A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-09-14 / 37. szám
A Csehszlovák Szocialista Köztársaságban különböző nemzetiségű és anyanyelvű állampolgárok élnek. Egyenlő jogaik és kötelességeik vannak- Egyenjogúságukat az alkotmány ünnepélyesen kinyilvánítja és biztosítja. A 20. cikkely szerint „minden állampolgár egyenjogúsága biztosítva van nemzetiségre és fajra való tekintet nélkül“. A bíróságokról és a bírák választásáról szóló 36/1964. számú törvény 8. §-nak rendelkezése ennek az alapelvnek a vetülete, amely határozottan leszögezi, hogy „a törvény és a bíróság előtt minden állampolgár egyenlő“, Az említett alkotmányos és törvényes rendelkezések megvalósításának számos jogi természetű biztosítéka van. A fontosabbak közé tartoznak a perrendtartást és eljárást szabályozó törvények, elsősorban a polgári és a büntető perrendtartás, valamint a közigazgatási eljárás szabályai. Bár részletes taglalásukba ezúttal nem bocsátkozom, rövid áttekintésük azonban megérdemli a figyelmet. A 90/1963. számú törvény (Polgári Perrendtartás) 18. g-a szerint a polgári eljárásban résztvevőket azonos jogok illetik meg. A törvény és a bíróság előtti egyenlőség azonban csak akkor valósulhat meg, ha az eljárásban részt yevő személyek azonos feltételek mellett juttathatják érvényre jogaikat. Az azonos feltételeket a bíróságok kötelesek biztosítani. A feltételek azonban csupán akkor lehetnek azonosak, ha a polgári eljárás minden részvevője anyanyelvén érvényesítheti jogait. Az azonos feltételek megteremtésének nálunk nincs semmiféle törvényes akadálya, hisz a bíróságok szervezetéről szóló törvény 8. §-a kimondja azt is, hogy „minden állampolgár használhatja anyanyejvét a bíróság előtt“. Ezzel a törvényes rendelkezéssel kapcsolatban ismét utalnom kell a Polgári Perrendtartásra, amely szintén tartalmaz rendelkezést az anyanyelv szabad használatáról. E jogszabály 18. §-a szerint az eljárás részvevőinek ugyancsak „joguk van a bíróság előtt anyanyelvűket használni“. Köztudott, hogy az egyenjogúság egyik kifejezője az a jogszabályok által biztosított jog, amelynek alapján a polgári eljárásban részt vevő személyek használhatják anyanyelvűket, Ez mind szóban, mind írásban történhetik. A valóságban, azonban csak úgy lehetséges az egyenjogúság megteremtése, ha az eljáró bíróság az eljárás egész folyamán biztosítani tudja az anyanyelvhasznélatot. A gyakorlatban ez többek közt anynyit jelent, hogy a felek mindennemű beadványukat anyanyelvükön intézhetik a bírósághoz, tolmács útján kísérhetik figyelemmel a tárgyalást, amely szlovák vagy cseh nyelven folyik, s nyilatkozataikat, válaszaikat és kérelmeiket a tárgyalás nyelvére fordítják le. Azokat a feleket pedig, akik nem ismerik annyira a szlovák vagy a cseh‘nyelvet, hogy mondanivalójukat megfelelően, szabatosan adhassák elő, anyanyelvükön hallgatják ki. Amikor viszont a bíróság kellőképp jártas abban a nyelvben, amelyet a felek és más perbeli személyek anyanyelvűkként használnak, mellőzni lehet a tolmácsot. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy igazi könnyítésről csak akkor lehet beszélni, amikor az eljáró bíróság tagjai ismerik a felek anyanyelvét, Az anyanyelv használatával kapcsolatosan az eljárás során költségek is adódhatnak. Megtérítésüket a törvény úgy írja elő, hogy azokat „az állam viseli“. A büntetőeljárás során alapjában véve hasonló jogokat biztosít a 32/1970. számú törvény, a Büntető Perrendtartás. Ennek 2. §-a alapján „mindenki jogosult anyanyelvét használni a büntetőeljárás folyamán eljáró szervek előtt“. Az eljáró szerveken elsősorban a bíróságot, az ügyészt és a nyomozó szerveket értjük. Az idézett jogszabály az anyanyelv használatát tehát nem csupán a bírósági tárgyalásra korlátozza a büntetőeljárás során, amint arról a régebbi Büntető Perrendtartás rendelkezett, hanem a terheltek mindegyike számára biztosítja azt a jogot, hogy anyanyelvét már az eljárás megindításától, a nyomozás kezdetétől használhatja. A Büntető Perrendtartás 2. §-nak 14. bekezdése vonatkozik a tanúkra is. Minden olyan esetben pedig, amikor „a terhelt nem ismeri azt a nyelvet, amelyen a tárgyalást vezetik“, a hatályos jogszabály lehetővé teszi az eljáró szerv számára tolmács alkalmazását. A jegyzőkönyvvel kapcsolatban a büntetőeljárásról szóló törvény 55. §-nak rendelkezéséből kitűnik, hogy a jegyzőkönyvet cseh vagy szlovák nyelven kell vezetni. Amennyiben szükségessé válna a vallomás egyes részeinek szó szerinti rögzítése, akkor a jegyzőkönyv vezetője vagy a tolmács köteles