A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-09-14 / 37. szám
Mi uz er holes? Az erkölcs szóban foglaljuk össze azokat a magatartási szabályokat, amelyeket egy közösség, s ezen belül az egyén, egy adott Időszakban gyakorol vagy legalább elfogad. Hogyan jön létre az erkölcs az egyénben? Ismeretes Rousseau álláspontja, aki szerint az erkölcsi tudat született tulajdonsága az embernek, „isteni ösztön, halhatatlan és égi hang“, amely aztán egyenletesen bontakozik ki az emberben, ha ugyan a társadalom meg nem rontja. A másik véglet az eredeti bűn tana, amely szerint az ember megrontott természettel születik, s csak az isteni kegyelemmel találja meg a helyes utat. De a modern pszichológia szerint az ember erkölcsi szempontból „semlegesen“ születik, vagyis se nem jó, se nem rossz; viszont hajlamai nem azonosak: a befolyásolhatóság mértéke, bizonyos tendenciák ereje, az önuralomra való képesség különböző fokú lehet, s így az erkölcsi nevelés szempontjából már nem egyformák az emberek. A gyermek vágyakkal születik és számára az a jó, vagyis az jelent értéket, ami vágyait kielégíti. De ugyanakkor vágyainak kielégítése akadályokba is ütközik, s így a saját értékrendszerén túl megismer egy másik étékrendszert, vagyis a társadalomét, amelyet elsősorban a szülők képviselnek. A kudarcok és tilalmak folytán tudatának alakulásával együtt a rossz tudata is kialakul benne: megjelenik a lelkifurdalás, amely már kisgyermeknél is igen kínzó lehet; másrészt szülei helyeslése, dicsérete folytán felismeri a jót is. Más szóval megjelenik a törvény, vagyis azok az értékek, amelyek már idegenek tőle vagy akár hajlamaival ellentétesek. Az erkölcs megjelenése azt eredményezi, hogy a gyermek megtalálja a maga helyét az ő sajátos közösségében, a családban. Ezzel a tudata beilleszkedik a társadalom tudatába, amely irányítja és meghatározza magatartását a társadalom iránt, sőt egyúttal kialakítja a társadalomról való véleményét is. Így formálódik ki benne az udvariasság, a kulturált magatartás, s így tartja aztán szükségesnek a társadalmi szokások és szertartások megőrzését. Mindez azonban még csak az „illik — nem illik" fogalomkörébe tartozik. Ezen a fokon tulajdonképpen nincs erkölcsi probléma: a jó és a rossz fogalma világos, élesen elhatárolt, egy fellebbezhetetlen tekintély, a szülő határozza meg. További változás akkor történik, amikor a fiatal már nem elégszik meg a szokások és a szabályok e mechanikus rendjével: fellázad ellenük vagy felül akar rajtuk emelkedni, valami változást, növekedést vagy akár beteljesedést kíván. Mo?t már látja vagy homályosan érzi, hogy ez a változás több irányban is történhetik, s hogy a választás jórészt tőle is függ, az ő elhatározásaitól és cselekedeteitől; vagyis hogy bizonyos értelemben azzá lesz, amivé ő maga akar lenni. Olyan most, mint egy utazó, aki egy őserdő szívében van. Nem arról kell döntenie, hogy útra keljen-e vagy sem; tudja, hogy ott nem maradhat. Egyedüli kérdése: merre menjen? hogyan készüljön fel az útra? milyen eszközöket keressen? hogyan ossza meg erejét? Vonzza az erdő félhomálya, minden rettentő és csábító szépségével; mégis érzi, hogy bármily fáradság árán, de helye kinn van a tiszta, napsütötte mezőkön. Így juthat el a fiatal — mert nem mindenki éri el ezt a nagy célt — az autonóm erkölcshöz, amely az emberi magatartás legmagasabb foka. Autonóm erkölcs esetén (ellentétben a heteroném erkölccsel, amely az engedelmesség erkölcse: csak azért tartok valamit helyesnek, mert egy külső tekintély így parancsolja) erkölcsi normáim és cselekedeteim saját meggyőződésemből fakadnak, mert magam is helyesnek tartom őket. Félreértés ne legyen: az autonóm erkölcs nem azt jelenti, hogy én magam alkotok magamnak egy egyéni erkölcsi rendszert, hanem inkább azt, hogy közösségem erkölcsi értékeit helyesnek látom, magaméinak tartom, egyszóval: hogy nincs különbség gondolkodásom és cselekvésem között; a kényszerű kötelességet önkéntes kötelezettség váltja fel. Becsületes ember az autonóm erkölcs alapján állhat; érzi, hogy ezzel megtalálta önmagát, legszebb törekvéseit, azzá lett, ami a legjobb benne, vagyis teljessé tette magét, fgy találkozik a fiatal ismét saját természetével, de most már tisztultabb, magasabbrendű