes sorok:

14. Föléje. 15. Dísz- és gyógynövény.

16. Érzékszerve. 17. Ének. 18. Alumínium kémiai jele. 19. Állam Közel- Keleten. 20. Fordított kompanista. 21. A van ige régebbi múltideji alakja. 22. Juttatok. 23. Nem ezek. 24. Bérbe vesz. 25. Melltű (fon.). 26. Származik. 27. Becsinált hús fűszeres lével. 28. Hacsaturjan személyneve. 29. Állami. 30. Nem nálam. 31. Lángol. 32. Duhaj. 35. Azonosak. 36. Astatine vegyjele. 37.........bárónő, Huszka Jenő operettje. 38. Ollóval vág. 39. Szócsata. 41. Európai nép.

42. Ételízesítő. 43. Visszafelel! 44. Négy ..a“'. 45. Rest betűi felcserélve. 46. Régi hangszer. 47. A szerelem istene a latin mitológiában. 48. Létezett-e 7 49. Szövetség. 50. Kínai hosszmérték. 51. Számnév. 52. Indoka. 53........íere ikerszava. 54. Asszonyok, lányok, 55. Argon kémiai jele.

Függőleges sorok:

1. Folyó és hegy Európa és Ázsia határán. 2. Jelzés. 3. Morze-jel. 4. Nagyobb település. 5. Idom. 6. Temérdek.

7. Zenében van! 8. Orosz város. 9. Hajóroncs szlovákul (é. h.). 10. Francia művészet. 11. A galántai autók jelzése.

12. Gázlómadár névelővel. 13. Víziállat-e? 19. Alak. 20. Ez kell a sportkához. 21. Norvég sziget (é. h.). 22. Város Erdélyben. 23. Arab pálinka. 24. Nem egészen balra. 25. Szlovák testvér. 26. Becézett Erzsébet. 27. Van ideje bőven. 28. Hullott lomb. 29. Szélhárfát. 30. Tár.

31. Azonos a vízszintes 48-al. 33. Női becenév. 34. Szerencséje van. 35. Szín. 37. Shakespeare drámai hős. 39. Vencel magyar színésznő. 40. Forrongó földrész. 41. Távol-keleti ország. 42. Elfogyasztotta. 43. Berek. 44. Folyó a Szovjetunióban. 45. Princípiuma. 46. Olasz pénzegység (é. h.). 47. Csodálkozást kifejező szócska. 48. Eszével felfog. 49. Talál. 50. Fegyverét használja. 52. Kötőszó. 53. Személyes névmás. 54. Ismeretlen névjele.

Beküldendő a vízszintes 1, 33, és 56. számú sorok megfejtése lapunk megjelenésétől számított 6 napon belül.

Az előző rejtvény helyes megfejtése: „Ahogy feledhetetlen / a föld s a végtelen arca. / úgy gyűjtök erőt / a végső viharra ..

Könyvet nyertek: — a zárójelben

megjelölt számú keresztrejtvények helyes megfejtéséért: Kovács Ilona, Rúbaft (33); Barta Rudolf, Pribenik (34); Monozlay Mária, Okoé (35); Németh Miklós, Stúrovo (36); Theisz Mária, Moldava ri/B. (37); Bogyó János, Mochovce (38); Ph. Mr. Jármay László, Trnava (39).

KERESZTREJTVÉNY