A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-08-24 / 34. szám
# # # Péntek délután. Lassan, zsibongó idegekkel, de meglepően jó hangulatban andalogsz az utcán mögötted izgalmakban bővelkedő öt nap, előtted a pihenést Ígérő szombat és vasárnap. Csaknem tökéletes harmóniában sétálsz ki a hétből. S ekkor váratlantól mint a végzet, valahonnan az utca beláthatatlan mélységéből, a megszokott, elfogadott s már-már csönddé olvadt zajba beléüvölt a tűzoltókocsi szirénája. Egy magas és egy mélyebb elnyújtott hang ismétlődik fájdalmas jajgatásként. Idegesen kapod fel a fejed, szinte öntudatlanul a fal mellé húzódsz, a szived hangosabban dobog — vége péntek délutáni nyugalmadnak, valahol tűz van... Valahol tűz van, s e fölött hiába igyekszel hideg, közömbös szívvel elsiklani. A sziréna ijesztő hangja emlékeket ébrészt benned, néhány percre múltad minden eddig látott tűzvésze kigyullad agyadban, gomolygó füstfelhőket, tarajos lángokat látsz, s még az égő gerendák zuhanását is hallod. Valahol tűz van, körülnézel, nem piroslik-e valahol az ég alja — arra ti felétek! — még a levegőbe is beleszagolsz. Valahol minden segítő kézre szükség lehet, te meg itt sétálsz!... Néhány perc vagy másodperc az egész, emlékeid gyorsan tovatűnnek... . De a sziréna vészes jajgatása még nagyon sokáig visszhangzik benned. # # # Ijesztő és elszomorító statisztikai adatok fekszenek előttem az asztalon. Az elmúlt évben csupán Szlovákiában 2 160-szor riasztott a tűzoltóautó szirénája. Az ember belesápad, hiszen ez csaknem napi hat tűzesetet jelent, s azt is jelenti egyben, hogy 103 709 200 korona érték vált a tűz martalékává. Ami a legszomorúbb, hogy a legtöbb tűzeset oka a gondatlanság és nemtörődömség. Például a tűzesetek okainak kivizsgálásánál kiderül, hogy gyufával, vagy tűzzel játszó gyerekek 249-szer okoztak tűzesetet, az ebből eredő kár meghaladja a három és fél millió koronát. (Egymillió koronával több mint például 1965-ben.) Am ha jól meggondoljuk a dolgot, arra a következtetésre jutunk, hogy magának a tűzvésznek szinte minden esetben gondatlanság az oka. Mert az igaz ugyan, hogy tüzet okozhat a villám, a mozdonyokból kicsapódó szikra, gáz és egyéb anyagok robbanása, különböző előre nem is sejthető műszaki tényezők, de abban, hogy a szikrából több hektárnyi érett gabonát pusztító, egy villámcsapásból milliós károkat okozó tűzvész legyen, elsősorban az emberek gondatlansága, a tűzvédelmi intézkedések be nem tartása, a hanyagság, az elővigyázatlanság a felelőtlenség játssza a főszerepet. Elszomorító a tavalyi statisztika. Sajnos az idén sincs lényeges javulás. Már az első negyedévben 693- szor kellett közbelépniük a tűzoltóknak. A kár 16 és fél millió korona. (1965 első negyedévében: 383 tűzeset, öt és fél millió koronás kár). S még nem is szóltunk a halálesetekről és sebesülésekről. Tavaly negyvenketten vesztették életüket és 179-en sebesültek meg különféle tűzeseteknél. Az idei első negyedévben hatan haltak meg, a sebesültek száma ötvenkettő volt. # # # Az mindenki előtt nyilvánvaló, hogy a tűzesetet meg kell előzni, ha hatalmas népgazdasági és a személyi tulajdonban keletkező károkat el akarjuk kerülni. Az viszont már kevésbé nyilvánvaló: hogyan? Akik ezt is tudják, azok: a tűzoltók. S ők egyhangúlag azt felelik: a tűzvédelmi intézkedések szigorú betartásával. — A tüzet ugyanis sokkal nehezebb eloltani, mint a keletkezését megakadályozni — mondotta Fekete Pál jurovái (dercsikai) tűzoltóparancsnok — és ha sikerül is az oltás, kisebb-nagyobb kár mindenképpen keletkezik. Erről itt, Dercsikán, annál is érdemesebb beszélni, mivel ebben az 519 lakosú faluban utoljára kilenc évvel ezelőtt kellett a tűzoltóknak „igazi“ tűzhöz kivonulniok, (Egy kis pajta égett). Viszont annál többet gyakorlatoznak. Méghozzá eredményesen. 1967- től kezdve minden járási versenyről elhoznak legalább egy harmadik díjat. A 38 tűzoltóból kilencen (egy raj) megkapta a Példás tűzoltó kitüntetést. A tűzoltásra tehát alaposan felkészültek. Van egy „12-es“ tűzoltófecskendőjük, és rendelkeznek minden felszereléssel, amire egy ilyen kis önkéntes tűzoltó csoportnak szüksége van. ök mégsem győzik eléggé hangsúlyozni, hogy nem tűzoltóknak, hanem tűzmegelőzőknek tartják magukat, azt tekintik fő feladatuknak. S ezt a feladatukat eddig kitűnően teljesítették. — Háromszáz hektárnyi gabona fölött őrködtünk az idén — mondja Haramia Pál, a tűzoltócsoport elnöke —, hogy sikerült megőriznünk a tűzvész elől, annak köszönhetjük, hogy minden tűzvédelmi szabályt betartottunk és betartattunk a lakossággal, kettősöket állítottunk fel, amelyek ezt naponta ellenőrizték. Megérte, hiszen a szövetkezetünk például búzából elérte a 60 mázsás hektárhozamot. • • • A dercsikai tűzmegelőző csoport bizonyára nem egyedülálló az országban. Bizonyára jobb csoportok, és dercsikánál „tűzveszélyesebb“ helyek is vannak. Mégis nyugodtabban aludna az ember ha tudná, hogy feladatát mini den tűzoltó-csoport legalább úgy teljesíti, mint ez a 38 tagú kis csapat. —zsélyi— 1. Falurészlet 2. Tűzriadó 3. A tűzoltóparancsnok és a csoport elnöke 4. Sorakozó és jelentés 5. „Tűz van!" (de nem igazi) 6—7. A két legfiatalabb dercsikai tűzoltó Prandl Sándor felvételei • > A TÜZET MEG KELL ELŐZNI