A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-08-24 / 34. szám
A fiatalok gondolkodásának fejlesztése Az elmúlt harminc év lélektani irodalmának számottevő része a gondolkodással foglalkozik. Ennek egyik oka, hogy a nagymértékű társadalmi, technikai fejlődés az egyes embertől egyre differenciáltabb alkalmazkodást — sok irányú megértési — és széles területen való értelmes cselekvést követel. Erre pedig legközvetlenebbül a fejlett gondolkodás tesz képessé bennünket. Másik okként a lélektan általános fejlődését említhetjük. Miután az érzékelésről, emlékezésről, megfigyelésről többet tudunk és a lelki jelenségek fiziológiai alapjait jobbban ismerjük, a lélektan a gondolkodásnak nemcsak alaposabb megismerésére vállalkozhat, hanem a gondolkodás alakításában, fejlesztésében is mindinkább szerepet vállalhat. A fejlődéslélektan bő terminológiával ismerteti a gondolkodás különböző formáit, a gondolkodás fejlődésének különböző szakaszait. A gondolkodás fejlesztése szempontjából nagy jelentőségűnek tarthatjuk azt az észrevételt, amely a gondolkodás két fő formáját különbözteti meg. Erre már Rousseau-nál, Binet-nél is találunk utalást, amikor is érzéki és nem érzéki gondolkodásról tesznek említést. Rubinstein szovjet tudós terminológiájával a gondolkodás fő formái: a) észlelésbe ágyazott gondolkodás és b) a gondolkodás specifikus jegyeivel jellemezhető gondolkodás. , A kétféle gondolkodás más-más sajátosságokkal jellemezhető és különböző területen való fejlesztést, gyakoroltatást kíván. Gyakran nem könnyű a kétféle gondolkodást felismerni, megkülönböztetni. Gyermek és felnőtt egyaránt tehet ilyen észrevételt: „Ne tedd a kancsót az asztal szélére, mert leesik és eltörik.“ Ebben a mondatban a gondolkodás specifikus jegyei megtalálhatók, ugyanakkor a példamondatot az észleléstől determinált gondolkodás körébe is sorolhatjuk. Hiszen egyáltalában nem biztos, hogy az, aki ezt a megjegyzést teszi, az tiszta fogalmak, helyes ítéletek, oksági összefüggések felismerése alapján jutott el egy új ismerethez, helyes következtetéshez. Lehet, hogy csak azért figyelmeztet bennünket, mert látott kancsót az asztal széléről leesni és eltörni. Mostani észrevétele ezt az emlékképet idézi fel. Könnyen felPrandl Sándor felvétele ismerjük az észleléssel összefüggő gondolkodást az előbbi mondatban, ha így fogalmazzuk: „Ne tedd az asztal szélére a kancsót, mert úgy jársz, mint én a múltkor.“ Ebben a fogalmazásban az alkalmi szituáció helyes észlelése, jó megfigyelés, megfelelő emlékezés nyilvánul elsősorban. A gondolkodás fejlesztését azzal segítjük elő, ha érzékelésben, észlelésben, emlékezésben, figyelésben, megfigyelésben gyakoroltatjuk gyermekeinket. Ezzel nemcsak á. gondolkodás észlelésbe ágyazott formáját segítjük a legközvetlenebb módon, hanem ugyanakkor lehetőséget teremtünk a gondolkodás specifikus jegyeinek alakítására is. Ilyenek: a hasonlóság-különbség észlelése, felismerése, a helyes általánosítás; oksági összefüggések meglátása, megértése, lényeges vonásoknak lényegtelenektől való elkülönítése; helyes absztrahálás. Ahhoz, hogy a gondolkodás új ismeretek szerzésére, feladatok, problémák megoldására képessé tegyen bennünket, specifikus és nem specifikus tartalmi vonásai egyaránt gyakoroltatásra, fejlesztésre szorulnak. Ha a gondolkodás két fő formájának megkülönböztetése sok tekintetben erőszakoltnak is mondható, a megkülönböztetés pedagógiai jelentősége nem vitatható. A gondolkodás fejlesztésével azt akartjuk elérni, hogy a tanuló 13—15 éves koráig általánosításokat, elvont fogalmakat, összefüggéseket képes legyen megtanulni, és ő maga is tudjon helyesen általánosítani, absztrahálni. IlyerTá