papírra vetni a vallomás bizonyos részét „olyan nyelven is“, amilyenen az elhangzott. Az államigazgatási szervek és az állampolgárok viszonyát az államigazgatási eljárásról szóló 71/ 1967. számú törvény rendezi. Az államigazgatási eljárás szabályai azonban nem tartalmaznak olyan rendelkezést, amely szabályozná a nyelvhasználatot az eljárás során. A jogszabály ebbeni fogyatékosságát viszont nagyobbrészt pótolják a legfelső államigazgatási szervek határozatai, Az 1952. évi június 17-i kormányhatározat értelmében lehetőség nyílott arra, hogy a nemzdtiségi lakosság az általa lakott területeken szabadon használhassa anyanyelvét „a helyi, a járási és a kerületi nemzeti bizottságokkal, a hivatalokkal és a bíróságokkal“ való kapcsolatában. A volt Megbízottak Testületé 1952. július 1-én csaknem azonos szövegű határozatot fogadott el, amely két évtizeden át a nemzetiségi „alaptörvény“ feladatát töltötte be, és olyan kérdésekben Is irányt mutatott, amelyekre kihirdetett jogszabályok nem térnek ki. Mindkét határozat hűen tükrözi ma is a CSKP nemzetiségi politikájának alapelveit. Általánosan ismert, hogy az anyanyelv használatára való jogot hazánk szocialista alkotmánya nyomatékosan hangsúlyozza. A 144/1068. számú alkotmánytörvény szerint ui. a magyar, a német, a lengyel és az ukrán (ruszin) nemzetiségű állampolgároknak joguk van — bizonyos törvény szabta feltételek mellett — szabadon használni anyanyelvűket a nemzetiségek által lakott területeken hivatalos viszonylatban is. A folyamatos javulás jelének bizonyítéka e téren a Szlovák Szocialista Köztársaság kormányának 230/1073. (VII. 9.) számú határozata is. Ebben a kormány utasította a Szlovák Szocialista Köztársaság minisztereit és a többi központi államigazgatási szerv vezetőjét, valamint a kerületi nemzeti bizottságok tanácsait: a magyar és az ukrán nemzetiségű állampolgárok számára teremtsék meg annak lehetőségét, hogy azok „szükség esetén anyanyelvükön érvényesíthessék problémáikat és a követelményeiket az állami szervekkel és a szocialista szervezetekkel szemben". A nemzetiségi lakosság jogai és kötelességei minden tekintetben azonosak a többi állampolgáréival. Az alkotmányt végrehajtó rendelkezések és intézkedések szocialista hazánkban arra is irányulnak, hogy teljessé tegyék minden állampolgár, a nemzetiségek tagjainak egyenjogúságát is a gyakorlatban. Csak ennek érvényre juttatása folytán lehet elérni, hogy a kölcsönös bizalom és a barátság legyen a kapcsolatok fokmérője. GYÖNYÖR JÓZSEF ÉRDEMES VOLT ... A CSEMADOK izsai helyi szervezetének színjátszó csoportja a tavasszal bemutatta Gáspár Margit: Hamletnek nincs igaza című színművét Izsák Lajos rendezésében. Az elmúlt évben az izsaiak a könnyű műfajban arattak szép sikert. Most megpróbálkoztak a nehezebbel, az is nagyon szép eredményt hozott. A szereplők igen jó teljesítményt nyújtottak. Valamennyiüket dicséret illeti a jó alakításért, de főleg Izsák Elvirát, Szabó Andrást és Tóth Ferencet, akik mély átéléssel formálták meg a rájuk bízott szerepet. A színjátszó együttes tagjai olyan kultúrmunkások mind, akikre a helyi szervezet számíthat. Bár kissé elhúzódott a bemutató (ez azonban nem írható a csoport számlájára) a felcsattanó taps igazolta, hogy fáradozásuk nem volt hiábavaló. A közönség igazi elismeréssel fogadta bemutatkozásukat. Érdemes volt a sok szabad estét feláldozni azért, hogy újra a közönség elé léphessenek, Az izsai helyi szervezetnek 130 tagja van. Az HAGYOMÁNYÁPOLÓK A népi hagyományairól híres Zobor-vidéki falvak lakói gyakran hallatnak magukról. Ma már országos hírnévre tett szert a lédeci női és férfi éneklő-csoport. A koloni lakodalmas, a gimesi iskolások villőzése, a zsérei tűz-átugrás közismertté vált. A zoboralji népdal terjesztőit és ápolóit, a berencsi, a zsérei és a koloni vegyeskórusokat is ismeri a közönség. Egy éve alakult meg Schulz József tanító vezetésével a gerencséri folklór csoport, amelynek műsorán népszokások, népi táncok és népdalok szerepelnek. A művészetet kedvelők örömére ez év tavaszán újabb két Nyitra-vidéki község, Hostovó (Geszte) és Pohranice (Pográny) csatlakozott a hagyományápolókhoz. Műsorukkal sikeresen mutatkoztak be a zselizi országos folklór fesztiválon, Ennek kapcsán a legfiatalabb csoportot, a pogrányit szeretném bemutatni. Vezetőjük és aki a csoportot megalakította: Szomolányi Ilona. A község régi hagyományait szerető, javakorbeli asszony kitűnő hangú énekes. Fűtötte a vágy, hogy a többi Zobor-vidéki EGYENLŐ JOGOK - AZONOS FELTÉTELEK 4fl t-káktr:
