A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-08-10 / 32. szám
WIMBLEDONI GYŐZTES RAGYOGÓ CSEHSZLOVÁK SPORTSIKER született az idei nemzetközi tenisz-tornán. A világ legjobb teniszezőinek nagy érdeklődéssel kísért hagyományos nemzetközi viadalán, melyet 1877. óta rendeznek meg, és a teniszsport nemhivatalos világbajnokságának tartanak, Ján KodeS, a kitűnő prágai teniszező, drámai küzdelmek után a férfi egyesben első lett, s elnyerte a világ legjobb teniszezőjének kijáró hatalmas wimbledoni kupát. Ünnepélyes keretek között, a hagyományokhoz hűen, a kenti herceg nyújtotta át Kodeinek a kupát. A sorrendben 49. wimbledoni győztes az ünnepségen hosszan elbeszélgetett a világsajtó munkatársaival. — Nagyon nehéz volt az idei verseny. Igaz, több élvonalbeli profi bojkottálta a tornát, de ez nem jelenti azt, hogy a világ legjobbjai hiányoztak. A romániai Nasztage, az idei nagy verseny elsőszámú esélyese, az angol Taylor, és a szovjet Metreveli — tehát a jelenlegi legjobbak — indultak. Ezért örülök a győzelemnek — jelentette ki Jan KodeS, majd így folytatta: — A győzelem után rengeteg ajánlatot, meghívást kaptam, amelyeknek egyelőre nem tehetek eleget, mert válogatottunkra még nehéz nemzetközi feladatok várnak. A Német Szövetségi Köztársaság elleni Davis Kupa elődöntőre Prágában állunk ki — és természetesen győzni akarunk. Az európai zóna „B“-csoportjában a döntőbe akarunk kerülni! Wimbledon után folytatom a felkészülést ... Ján KodeSnek Wimbledonban valóban nagyon nehéz küzdelmeket kellett vívnia, kitűnő ellenfeleket kellett legyőznie. Első mérkőzésén az indiai Amitraj ellen vívott ádáz küzdelmet, majd az angol Taylorral került szembe; a döntőben pedig a kiváló szovjet teniszezővel, Alexander Metrevelivel vívott közel kétórás drámai harcot. KÉT SZOCIALISTA ORSZÁG TENISZEZŐJE küzdött ezúttal első ízben a wimbledoni döntőben. Ján KodeS 6:1, 9:8, 6:3 arányban győzött. — KodeS nagyszerű volt! Győzelme megérdemelt — mondotta a döntő után Metreveli, a kiváló tbiliszi teniszező. — Régóta ismerem. Kitartó, a teniszütőt mesterien kezelő versenyző. Sokszor játszottam már ellene. Ezúttal legyőzhetetlen volt, gratulálok! Az idei wimbledoni győztesnek mindjárt a döntő után dr. Lubomír Strougal miniszterelnök is táviratban gratulált: „Mindnyájai; nagyon örülünk nagyszerű győzelmének, mely a csehszlovák teniszsport eddigi legnagyobb sikere. Köszönjük a példás sporttel-A kiváló csehszlovák teniszező a döntőben a szovjet Metrevelivel vívott nagy küzdelmet. Kitűnő labdakezelése bámulatba ejtette a szakértő londoni közönséget. Jan Kodéi — az idei Wimbledont győztes jesítményt, mellyel * szocialista hazánkat és a csehszlovák sportot sikeresen képviselte.“ VALÓSZÍNŰLEG kevesen emlékeznek arra, hogy Ján Kodes, az idei wimbledoni győztes Bratislavában kezdte sikeres nemzetközi sportpályafutását. 1966. április utolsó és május első napján, Jifí Javorsky mellett először volt válogatott. Ausztria ellen játszott Davis Kupa mérkőzést. Jól emlékszem, szakvezetők, edzők társaságában figyeltem az akkor még nagyon fiatal teniszezőt. Tetszett a mozgása, a labdakezelése. — Meglátod — jegyezte meg Joáo Jedlovsky, az ismert szakvezető —, KodeS nevével még a világranglistán találkozunk. A gyereknek hihetetlen kitartása van, és ami a legfontosabb, a játék, a küzdelem szórakoztatja. Így is történt... A prágai fiú évről évre feljebb került a hazai, majd a nemzetközi ranglistán, és idén elérte minden teniszező álmát — elnyerte a wimbledoni kupát! ÉS WIMBLEDON UTÁN a Davis Kupa elődöntője következett. Prágában, nagy érdeklődés mellett Csehszlovákia a Német Szövetséges Köztársaság csapata ellen játszott. KodeS ezúttal Is remekelt, a 3:2-es győzelem neki köszönhető. Mindkét egyesét megnyerte. Csehszlovákia teniszcsapata prágai győzelmével bejutott a Davis Kupa „B“-csoportjának döntőjébe. Ahogyan már említettem, a döntőbe jutást Jan KodeS, a nyugodt, acélidegekkel