természetével, amely megszabadult primitív önzésétől. De ez nem minden. Ha korunk egyetlen társadalomformáló, előremutató eszménye a szocializmus, akkor az autonóm erkölcs csak szocialista erkölcs lehet. Csak a szocialista vagyis a pénz hatalmától mentes társadalom teremti meg azokat az emberi kapcsolatokat, amelyekben az egyéni és közösségi értékek találkoznak, a személyiség maradéktalanul kibontakozhatik s amelyek nélkül az autonóm erkölcs csak magányos embereknek a társadalomtól elszigetelt magatartása lehet. A szocialista erkölcs nem abban különbözik a polgáritól, hogy közösségi erkölcs: minden erkölcs közösségi; inkább abban, hogy szintézist jelent a személyiség szabad kibontakozása s a közösségi fegyelem, a haza szeretete s egy nagyobb haza, minden dolgozó iránt érzett kötelezettségek között. A szocializmus jogot jelent a munkára, a lakásra, a pihenésre, a kultúrára, ami megannyi feltétele az erkölcsi személyiség kibontakozásának. Mindezek mellett és mindezeken túl a szocialista erkölcs nagy többlete az én és a közösség új viszonyában van. Kötelességeink vannak önmagunkkal és a közösséggel szemben, hirdeti a polgári és a szocialista erkölcs egyaránt. De a polgári erkölcsben az önmagunk iránti kötelezettségnek van elsőbbsége, a szocialista erkölcsben viszont a közösség iránti kötelezettségeknek. Mindkét kötelezettség, látjuk, egyaránt megmarad, csak a hangsúly tolódik el, s ezáltal az erkölcsi értékek és következőleg a jellemvonások máris új jelentést kapnak. Teljesítsd kötelességedet, mondja a polgári erkölcs, mert ezáltal boldogulsz, s boldogulásod a társadalmat is erősíti. Teljesítsd kötelességedet, mondja a szocialista erkölcs, mert képzettségeddel, nagyobb tudásoddal, lelkiismeretesebb munkáddal erősödik a társadalom, s ez a te boldogulásodat is előbbre viszi. A hatékony és tevékeny emberi szolidaritás átérzése nélkül erkölcsünk, bármily magasrendű legyen is, valamiféle önzésbe torkollik. t Ilonka művészfeleség, férje Lengyel Ferenc, a MATESZ kosicei (kassai) Thália Színpadának színésze. A Faluszínház magyar társulatánál ismerkedtek meg, ahol mindketten szerződésben voltak. Gombos Ilona 1959- ben szintén átszerzödött a komáromi MATESZ-hoz, ahol alkatánál és szép magyar beszédénél fogva sok jelentős konverzációs és asszonyszerepet játszott el. Kimagasló alakítást nyújtott Artur Miller Pillantás a hídról c. drámájának női főszerepében. Erre sokáig emlékezett mind a közönség, mind a kritika. Ilonka zenés műfajjal is megpróbálkozott, nagy sikere volt a Lehetetlen nőben és a Handabasában. 1969 óta ő is a kassai Thália Színpad művésznője, ahol főbb szerepei az Énekesmadár vénlánya, a Vihar Kabanovája, a Kinek üt a toronyóra Continéja és a Csongor és Tünde Mirigy boszorkánya voltak. Jelenleg Lovicsek Tűzvirágjában játssza Erzsi nénit. Szlovákia egyik legvadregényesebb részén született, a meseszép Szilicei-fennsikon. Mint alapitó tag lépett be a Magyar Faluszínház társulatába. Mindjárt jelentős szerepeket játszott, többek közt ö volt a nagysikerű Kubo címszereplője. 1959 óta a MATESZ egyik vezető szinésze. Kitűnő alakítások fémjelzik itteni pályáját. 1969-ben a kassai Thália Színpadhoz került, 1971 óta a színház művészeti vezetője. Emellett sem lett hűtlen a színészethez, és Kassán is sok szép alakítását tapsolhatta meg a közönség. Hogy csak párat említsünk, a Két úr szolgája Truffaldinóját játszotta, az Énekes madár öreg legényét, s legutóbb ő volt a Csongor és Tünde egyik főszereplője, a bájosan bumfordi Balga. Nagyon népszerű nemcsak a kollégák körében, de Szlovákia-szerte a közönség körében is. Színészi karrierje csúcsán áll, további remekbe szabott alakításokat várunk tőle. Rimaszombat szülötte. Egész fiatalon, az iskola elvégzése után került a MATESZ-hoz. 1969 óta a kassai Thália Színpad művésze, ahol már egy sor jelentős szerepet játszott el. Legkiemelkedőbbek voltak Ibsen Kíséretének férfi főszerepe, az Énekes madár Mókája — egy ízig-vérig székely góbé fiút testesített meg nagy sikerrel. Legutolsó alakítása a Csongor és Tünde Csongorja és Lovicsek Béla Tűzvirágjának férfi főszerepe. Csendes Laci komoly hobbynak hódol. Szenvedélye a régiséggyűjtés, lakása kisebbfajta múzeumnak is beválna. Különösen szép néprajzi gyűjteménye van.