értelemben nem mindegy, hogy a serdülő milyen formában ismeri például a négyzetreemelést. Hiszen azt meg lehet tanulni a gondolkodás specifikus jegyeinek igénybevétele nélkül is. Az előbbi példában arra kell tehát rávenni a gyermeket, hogy az oksági összefüggéseket, viszonyítási lehetőségeket, a négyzetreemelés lényegét jól értse meg, és így a gondolkodás magasabb formáját fejlesszük. Tanítsuk gyermekeinket arra, hogy azt mondják el, amit észlelnek, éreznek, tapasztalnak. A helyes gondolkodást legjobbban azzal fejlesztjük, hogy szabatos beszédre szoktatjuk gyermekeinket, Ne mondja „borzasztó jó“-nak azt, amit éppen kellemesnek talál. Ne fogadjuk az indokolatlanul egy-egy divatos szó túl gyakori használatát. Gyakoroltassuk ugyanannak a tárgynak, jelenségnek több szóval való jelölését (jár, sétál, jön, megy). Az ilyen szavak a közös és különböző vonások megfigyeltetésére alkalmasak. A helyes fogalomalkotás feltétele a helyes gondolkodás. Ebben segítjük a gyermeket akkor, amikor a főfogalom megkeresésében gyakoroltatjuk. Nem kell megmondani, hogy főfogalmat keresünk, de egy-két analóg példából megérti a gyermek, mit kívánunk tőle, ha rávezetjük, hogy: a kabát mellé a „ruha“, a szék mellé a „bútor“ szót keresse. Mencsinszkaja ezt a praktikus vizsgálati módot ajánlja annak felmérésére, milyen mértékben képes a gyermek általános fogalmakat használni. Adjunk lehetőséget a kicsi-nagy, jobb-bal, alacsony-magas, tegnap-holnap, rokonidegen, siker-sikertelen szavak, fogalmak helyes használatára. A hasonlóság-különbség felismerését, viszony-összefüggés megértését, a helyes általánosítást, lényeges vonásoknak lényegtelenektől való megkülönböztetését gyakoroltatjuk eközben ás ezzel absztrahálásra tesszük mindinkább képessé a gyermeket. Az ilyenszerű feladatok nemcsak igénylik a fogalmi gondolkodást, hanem egyben fejlesztik azt, A serdülő vitatkozás közben igyekszik a maga számára a nehezebben érthető, elvont fogalmakat tisztázni. Adjunk erre alkalmat. így lesznek ezek a szavak ifjúkorra jól használható, helyes tartalmú fogalmak, amelyek a felnőtt magasabb síkon való gondolkodását teszik lehetővé. HERBERT KRISTIAN FELIX IVERSEN (szül. 1887. IX. 22) — finn közéleti tényező, újságíró és matematikus. A finn békevédök bizottságának alelnöke. Tagja a Béke Világtanácsnak. A nemzetközi béke és biztonság fáradhatatlan harcosa. 1954-ben Nemzetközi Lenin-békedijjal tüntették ki. HMAIN KOUJTO THAKCHIN (szül. 1875) - barmai író és közéleti tényező. Egész életében harcolt népe felszabadításáért. Tagja a Béke Világtanácsnak, í954-ben Nemzetközi Lenin-békedijjal tüntették ki. Galántán született 1942-ben, majd szüleivel Bratislavába költözött. Már középiskolás korában szerepelt a rádióban, és tagja volt az Ifjú Szivek együttesének. Érettségit a bratislavai magyar gimnáziumban tette le, és rögtön utána jelentkezett a Mateszhoz, ahol azonnal felvették. 1959- től sok szerepet játszott sikeresen, többek közt az Éjféli mise és a Boldogság merre vagy cimü drámák ifjú szerepeit. Utána felvették a színművészeti főiskolára, ahol 1965-ben diplomát szerzett. Egy sor főszerep következett ezután. Ilyenek voltak az Ilyen nagy szerelem Milánja, a Haramiák Moór Károlya, a Sálemi boszorkányok Proctorja, s a Nagy műtét sebésze. Közben Győrben is vendégszerepeit, ahol az Oedipus királyban Kreont játszotta nagy sikerrel. Jelenleg Gelo figurájában nevetteti meg a közönséget Holly Furfangos diákjában, és készül élete nagy szerepére, a Luciferre, Madách Ember tragédiájában. Nagy szerepálma volna Shakespeare III. Richárdja és Shaw Pygmalionjából Higgins profeszszor. A mai fiatalok álmai teljesülni szoktak, és ő még nagyon fiatal.