rendelkező wimbledoni győztes harcolta ki. Nagyszerű tudása, kitartása bizonyára a csapat többi tagjára is hat majd, és teniszcsapatunk a döntőben is megállja a helyét. Federmayer István Versenyszámunk: a 600 méteres síkfutás Az oroszlánkörmök — úgy tartják — korán megmutatkoznak. Jó tehát figyelni, kik mutatják meg, hogy lesz belőlük valami. Felfigyeltető esemény .volt Banská Bystricán a kerületi úttörő versenyen, hogy a 600 méteres síkfutásban lányoknál is, fiúknál is az újbásti gyerekek voltak a győztesek. S nem is akármilyen teljesítménnyel! BÁSTI ÉVA neve mellé 1:36,6 p-es, KOVÁCS ELEMÉR mellé 1:33,0 p-es teljesítményt jegyeztek fel. Találkozóra hívtam meg őket az iskolába, ahol természetesen a nagy nyári vakáció idején is ügyeletet tartanak a pedagógusok, s nem is sokáig várakoztam rájuk. Hamarabb megérkeztek, mint az üzenetvivő. Szóval mindketten igazi távfutók. Éva barna hajú, barna szemű kedves és szerény lány. Nagyon szeret atletizálni. Kedveli a négytusa versenyszámait, de legjobban a futást. Hosszabb távon. — Miért? — kérdeztem. — Véleményem szerint — magyarázza — legalább 500—600 méteres legyen a táv, akkor futhatja ki magát az ember a maga gyönyörűségére. Nem a díjakért, az érmekért versenyzek, hanem egyszerűen azért, mert imádok mozogni, futni. — Mikor sportolsz? — Az iskolaév folyamán a tornaórákon, Hetente kétszer. Nem sok, mégis imádom a tornaórákat, lehet játszani s elfelejteni a padban ülést... Azután a szakkörökben már alaposabban foglalkozhattam egy-egy sportággal... Ami a futást illeti, hát a családban is mindenért engem szalasztanak, tudják, hogy gyorsan megkapják ... Tehát az órákon, a szakkörökben, meg mindig akad alkalmam az edzésre... Megvillantom előtte annak lehetőségét, hogy szorgalommal, kitartással párosítva tehetségét még bajnok is lehet. Sejtelmes mosoly rá a válasz. Néhány tiltakozó, magyarázó szó. — Nem ... Inkább más ... Inkább majd valamelyik jövendő tanítványom legyen!... Inkább tanítanám a testnevelést... Éva ugyanis kitűnő tanuló. Szeptembertől gimnáziumban folytatja majd tanulmányait, s az álma: tornatanárnő szeretne lenni. Kovács Elemér a másik győztes. Nyúlánk termet, higgadt beszéd, hullámos, világos barna haj, pelyhedző bajusz. Az első pillanatokban ennyi látható, észlelhető egyéniségéből. Beszélgetés közben lehet csak ráismerni igazán. Akkor már megállapítható, hogy ő céltudatos sportoló. — Hatodikos korom óta foglalkozom versenyszerűen a futással. Hirtelen össze sem tudom számolni a sok érmet, díjat, a körzeti, a járási versenyeken elért helyezéseket. Legbüszkébb erre a legutóbbi teljesítményemre vagyok... így nyilatkozik, így beszél. Később persze azt is elmondja, hogy mennyi fáradság, kemény küzdelem van egyegy siker, kiváló eredmény mögött. Elmondja, hogy milyen edzési módszerekre tanította meg a sportközi foglalkozásokon Szegedi László tanító. — Külön öröm az is — tér vissza a legutóbbi verseny eseményeire —, hogy iskolánknak, úttörőcsapatunknak hírnevet szereztünk, hiszen végeredményben mindkét első helyezést mi hoztuk el! Szívesen beszél a sportkörről is, mely évek óta működik az iskolában. Huszonketten járnak a foglalkozásokra, olyanok akik versenyszerűen sportolnak. Sohasem maradt még el, mert mint mondja: legfontosabb a rendszeresség. — Mi leszel? Furcsa választ ad a kérdésemre. — Labdarúgó és vízvezetékszerelő, illetve ... szerelő és labdarúgó... Ahogy vesszük ... Úgy vesszük tehát ahogy van: szeptembertől szakmát tanul majd. Vízvezetékszerelést, Losoncon. Labdarúgásra ott bőven adódik lehetőség az egyik vagy a másik sportklub ificsapatában. A próbát ki kell állnia, az edzéseket meg kell szoknia. Remélhető, hogy szívvel és erővel győzni fog. Két tehetséges fiatal. Megmutatták az említett „oroszlánkörmöket“, amikor versenyszámukban, a 600 méteres síkfutásban győztek. Megmutatták, hogy még vihetik valamire. Jó volna. Benyák Mária Tóthpál Gyula felvételei o
