A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1973-10-19 / 42. szám

• • • A trnavai (nagyszombati) cukorgyárban, egy gyárhoz már szinte illetlen csend és nyugalom uralkodik. A tágas csarnokokban, a hatalmas diffúziós kazánok kö­rül alig mozdul ember, néha egy kalapácsütés kondul, vagy villany­hegesztő fénye villan. Pedig az idő még csak dél felé jár, tehát a tíz­órai szünetnek már vége, a mun­kaidőnek pedig még nincs vége . . . — A cukorgyártásnak kedvezőt­len, túl száraz volt az idei nyár — mondja Nősei Milan vegyészmér­nök, a gyár igazgatóhelyettese. — A gépek és az emberek készen állnak a munkára, de a kedvezőt­len időjárás miatt a cukorrépát termelő szövetkezetek, előrelátha­tólag, csak egy hét késéssel kezdik el a répa szállítását. — A cukorgyártás a szezonsze­­rűen termelő iparágak közé tarto­zik. Tehát egy állandó munkás­állomány vagy túl kevés, vagy túl sok, aszerint, hogy a kampány éppen folyik vagy nem. Hogyan oldja meg a gyár vezetősége ezt a kérdést? — A cukorrépa-kampány évente úgy szeptember közepe táján kez­dődik, s ilyenkor idénymunkáso­kat alkalmazunk, akiket aztán, az idény leteltével ismét elbocsá­tunk . . . — Nem jár túl nagy időveszte­séggel a gyártás ilyen megszerve­zése. Hiszen az évről évre cseré­lődő embereknek el kell sajátíta­nak az egyes gépek kezelését, meg kell ismerkedniök bizonyos mun­kafolyamatokkal . . . — A nagyszombati cukorgyár az idén immár 104. kampányára készül, s a tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy egyelőre ez a leg­gazdaságosabb és legésszerűbb megoldás... — mondja az igaz­gatóhelyettes. — A környékbeli lakosságnak — főleg a nyugdíja­soknak — kiváló mellékkereseti lehetőséget nyújt a gyárunkban évről évre megismétlődő szezon­munka. Az emberek betanulási ideje elenyészően kicsi, mivel az idénymunkásokat főleg olyan munkahelyeken alkalmazzuk, ahol nincs szükség alaposabb szakkép­zettségre. így az a tény, hogy év­ről évre váltakoznak az idény­munkások, nem befolyásolja a termelést... — Hány mázsa cukorrépát dol­goz fel egy szezon alatt a gyár? — Az idén megközelítőleg tizen­nyolc-húsz ezer tonna répát dolgo­zunk fel. — Ebből mennyi cukor kerül a fogyasztók asztalára? — Igaz, a száraz nyár miatt kis­sé megkésve kezdődik a gyártás, viszont a répa cukortartalma ma­gas. Az említett répamennyiség­nek mintegy húsz-huszonkét szá­zaléka cukor... — A gyártásnál visszamaradt anyagokkal mi történik? — A főzés után visszamaradt „salakot” felhasználja az állat­­tenyésztés mint kiváló minőségű takarmányt. Szarvasmarhát, ser­tést táplálnak vele. — Honnan kapja a gyár a cukor­répát. — Legnagyobbrészt a trnavai, a trencíni és a senicai termelőszö­vetkezetektől. — Beleszámítva az idénymun­kásokat is, hány emberrel kezdik az idei kampányt? — A technikusokat és az ügy­\ — Az ésszerűen, lelkiismerete­sen végzett munka után — ha a szerencse sem hágy cserben ben­nünket — ettől valóban nem kell félnünk — mondja Milan Nősei. — Annál is inkább, mert — nézze csak! — az első cukorrépával megrakott pótkocsit éppen most vontatja be a gyárkapun a trak­tor. A csarnok ablakából látni, amint a traktor odafordul a kibetonozott csatornavájat mellé, ahol a répát majd tisztára mossák és viznyo­­mással a gépekbe szállítják ... Kezdődhet a munka! Foto; Prondl KÉSZ RAJTRA Nősei Milan vegyészmérnök, a gyár igazgatóhelyettese. viteli dolgozókat is beleszámítva mintegy 1560 emberrel. — Ekkora létszámmal be tudja-e hozni a gyár azt a lemaradást, amit a kedvezőtlen időjárás idé­zett elő? — Amikor a rossz időjárás miatt a kampány nem kezdődhet időben, a néphadsereg — szinte már ha­gyományosan — bekapcsolódik a répabetakarítási munkákba. Esős, sáros őszökön szinte felbecsülhe­tetlen segítséget nyújtanak a nagy teljesítményű katonai teherautók. — Akkor tehát nincs okunk aggodalomra, hogy a következő esztendőben keserű marad a ká­vénk ... A laboratóriumban megállapítják a répa cukortartalmát. Még néhány simítás, s a diflúziás apparátus rajtra kész... Az első cukorrépa-rakományok megérkeznek a gyár udvarára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom