A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1973-08-24 / 34. szám

RÄCZ KATI göteborgi sikeréről, terveiről A göteborgi vívó-világbajnokságon nagyszerű sikert, kitűnő eredményt ért el Rácz Kati, a TJ 2izka Bratislava vívónője. A nagyon erős me­zőnyben negyedik lett! A világ legjobbjainak a viadalán ilyen sikert csehszlovákiai vívónő még soha nem ért el. A göteborgi nagyszerű szereplés után hossza­san elbeszélgettünk Rácz Kati sportmesternővel. A nagyon szerény országos bajnok lelkesedéssel beszélt a nagy versenyről. — őszintén bevallom: nagyon nehéz volt! Az ez idei vívó-világbajnokság mezőnye hatalmas volt. 108 vívónő rajtolt a világ legjobbjainak versenyén. A második fordulóban 72, a harmadikban 48, a negyeddöntőben 24, az elődöntőben 12-en vív­tunk, — a döntőbe pedig hatan jutottunk be, — küzdöttünk az elsőségért, a világbajnoki érme­kért, helyezésekért. Az első két fordulóban öt-öt ellenfél ellen vívtam, a harmadik és a következő fordulóban, a negyeddöntőben és az elődöntőben is három-három, a döntőben pedig öt ellenfél ellen kellett vívnom. Két nap alatt tehát hu­szonnégy ellenfél ellen ...! Ez természetesen na­gyon nagy fizikai, de ugyanakkor pszichikai kö­vetelményeket támasztott a versenyzőkkel szem­ben. Különösen az elődöntőben kerültem össze erős ellenfelekkel — folytatta Rácz Kati sport­­mesternő. — A magyarországi Rejtő, a szovjet Noviková és a lengyel Urbanská ellen vívtam. • Melyik volt a legerősebb, legnehezebb el­lenfél? Erre nagyon nehéz egyöntetűen válaszolni. Noviková a mexikói olimpiai aranyérmes, úgy látszik a 3:l-es vezetésnél már azt hitte, hogy a döntőben van. Hiszen már csak egy találat kellett volna neki. A 3:l-es vesztes állásnál, úgy éreztem, ha erősítek, sikerül egyenlítenem, összpontosítottam. Nagyon elővigyázatosan vív­tam. és — ma már pontosan nem is tudom el­mondani, hogyan történt — 3:3-ra egyenlítet­tem, majd „egylámpás tussal“ 4:3-ra győztem. A győzelemnek természetesen nagyon örültem. Már­­csak azért is, mert olimpiai aranyérmest sike­rült legyőznöm, és azért is, mert balkezes ellen­fél ellen sikerült a győzelmet elérni, — ami mint ismeretes — a legnehezebb. • Es milyen küzdelmeket vívott a döntőben? — A döntő előtt csak háromórás szünet volt... És az idő ilyenkor nagyon gyorsan múlik. Nem voltam ideges, de fáradtságot éreztem. A nagy küzdelmek előtt bemutatták a közönségnek a döntő részvevőit. Ellenfeleim sportpályafutását részletesen ismertették. Rólam, úgy látszik, nem AZ ÚJ ISKOLAÉV KÜSZÖBÉN NÉHÁNY NAP MÚLVA megkezdődik az új is­kolaév. A kéthónapos nyári vakáció eltelte után iskoláinkban ismét megkezdődik a nevelőmun­ka. Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusán elhangzott beszámolókban, vitafel­szólalásokban és a kongresszus határozatában nagyon helyesen hangsúlyozták, hogy a szocia­lista nevelésben kétségtelenül fokozottabb gon­dot kell fordítanunk az ifjú nemzedékre, mely fokozatosan átveszi társadalmunk és országunk sorsának irányítását. Az ifjú nemzedék előké­szítésében minden utat meg kell találnunk, hogy valamennyi fiatal megtalálja a maga szilárd he­lyét a jövő kommunista társadalmának létre­hozói között. Arra kell törekednünk, hogy mind tudásban, mind pedig egészségben és rátermett­ségben tökéletes ifjúságot neveljünk. Ez a cél csak szakszerű tanítással és rendsze­res testedzéssel, sportolással érhető el. Tapaszta­tudtak sokat, mert csak ezekkel a szavakkal mutattak be: Rácz Katalin, Csehszlovákia orszá­gos