A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-08-17 / 33. szám
F. Maréálka felvétele Csókáne Rozália, Podunajské Biskupice-i (pozsonypiispöki) olvasónknak válaszoljuk: A munkaadó szervezetek alkalmazottaiknak kölcsönt nyújthatnak családi ház építésére vagy átépítésére. Hasonlóképpen a nemzeti bizottságok is adhatnak kamatmentes kölcsönt, az Állami Takarékpénztár pedig kedvezményes kölcsönt, kedvező törlesztési feltételekkel. Olyan melléképületek építésére vagy átépítésére, amelyek nem felelnek meg az 137/1968. számú pénzügyminiszteri rendeletben meghatározott célnak, (saját családi ház vagy lakás szerzése), csak az Állami Takarékpénztártól vehet fel kölcsönt, a takarékpénztár által megszabott általános feltételek mellett. Ebben az esetben a kérvényezőnek bizonyos állandó munkaviszonyból származó jövedelemmel kell rendelkeznie, azonkívül a kölcsönvett összeg magassága szerint kezest is kell állítania, s a kamatláb is magasabb. Dr. B. G. sík nrviis tíl II SÍI! SS III SZÉKREKEDÉS K. F.-né írja panaszolva: .,Komoly gondokat okoz nálunk a székrekedés, valamennyi családtagunknak nehézségei vannak, és aki hashajtót használ közülünk, az sem tudja rendbehozni az emésztését. Tudni szeretném, mi ennek az oka, nem öröklődő jelenségről van-e szó... Mit tehetnénk?" A székrekedés néha valamelyik általános, vagy emésztőrendszeri megbetegedés velejárója; legtöbbször azonban önálló zavar s ilyen esetben két típusát különböztetjük meg. Az egyik az átmeneti székrekedés, amit már az is kiválthat, ha megváltozik a bélürítés megszokott ritmusa (ünnepnap, vendégség, utazás, betegség stb.). A második az alkalmi székletkihagyás, amelynek nincsenek beteges következményei, az ürítés rendbejön, ez azonban a huzamosabb ritmusváltozásnál valamivel tovább tart. E betegség igen elterjedt típusa az idült székrekedés, amelyet a vastagbél és a végbél ürítőképességének zavara okoz. Ez gyakran már gyermek- vagy serdülőkorban fejlődik ki. Sokszor fordul elő férfiaknál is, de nőknél gyakoribb. Felnőtt embereknél leginkább a helytelen táplálkozással. fokozott idegterheléssel, hormonális zavarokkal vagy más rendellenességekkel függ össze. Ezért figyelhető meg idült betegségeknél, lelki bajoknál, a terhesség folyamán és szülés után, az átmenet korában stb. Nem öröklött hajlam vagy betegség, de rászokás okozhatja a családi előfordulást. Eredendő oka lehet a WC kellemetlen környezete (hideg, piszok, bűz), ami az ott tartózkodót kedvezőtlenül befolyásolja és sietségre készteti, viszont a túl nagy kényelem is, aminek következtében valamelyik családtag sokáig időz ott, könyvvel a kezében, amit a gyerekek is látnak s eltanulnak. A székrekedés kifejlődésében szerepet játszhat az időhiány, a hajszolt életmód, az iskolai vagy munkahelyi feszült légkör, az el nem végzett feladatok tudata. A táplálkozásban különösen a zöldségre, gyümölcsre és a folyadékra kell súlyt fektetnünk. A székrekedés egyéni gyógyításában figyelembe vesszük mindazt, ami a bélműködés renyheségét okozhatja. A beteg kikérdezése során sokszor folyadékhiányra, túl kevés táplálékra, az ételek fűszerezésére, a mozgás hiányára, belső elválasztású mirigyek zavarára, szülés vagy műtét utáni izomlazulásra, idegrendszeri megbetegedésre vagy lelki bajokra, esetleg aranyérre vagy végbéltáii bőrsérülésre terelődhet a figyelem. Az esetek nagy részében az orvosi kezelés hozzásegíti a beteget a rendszeres bélürítés helyreállításához. A gyógyulás útja nem a hashajtók használata, mert ezek a bélnyálkahártya állandó izgatásával más idült megbetegedéshez is vezetnek. Alkalmi székrekedésnél alkalmazhatunk beöntést. A rászokásos székrekedést úgy hozhatjuk rendbe, hogy ébredés