A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-08-17 / 33. szám
Mini mellény öde színfolt egy egyszínű pulóver, vogy egyszerű szövetriSfca fölött, és o kosztümöt is jól kiegészíti. Készítéséhez színes maradék fonalat is használhatunk. Patentkötését 2 sima és 2 fordított váltakozásával 3-as kötőtűvel kötjük. Utána a munka színén fordított, visszáján sima sorokkal és 4-es kötőtűvel dolgozunk. Munkánkat 6 cm-es mohazöld fonallal kötött patentrésszel kezdjük, majd 6 cm széles piros, középkék és sárga csíkok következnek. Hátrészét a V2 derékbőségnek megfelelő szemszámmal kezdjük, majd a patentkötés után az oldalakon 2 cinként 1 — 1 szemet szaporítunk a mellbőségnek megfelelően. 24 cm-es oldalmagasságnál a karkivágás részére mindkét Cjldalon 7—7 cm-es szemsort befejezünk és a megmaradt szemekkel egyenesen kötünk a vállig. A 4. színes csík után a váll szemeit 6 szemenként, a nyakkivágás szemeit egyszerre befejezzük. Elejét a hátrész kezdőszemeinek felével plusz 5 szemmel kezdjük. Az előrészen egyenesen, az oldalakon 2 cm-ként 1 — 1 szemmel szaporítva kötünk o karkivágásig. Itt befejezünk egyszerre 8 cm-es szemsort és egyenesen kötünk a vállig. A középvonal fölött minden 2. sor elején 1 — 1 szemet fogyasztunk a nyakkivágás részére. Gomboláspántját és a karkivágás szegélyét kék fonallal és 3 cm szélesen patentkötéssel kötjük. A karkivágás hajlatánál a képen jól látható módon a pánton sarkot varrunk. A külön kötött pántot utólag a szélekre varrjuk. Egy pillantás . 1973 nyarának női- és férfidivatjára A JÓ KONYHA TITKAIBÓL BÁCSKÁI SERTÉSKARAJ. Egy szép, kilós sertéskarajt egészben hagyunk és minden bordacsontnál a gerincig bevágunk. Ezekbe a vágásokba belecsúsztatunk 1 — 1 szelet füstölt szalonnát, hagymakarikát, vékonyra szelt sárgarépát, petrezselyemgyökeret, zöldpaprikát és paradicsomot. Az így megtömködött karajt zsineggel hosszában átkötjük, hogy a töltelék ki ne eshessen. Egy evőkanálnyi zsiradékot megforrósitunk, megforgatjuk rajta a megtöltött karajt, kevés vizet öntünk alá és jó puhára megpároljuk. Tálalás előtt a csontot kiszedjük belőle, a húst vékonyan felszeleteljük és körülrakjuk burgonyával és párolt zöldfőzelékkel. Ecetes savanyúságot kínálunk hozzá. LINZER KOCKA: 10 deka porcukrot 10 deka puha margarinnal habosra keverünk. Adunk hozzá egy egész tojást, késhegynyi tört fahéjat, egy evőkanálnyi kakaót, 10 deka darált diót, egy citrom reszelt héját, 5 deka zsemlemorzsát és 5 deka lisztet. A tepsit papírral kibéleljük, ujjnyi vastagon rásimítjuk a tésztát és világosra megsütjük. Hosszában kettévágva, ribizli vagy málnaízzel megkenjük, a lapokat egymásra fektetjük, és tetejét citromjéggel vonjuk be. (Citromjég: 30 deka porcukrot egy citrom kifacsart levével, és 1—2 evőkanálnyi vízzel legalább 15 percig keverünk, majd a tészta tetejére kenve, hagyjuk megdermedni.) Mikor a citromjég még nem egészen kemény, késsel megjelöljük, hogy mekkora szeleteket akarunk vágni, mert később a citromjég törik, és akkor csúnya lesz, így viszont majd szépen felszeletelhető. NÖVtNYEGYÜTTESEK Egyre kedveltebbek a több növény összeültetésével kialakított növényegyüttesek; így nevelhető viszonylag legkisebb helyen, legmutatósabban, a legtöbb növény. Az igényeikben és a formájukban egymáshoz illő növényeket égetett, mázas vagy máz nélküli cseréptálba, érdekes alakú ágdarabra, kivójt közepű nagy taplógombatestbe, kéregdarabokból összeállított, vagy raffiából, gyékényből, fűzfavesszőből font és műanyagfólióval kibélelt tartóba ültethetjük össze. Azonban az ilyen növényszínfoltok csak akkor lesznek hosszú életűek, ha megfelelően kezeljük őket, ami többé-kevésbé eltér a cserepes növények gondozásától. Mindenekelőtt meg kell akadályozni, hogy az erősebb fejlődésű növény elnyomja a gyengébb, de ugyanakkor esetleg szebb növényt. Ha tehát valamelyik túlnövi a helyét, vágjuk vissza, vagy úgy irányítsuk a hajtásait, hogy más növényt ne szoríthasson a háttérbe. Ha valamelyik növény lehullotja alsó leveleit, felkapaszkodott hajtásrészét próbáljuk elbújtatni a levelek közé, vagy a hosszú hajtást nevelő növénynek az egyik hajtását vezessük rá. Különös gondot kell fordítani az öntözésükre! A növénytálba ültetett növényeknél külön-külön meg kell nézni az egyes növények tövénél a földet, hogy nyirkos-e még, vagy már kiszáradt. A növénytálban élő növényeket általában ritkábban kell öntözni mint * azokat, amelyek cserépben vannak. Az esetleges felesleges öntözővíz a növénytál aljára terített kavicsrétegben gyűlik össze. Ezért rendszeres időközökben el kell húzni a földet a tál egyik oldalánál, majd erre az oldalra döntve a tálat, ki kell csurgatni a vizet, — különben pusztulásnak indulnak az alsó gyökerek. Az ágdarabra, taplóba, fakéregre telepített növényeket a legegyszerűbben úgy öntözhetjük, hogy leemeljük a helyükről és szobahőmérsékletű vízzel telt mosdótálba helyezzük, amíg jól megszívják magukat vízzel, majd ha lecsurogtak, visszatesszük. Ha a növények már kinőtték a tartót, vagy különkülön cserépbe ültetjük őket, vagy nagyobb növénytálat vásárolunk, és ebbe ültetjük át. Az átültetés csak akkor lesz sikeres, ha ügyelünk a következőkre: a tál aljába legalább ujjnyi vastagon szórjuk a kavicsréteget, amiben összegyűlhet a felesleges öntözővíz. Az ültetéshez rostos tőzeget, ennek hiányában laza földet használjunk. A növénytál közepére kerüljön a nagy, különleges levél alakú, vagy színes levelű, tehát feltűnő, hangsúlyt adó növény. Ez elé, illetve köré kerüljenek a kisebb, bokros növekedésűek, és a tál szélén legyen a csüngő növekedésű, vagy elfekvő hajtású növény. A leveleikkel díszítő növények közé egy-egy virágos növényt is tegyünk, de ezt elvirágzás után másik növénnyel kell felváltani. A növények közé egy-egy zuzmós ágdarabot, vagy érdekes alakú követ is tehetünk. így lesz a növénytartó a szoba érdekes, ugyanakkor harmonikus, egységes színfoltja.