bajnoka... — Nagyon meglepett a környezet — folytatta Rácz Kati — melyben vívnom kellett. A göte­borgi sportcsarnok közönsége teljes sötétségben ült, csak minket, a vívókat világítottak meg. Ügy mint a színpadon a színészeket. Ez eleinte nagyon zavart, mert nem volt kapcsolatom a kö­zönséggel, de megszoktam. Nyikonová, aki el­nyerte a világbajnoki címet, 4:2-re legyőzött. Ezután az NSZK-beli Kircheis ellen vívtam, és 4:l-re győztem. A magyar Rejtőtől és a román Pascuától is 4:3-ra kikaptam, a magyar Schwar­zenberg pedig 4:0-ra győzött le. A negyedik hely ekkor már biztos volt. • A nagyszerű negyedik hely mellett minek örült a legjobban, és mi volt az, ami nem tet­szett a göteborgi világbajnokságon? — Talán azzal kezdem, ami a legjobban bosz­­szantott: Edzőm, PhDr. Kogler Aladár hiány­zott ! Buzdítása, szaktanácsai hiányoztak. Ha ő is ott lett volna, talán még jobb eredményt is sikerül elérnem. És, hogy minek örültem a leg­jobban? Sokan talán dicsekvésnek tartják majd, de elmondom: Pierre Ferri, a Nemzetközi Vívó­szövetség francia elnöke a díjkiosztás után így szólt hozzám: „Ha így dolgozik és vív tovább, önből kitűnő vívónő lesz!“ Az elért siker mellett, ennek a biztatásnak, szakbírálatnak örülök a legjobban. # A göteborgi világbajnokság után a világla­pokban is sok cikk jelent meg arról, hogy a ví­vás fejlődik-e, vagy stagnál. Göteborgban bizto­san sok érdekes küzdelmet látott, mi az ön vé­leménye ezzel a kérdéssel kapcsolatban? — A vívás nagyon régi sportág. A szakem­berek egy része határozott fejlődést lát a múlt­hoz viszonyítva, a másik tábor viszont azt állít­latból tudjuk, hogy iskoláink szakpedagógusai, különösen az elmúlt évek során, színvonalas, jó oktatásban részesítik fiataljainkat, határozottan fejlődik a tanítás a nevelés színvonala. Ennek valamennyien nagyon örülünk! Megoldatlan kér­dés azonban — különösen a falusi iskolákban — a szakszerű testnevelés rendszeres bevezetése; sajnos nagyon sok iskolában még ma sem tö­rődnek kellően a fiatalok testi képességeinek fej­lesztésével. És ez nagy hiba! A TESTNEVELÉS SZEREPE — a munkaidő csökkenésével, a fizikai megterhelés, a testi mun­ka megszüntetésével — egyre jelentősebb lesz. Mindenkinek: a fiataloknak és a felnőtteknek egyaránt szükségük van a rendszeres testedzésre, a sportolásra, — az úgynevezett aktív pihenésre. Ez a megállapítás ma már szinte frázisnak tű­nik, ennek ellenére nem győzzük ismételten hangsúlyozni. Különösen a tanuló ifjúságnak van szüksége a rendszeres mozgásra, sportolásra. Az öt-, nagyon sok esetben hatórás padban ülést és az otthoni két-, sokszor háromórás tanulás közbeni ülést mozgással, aktív pihenéssel ellensúlyozni kell! A szülőknek, a pedagógusoknak kell megterem­ja, hogy a vívás színvonala egészében véve ha­nyatlott. Sokan megrekedt, nehézkes sportágnak tekintik. Szerintem a vívás is, akárcsak a többi sportág, fejlődik, hiszen világszerte egyre többen kapcsolódnak be ebbe a sportágba is. Vannak azonban égető problémák, melyeket meg kell ol­dani. Ezek azonban rövid idő alatt — azt hi­szem — teljes mértékben nem oldhatók meg. Például: a vívásban az elért eredmények nem rögzíthetőek számszerűen. Egy vívó teljesítmé­nyét csak bizonyos fenntartással, teljesen egyé­ni, tehát szubjektív alapon, eltérő, gyakran el­lentmondó, sőt könnyen cáfolható vélemény for­májában lehet csak jobbnak, vagy rosszabbnak minősíteni a másikénál. # A vívást sokan egészségtelen, veszélyes sportnak tartják. Mi az ön véleménye? — Minden sport, küzdelem veszélyt is rejt magában. A l’utballpályán is megsérülnek a já­tékosok, az ökölvívásban, teniszben, sőt az asztali­­teniszben is előfordulnak sporsérülések. Így van ez a vívásnál is. De ha a vívók fegyelmet tartanak, sportszerűen küzdenek, ebben a sport­ágban is elkerülhető a sérülés, a baleset. # Tapasztalatból tudjuk, hogy különösen az elmúlt néhány évben nagyon sok fiatal kapcsó­­lodott be a vívásba, és az érdeklődés egyre nő e sportág iránt is. ön szerint hány éves korban legcélszerűbb megkezdeni az edzéseket? — Tizenkét, tizennégy éves korban. Szerintem, ez a legideálisabb kor a vívás rendszeres űzésé­­nek a megkezdésére. Ehhez a sportághoz azon­ban fokozott türelem, kitartás kell. Egyik nap­ról a másikra nagy eredmény nem érhető el. És sajnos, a mai fiatalság türelmetlen. Rövid idő alatt, és lehetőleg kevés munkabefektetés árán várja az eredményt, és nem is akármilyet! A nagy eredményekre törő képzés ma is kemény, hosszasan tartó és áldozatos munkát kíván az edzőtől és a versenyzőtől egyaránt. A felgyor­sult életritmus, a fiatalság nagyfokú elfoglaltsá­ga, széleskörű érdeklődése, kisebb és rövidebb élettartamra szóló és csak a biztos és előre el­könyvelhető siker érdekében tett áldozatvállalá­sa szintén nyomós érvek. — Vitathatatlan, a világ vívósportja szintén — úgy mint a többi sportág — fejlődik. A világon egyre többen vívnak. Ha azt kívánjuk, hogy a vívósportban is jó eredményeket érjünk el, ak­kor elsősorban meg kell teremtenünk a tömeg­bázist, gondoskodnunk kell a korszerű szakkép­zettséggel rendelkező edzőkről. E nélkül a fejlő­dés lehetetlen. — Ahogyan már említettük, sok fiatal érdek­lődik a vívás iránt. Mely egyesületekben vannak jelenleg lehetőségek a bekapcsolódásra. — Erre a kérdésre csak részben tudok vála­szolni. Sajnos, a vidéki lehetőségeket nem isme­rem pontosan. Bratislavában a Slávia ÜK, a Zifka Bratislava és a Slávia SVST egyesületei­ben jelentkezhetnek a fiatalok. Kitűnő szaked­zők vezetésével kezdhetik meg a munkát. De ezzel kapcsolatban még egyet szeretnék leszö­gezni: a vívásba csak azok kapcsolódjanak be, akikben kitartás, lelkesedés van! # És az ön tervei...? , — Rövidesen megkezdődik az új tanév. A gyógyszerészeti főiskolára járok. A tervem: mie­lőbb elvégezni a főiskolát, a „hobbym“ pedig a vivas. FEDERMAYER ISTVÁN teni a rendszeres testedzéshez szükséges feltéte­leket. Nem szabad tétlenül néznünk azt, hogy egyes iskoláinkban — mivel nincs tornaterem — még a kötelező tornaórákat sem tartják meg. Ezt a kérdést most, az iskolaév küszöbén, a szülői munkaközösség első ülésén oldjuk meg! A GYERMEKEK NEVELÉSÉÉRT, azok egész­ségéért elsősorban mi, szülők vagyunk felelősek. Ha azt akarjuk, hogy gyermekeink egészsége­sek erősek, rátermettek legyenek, akkor minde­nütt, még a legkisebb falusi iskolában is meg kell oldanunk a kötelező testnevelési órák megtartá­sát, és a fiatalokat be kell kapcsolni az iskolán kívüli testnevelésbe, sportolásba is. Tapasztalatból tudjuk, hogy a gyermekek sze­retnek sportolni, versenyezni. És azt is tudjuk, hogy mindenütt a helyi testnevelési és sport­egyesületi vezetők örömmel veszik a fiatalok be­kapcsolódását, örömmel és lelkesedéssel törőd­nek az utánpótlás nevelésével. Az egyesületek mellett működő alapozó testnevelési szakosztá­lyokban minden lehetőség megvan ehhez. Csak rajtunk, szülőkön múlik, hogy a lehetőségekkel éljünk, fiatalságunk, gyermekeink egészségvédel­mével törődjünk. (f)

Next

/
Oldalképek
Tartalom