után 2 dl langyos vízbe kávéskanálnyi — ne több! — keserűsót (karlovarská sol) teszünk s éhgyomorra megisszuk. Fél óra múlva megreggelizünk, ezután glicerinkúpot nyomunk a végbélbe s amint székelési ingert érzünk, legkésőbb negyedórán belül, meg kell kísérelni az ürítést. A keserűsó később gyümölcslével pótolható. Dr. Szántó György nuilinri !i ii ni nk KI TUDJA, MI VAR RAM? Már nagyon régen szerettem volna önökhöz fordulni, de eddig nem volt hozzá bátorságom. Félénk természetű vagyok. A férjemmel 12 évi házasság után sem tudok kijönni. Két gyermek anyjaként, nagyszülők segítsége nélkül nevelem a gyermekeimet. Az állami birtok munkásnője vagyok, és az elképzelhető összes munkát elvégzem. A ház körül is minden gond az enyém. Szeretek modernül öltözni, jól főzni és kézimunkázni. A férjem reggel megy, este jön. De hogyan jön? Sajnos, legtöbbször ittasan. Ha megkezdi az ivást, hetekig nem hagyja abba, tart két nap szünetet, és újra kezdi. Ha részeg, akkor verekszik, tör-zúz mindent, veszekszik, aludni nem tud, mert amúgyis idegbeteg. Így aztán minden vagyok mellette, csak nő nem. Csodálom, hogy eddig is bírtam ezt az életet. Igaz, már éltünk külön is, de az a baj, hogy neki nincs lakása, nincs hová mennie. A lakás ugyanis az enyém, ö zavar el engem, de én egyik gyereket sem akarom az ő bunyós kezére hagyni. Ha a gyermekeim nem lennének, másképp gondolkoznék. A szomszédaim sokszor mondogatják, hogy ők az én helyemben egy pillanatig sem élnének a férjemmel. A férjem sokszor fenyeget, hogy agyonüt. Nem fél a börtöntől, elszánt ember, olyan, akinek az ital elvette a józan eszét. Nem tudom, hogyan lenne jobb. Csak a két gyermeket látom magam előtt, nekik élek. Ha ők nem viszonoznák a szeretetem, már rég nem lennék e földön. Könnyezve írom a levelem. Sem éjjelem, sem nappalom. Nagyon hiányzik a szeretet, a meleg családi élet, hiszen ezt egy harmincéves fiatalasszony el is várja. Jelige: Egy csalódott asszony NEHÉZ ÍGY ÉLNI Még fiatal vagyok, de máris sokat csalódtam, szenvedtem, ötéves koromtól árván nevelkedtem, mert meghalt az édesanyám. Nagyon korán meg kellett tanulnom, hogy mi az élet. Az iskola elvégzése után dolgozni mentem. A munkahelyemen megismerkedtem egy fiatalemberrel. Két évig jártunk együtt. Nagyon szerettem és boldog voltam vele. Sajnos, ez a boldogság nem sokáig tartott. Másállapotba kerültem, s amikor ezt a tudomására hoztam, azt tanácsolta, hogy menjek orvoshoz, mert 6 már nős. Távol lakott tőlem, csak a munkahelyről ismertem, s így nem tudhattam, hogy nős. Én természetesen megszültem a kislányomat, aki ma már hároméves. A falumban nagyon lenéznek, s ez fáj. Ha valakivel össze• ismerkedek, s megmondom neki, hogy van egy kislányom, többé nem áll velem szóba. Nem tudom, hogy mit tegyek? Szeretnék megértő emberekre találni. Jelige: Mit tegyek? BOLDOGSÁG merre jársz? Egy évig jártam egy falumbeli lánnyal. Később azonban rájöttem, hogy nem érdemes a kapcsolatunkat tartani, mert rajtam kívül még mással is szórakozott. Amikor berukkoltam katonának, akkor ért ez a csalódás, de azóta is bennem élnek az emlékek, a hozzá fűződő kapcsolatom emlékei. Mindig hittem neki, s talán ez volt a hiba. Lehet, hogy az életben ő is okul, és visszatér hozzám. Ki tudja, hogy bízhatok-e ebben? Jelige: Messze vagyok tőled ... KIEGÉSZÍTŐ SOROK TÖBBEKNEK A Hét harmadik számában megjelent egy tanácsot kérő levél. Tanácsot már kapott a levélíró, mégpedig megszívlelendő jó tanácsot. Hogy mégis írok, azt csak azért teszem, mert szeretném még jobban megerősíteni elhatározását. Gondoljon arra, hogy a problémája — képletesen értve — ikertestvére „A mostohaapám nem hagy nyugton“ c. cikk írója problémájának, amelyre ugyanabban a számban adtam szerény tanácsokat. A maga esete még tragikusabb, mint azé a bizonyos mostohalányé, mivel a maga édesapja elitélendőbben viselkedik, mint az a mostoha. Hiszen magát — ha hitelt lehet adni a levelének — valósággal ösztökéli a végzetes lépésre. Vajon nevezhető-e az ilyen szülő édesapának? Nem! A maga apjának a viselkedése féltékenységre enged következtetni. Személyesen is ismertem egy ilyen típusú apát. A saját lánya árulta el, egy reggel, mondván: „Apu úgy látszik megzavarodott...