A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1973-09-07 / 36. szám

... Általában azt az időszakot szoktuk uborkaszezonnak nevezni, amikor valami nem megy a legjobban, ha szünetel, vakációzik a színház, vagy éppen nincs semmi olyan emlí-UBORKA

tésre méltó esemény, amiről érdemes volna szót ejteni.

Ezzel szemben azonban van igazi uborkaszezon is, s ez már korántsem hasonló az előbbihez. Ez az utóbbi uborkaszezon a mezőgazdasági termelés és a feldolgozóipar, pontosabban a konzervipar számára egyáltalán nem jelent holmi „pangást“, vagy olyan eseménytelenséget, mint amit az előbb említettem.

Szóval az uborkaszezon is hozhat eseményeket, izgalmakat bőven, de csak a szónak az utóbb említett jelentésében. Nemrégiben Trebiáovban (Tőketerebesen) jártam, az ottani Fruconában, s mindaz, amit elmondtam eddig, ennek a látogatásnak a kapcsán jutott az eszembe. Mégpedig azért, mert a Fruconában augusztus elején az uborkaszezon kellős közepén tartottak.

Árnyékban lehetett vagy harminc fok meleg, s még mozdulni sem volt kedve az embernek. Ilyenkor legjobb eltűnni valahová a vizek partjára, tavak, folyók közelébe, s megmártózni a hűs habokban ...

Sokan ezt is teszik, s igazuk is van. A jól végzett munka után mindenkinek joga van a pihenésre, erőgyűjtésre, kikapcsolódásra.

Csak itt a Fruconában nincs kiSZEZOA

kapcsolódás. Az uborkaszezon itt háromműszakos termelést jelent.

Mindezt a konzervgyár igazgatójától Ján Repovskytól tudom meg, aki készségesen szolgál felvilágosítással.

— Üzemünk — mondja — a legfiatalabb, de egyben a legnagyobb és a legkorszerűbb a kelet-szlovákiai kerületben. 1967-ben kezdtük építeni, több mint 90 milliós költséggel, s 1969-ben már megindult a próbaüzemeltetés.

— Itt a keleti végeken a mezőgazdaság, de különösen a zöldségtermesztés még csak most van fellendülőben, éppen a terület rekultivációja folytán. Van-e elég nyersanyag a Frucona számára, megterem-e az a mennyiség, amelyre a gyár kapacitását tervezték, s ha a zöldségtermesztés még tovább fokozódik, meg tudnak-e birkózni vele?

— Az alapanyagot tulajdonképpen három járásból kapjuk. Nagyobbrészt a mi járásunkból, kisebb részben a vranovi és michalovcei (nagymihályi) járásokból. Az itt termelt zöldségmennyiség majdnem teljes mértékben fedezi a szükségleteinket. Más járásokból főleg paradicsomot és kápiapaprikát hozunk be. Ami pedig a

Ján Repovskv a konzervgyár igazgatója

jövőt illeti: az üzem bővülni fog, úgyhogy lépést tartunk a termelés növekedésével.

— A zöldborsó konzerválását már befejezték. Milyen mennyiségben?

— Az idei termés jó volt, s mi sem tétlenkedtünk, ötvenkét vagonnal konzerváltunk belőle. Jelenleg két gépsorunk dolgozik. Az egyik a zöldbabot, a másik pedig az uborkát dolgozza fel. De lassan már fel kell készülnünk a paradicsom feldolgozására is. A paradicsomkonzerv az egyik legfőbb termékünk.

— Most az uborkaszezon kellős közepén tartanak. Körülbelül mennyi uborkát tesznek el az idén?

— Négyezer tonna ecetesuborkát savanyítunk.

— S a többi fő cikkből mennyit tartósítanak?

— Paradicsomból 700, zöldbabból 480 tonnát konzerválunk. A termékekkel párhuzamosan üzemünk félkész árukat is előállít. Főleg paprikát, uborkát, petrezselyment, káposztát stb. tartósítunk, ezeket a tél folyamán készételek gyártásához használjuk fel.

— Vagyis télen sem szünetel a termelés.

— Nem. Télen készételeket és húskonzerveket gyártunk.

— Felsorolna néhányat belőlük?

— Székelygulyás, marhagulyás, babgulyás, lecsó kolbásszal, töltött paprika, töltött káposzta. A húskonzervek közül főleg sertés- és marhahúst töltünk dobozba.

Mire az igazgató végigsorolta az ételeket, majdnem megéheztem. Csupa finomság, s ami a fő, a háziasszonyoknak nincs vele semmi dolguk, elfogadható áron minden élelmiszerboltban megtalálhatók, s tíz perc alatt tálalni lehet az ízletes ebédet, vagy vacsorát.

Persze közelebbről is kíváncsi voltam az uborkaszezonra, s az igazgatói irodából elindultunk, hogy végigjárjuk az üzemet. Közben az igazgató elmondotta, hogy a gyár 260 állandó alkalmazottal dolgozik, de ilyenkor szezonban 450—500 embert is foglalkoztat. S még azt is megtudtam, hogy az a „létszámkiegészítés“ főleg a most szeptemberben főiskolára kerülő érettségizett fiatalokkal történik. Ottjártamkor éppen az utolsó brigádnapjukat töltő pedagógusjelöltek népes seregével — fehérköpenyes lányhaddal találkoztam a gépsorok mellett, akik szeptember végén, október elején kezdik meg tanulmányaikat Preáovban (Eperjesen). <

A lányok vidáman dolgoztak, ahogy az már á fiatalokhoz illik, de azért örültek, hogy kezdődik az igazi vakáció. Búcsúzásul vidám faliújságot szerkesztettek, amelyre a háromhetes itt-tartózkodásuk tréfás emlékeit szedték versbe.

— Készítményeik közül melyek a legkeresettebbek? — kérdeztem az igazgatótól.

— A zöldbab, a kápiapaprika s néhány készétel.

— Exportra mit és mennyit szállítanak?

— Főleg paradicsomkonzervet és uborkát exportálunk. Az idei tervünk több mint 350 tonna.

Javában folyik az uborkaszezon a terebesi Fruconában. A szövetkezetekből és állami gazdaságokból egymás után érkeznek az uborkával megrakott teherautók. Az uborka ízesítve, savanyítva üvegekbe zárva kerül le a futószalagokról, hogy „rosszabb“ időkben télen, tavaszon, amikorra elfogynak már a friss zöldfélék, közellátásunkat szolgálja.

—gs—