“ Legyen óvatos, mert nem lehet tudni, hogy milyen gondolatai lehetnek az apjának, amikor ittas. Újabb fenyegetőzés esetén, ha erre lehetősége van, hagyja el a szülői házat. Ha ez sem vezetne eredményre, ne vonakodjon jelenteni az esetet az illetékes hatóságoknál. Bizonyos lehet abban, hogy segítségére lesznek. A Hét 4. számában egy hosszúhajú lány kér tanácsot. A tényállás ismerete alapján csak azt írhatom, hogy helyesen cselekedett, amikor az édesanyjára, illetve a szüleire hallgatott. Semmit sem vesztett. Sőt... Aki el tudta felejteni egyszer, az bizonyosan másodszor is el fogja tudni felejteni. Nem sok jót remélhet egy olyan férfitől, aki 22 éves korában utána van egy házasságnak. Iránta érzett szerelmét esztelenségnek tartom. Az a tanács, amit már kapott, figyelemre méltó, de nem valószínű, hogy a maga esetében is beválik. Nem kívánok magának rosszat, de ha azt az embert ismét visszafogadja, akkor a következő panaszlevelét: ..Hosszú haj. rövid ész“ jeligével írja alá. hogy tudiunk ésszerűbb tanácsokat adni. Remélem, okos lesz, és erre nem kerül sor. Ugyancsak a Hét 4. számában „Hová lett a szeretet?“ cím alatt egy szomorú anya tett fel kérdéseket. Hogy hová lett a boldogság? Sehová! Ha volt. akkor van is. De olyannak juttatják az egészet. akinek a fele is elegendő lenne ahhoz, hogy teljesen boldog legyen. Az élettársra gondolok. Az adott esetben a feleségre. Aki a szüleinek járó szeretetet egyetlen személyre pazarolja, legyen az férfi vagy nő, nem nevezheti magát embernek. A legkisebb szeretetből is lehet annyit juttatni, hogy boldoggá tegyük a szüleinket. Az az élettárs. aki erre nem figyelmezteti a partnerét, az a legkisebb tiszteletre sem méltó. Az ilyen előbbutóbb rádöbben arra. hogy boldogtalan. Az igazi szeretet — hasonlatokkal élve — olyan, mint a napsugár, mint a levegő, mint a víz, melyből mindenkinek jár. Aki azon van, hogy csak neki jusson víz. levegő, napsugár, az nem ember, hanem féreg. De hagyjuk az elmélkedést!... Tekintettel arra. hogy ezúton lehetetlen tanácsot, adni, úgy gondolom, hogy írnék egy levelet a fiának. Természetesen, csak akkor, ha ezt óhaitia. Ebben az esetben viszont szükségem lenne a fia címére, és a pontos ténvállás ismeretére. Azt hiszem, tudnék hatni a lelkére. Megnyugtatom, nem jönne rá. kitől szereztem meg a címüket. Azt hinné, ismerem őket. és ezért írok névtelenül. Ilyen formában talán meg tudnám lágyítani a szívüket. Címemet megkaphatja a szerkesztőségből. Még mindig a 4. számnál maradok. Problémák, amelyek, érzéseket váltanak ki bennem. írásra inspirálnak, fev. ha megkésve is. szeretnék néhány sort írni a 21 éves munkáslánynak. Igaza van. hoav mindenkit érhet az életben szerencsétlenség. Már magában véve ez a tudat is nyugtató elixir. De azért ne kívánta azoknak sem a bait, akik lenézik. Higyie el. hogy intelligens ember nem nézi le a szerencsétlen embertársát. Az igazi barátnak pedig nem számít, hogy sánta-e vagy süket az ember. Az igazi barát azonban nagyon ritka kincs. Szegény az. akinek jó barátin nincs. Hogy magának van-e. azt nem tudom, de hogy lesz. azt meg merem jósolni. Ne legyen hót elkeseredve. Nevelős Vince, KoSice
